A főbejárati oldalon kitettek egy figyelmeztető táblát, amely szerint mit lehet, és mit nem szabad bevinni a területre: alkoholt, cigit nem. Semmi kocsmázás, a falkában tilos a sörözés meg a bagózás. Igaz, a padokat körbefogja, körbeveszi a földbe taposott csikkek maradványai. (Szóval, a kutyák titokban, az éj leple alatt kirúgnak a hámból: ebadta kölykök...)
Az egyik vászon hátizsákomba gyorsan becsomagoltam a falkánknak való útravalót: egy palack vizet, kis üvegben kávét, néhány karamellt, egy könyvet (az nem volt a tiltott listán) meg egy ülőpárnát. Esőkabát, papírzsebkendő, nedves törlő, nejlonzacskó, ceruza, golyóstoll, notesz meg írópapír és papírvágó is helyet kapott a különböző rekeszekben. No meg a fényképezőgép és Tücsök egészségügyi könyve a kötelező oltásokról. (A személyi igazolványomat is? Elég a telefon, zsebben.)
Irány a biztonságos terület!
Napsütéses reggelre ébredtünk: igaz, az éjszaka lehullott esőt nem szárította fel a nap, de így is kimegyünk a játszótérre: a kifutó üres, a kerület kutyái másfele bóklásznak. Leülök az egyik padra, Tücsök a földbe „ereszti” orrát, szánt a nyomokban. A nedves gyep a kutya hasát fésüli, a madarak csivitelése betölti az eget. Tücsök köszönti Oxyt, a yorkshire terriert. Oxy magabiztos, domináns viselkedése bosszantja Tücsköt: nyüszít meg sír, a hátam mögé kerül. Ezt akkor hagyja abba, amikor a színre lép Lucky, a szürke bichon szuka, és Elza, az uszkár, akikkel kergetőzni, vonatozni lehet. Tücsök lett a tolató mozdony. Bébi és Lili, a két idős kutya ebben nem vesz részt, ők egymás mellé dőlnek, és kellő távolságból figyelik a fiatalok vihoncálását. Megjelenik Árisz, a Jack Russel terrier, aki minden kutya domináns ebe: fejét az ellenfél nyakán, hátán teszi keresztbe, a fülüket harapdálja. Van aki hagyja, de Tücsök ezt kikéri magának. Szembefordul vele, és kutyanyelven hangosan morog. Vajon Tücsök mit brummogott Árisznak, hogy az abbahagyta a kekeckedést? ! Igaz, ez kettejük dolga, minek is avatkozom én bele... Árisszal azóta jó barátok lettek.
Rejna, a rotweiler, Liza, a keverékkutya, Ursu, az újfunlandi is a térre lépnek: kutyák meg gazdik köszönnek egymásnak. Az ebek az orrukat érintik össze, majd egymás mögé kerülnek, hogy a másik végét is szagolgathassák... mi, gazdik, emberek módján próbálkozunk egy-egy rövid vakkantással egymást üdvözölni.
