Szorgalmas munkával, azaz most énekléssel adjuk tovább mindazt, amit az előttünk járó nemzedékektől örököltünk, azzal a lendülettel, amivel ők tudták végezni a szolgálatukat évtizedeken keresztül, nagyon nehéz időben, hogy nekünk legyen mit folytatni – fogalmazott áhítatában Péter Csaba református lelkészpásztor-tanár az RMD közgyűlésének kezdetén.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) már a Romániai Magyar Dalosszövetség 1994-es újraindulásának pillanatától támogatta az RMD-t. Az RMD és az EMKE egymás erősítik programjaik által. Az RMD számos énekkar, kórus megszületésénél segít: kottával látja el az együtteseket, karnagy- és kántorképzőket tart. Rendezvényeikkel támogatja az énekkarok újraindulását, megpróbálja kitermelni az utánpótlást. A magyar kultúra napja legrangosabb kolozsvári megnyilvánulását az RMD szervezi az EMKE-vel, és ez a rendezvény a szórványtelepülésekre is eljut. A mostani értékválságban szükség van énekkari hagyományaink hirdetésére – tudtuk meg Széman Péter EMKE-elnök üzenetéből, amelyet Tóth-Guttman Emese, az RMD tiszteletbeli elnöke olvasott fel.
Székely Árpád karnagy-zenetanár, a Kolozsvári Református Kollégium volt vezetője örömmel nyugtázta, hogy a közgyűlésen sok a fiatal, és azt kívánta, hogy az RMD folytassa tevékenységét, azaz szóljon Erdélyben a magyar dal, dicsérjék zengő énekszóval az urat.
Csákány Csilla, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) elnöke ismertette a tavalyi közgyűlés óta megszervezett tevékenységeket, amelyek között szép számban találhatók állandó programok, mint például a kolozsvári iskolások karácsonyváró koncertje, a magyar kultúra napjának megünneplése, kórustalálkozók, népdaléneklési versenyek megszervezése stb.
– Az RMD tudományos munkákban is megemlékezik a fontos munkásságú egyéniségekről. Gergely Edith zenetudós, Guttman Mihály zenetanár-karnagy életútjáról és a kolozsvári filharmóniában betöltött zenei titkári tevékenységéről írta doktori dolgozatát. Továbbra is támogatjuk az arra érdemes zenetanár-karnagyok életművének bemutatását, illetve azokat a személyeket, akik az erdélyi kórustörténetet akarják kutatni. Az RMD honlapján hamarosan elérhetővé válik az erdélyi kóruskultúra adatbázisa – összegzett Csákány Csilla RMD-elnök.
Ami az RMD 2025-ös terveit illeti, meg akarják szervezni az állandó rendezvényeiket. A 2025 őszén tartandó kórushangversenyen pedig várhatóan Terényi Ede (1935–2020) művei hangzanak majd el, így kívánnak emlékezni születésének kilencvenedik évfordulóján a kolozsvári zeneszerzőre.
– Az RMD eddig is nyitott volt az újdonságokra, és a mostani fiatalabb vezetőség él ezzel a lehetőséggel. Nem szakadhatunk el napjaink műszaki világától, de tudjuk, hogy kell a digitális méregtelenítés is. Az éneklés, a kórustevékenység is a digitális méregtelenítés eszköze lehet a sportolás és a kirándulás mellett – mondta Tóth-Guttman Emese, az RMD tiszteletbeli elnöke.
A köszöntők után következtek a szakosztályok beszámolói. Péter Éva, az RMD egyik alelnöke a református énekkarok helyzetéről, Brugós Anikó, az RMD másik alelnöke pedig a Partiumban lezajlott rendezvényekről számolt be. A fúvós szakosztály beszámolóját Csákány Csilla olvasta fel. A beszámolókból kiderült: sok értékes rendezvényt szerveztek. Potyó István karnagynak a római katolikus egyházzenei szakosztály tevékenységéről szóló beszámolóját is Csákány Csilla olvasta fel. Ebben az idén augusztusban megrendezett II. Magyar Egyházzenei Biennálé eseményei kaptak főszerepet. Fülöp Judit karnagy, a szovátai Intermezzo kamarakórus történetét taglaló könyvéről számolt be, Csortán Márton zenetanár pedig a nyárádszeredai Ferenc Sándor Csaba zenetanár feldolgozásait tartalmazó kiadványt ismertette.
Benkő Judit zenetudóstól megtudtuk: kisebb kiadvány készül Márkos Albert (1914–1981) kolozsvári zeneszerzőről. – A Márkos Albert-kötetet az teszi időszerűvé, hogy a zeneszerző születésének 110. évében járunk. Utánanéztem, milyen összefoglaló munkák készültek azokról a zenészekről, akik nevét az RMD-díjak viselik. Seprődi János népzenetudósról (1874–1923) az 1970-es években készült egy nagyszabású munka Lakatos István, Benkő András és Almási István tollából. Zsizsmann Rezső orgonaművészről (1885–1941) Fancsali János írt monográfiát. Jagamas János népzenekutató (1913–1997) életművét Pávai István és Zakariás Erzsébet mutatta be. Péter Éva Márkos Albert vokális népdalfeldolgozásait foglalta össze, ami a zeneszerző tevékenységének nagyon fontos része. Az első átfogó munka viszont az, amit édesapám, Benkő András zenetörténész (1923–2001) állított össze. Édesapám egyik 1989-es levelében említette, hogy már dolgozik a monográfián. A Márkos-monográfia édesapám nagyszabású munkája: az utolsó, ami befejezett és egyben befejezetlen is. A nyomtatás előtt álló kiadvány a magyar zeneszerzők életét bemutató sorozat keretében jelenik meg, amelynek szerkesztője a neves magyar zenetörténész, Berlász Melinda. A szigorú terjedelmi előírások értelmében ebben a kiadványban csak a monográfia dióhéjba sűrített változata jelenik meg ötvenoldalnyi terjedelemben. A legfontosabb feladatom az volt, hogy édesapám munkáját átrendezzem ezen szempont szerint. A könyv tartalmazza a teljes műjegyzéket, és lehetőség szerint a zeneszerző életművére vonatkozó teljes bibliográfiát – összegzett Benkő Judit zenetudós.
Hét díjat adtak át
Az idei Zsizsmann Rezső-díj birtokosa, Sógor Csilla férje szerint „Csilla első szerelme a zene volt”. A mostani Báthory-líceum diákja volt, de a Horea úti zeneiskolában zongorázni tanult. Megfogadva a szülők tanácsát, a biztonságosnak tűnő reál pályát választotta. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kémia szakának elvégzése után Debrecenbe ment tudományos kutatást folytatni, de szabadidejében koncertekre járt. Megerősödött benne a zenélés iránti vágy, és arról álmodozott, hogy kántorként járul hozzá az istentisztelethez. Hazatérése után lelkészfeleségként a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia orgona szakán szerzett alapképzésen diplomát, majd a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Karon mesteri képzést végzett. Régi vágya teljesült, amikor 2014-ben az Alsóvárosi Református Egyházközség felkérte: részmunkaidőben folytasson kántori tevékenységet. Szolgálata gazdagította gyülekezeti életet. A mostani laudáció terjedelem kevés lenne, hogy minden zenei tevékenységét felsoroljam – méltatta a díjazottat Adorjáni Katalin, az Alsóvárosi Református Egyházközség kántora. A díjat Zsizsmann Rezső lánya, Zsizsmann Ilona nyugalmazott zenetanár adta át.
Darabont Aliz Hajnal Érmihályfalva és környéke zenetanára, karnagya. Rendíthetetlen munkabírásával, elhivatottságával értékes, követendő mintát mutat kortársainak. Bebizonyította, hogy mosolyogva, szeretettel lehet zenélni, tanítani, kórust vezetni. Létrehozott népdalkört, furulya- és gitárcsoportot, nyári zenetábort szervezett. A kórusok vezetése áll a legközelebb szívéhez. 2014-ben hozta létre a Csilinka gyermekkórust, de emellett az érmihályfalvi városi kórust is vezeti, Ottományban kántor. Életcélja az, hogy minél több embernek megmutassa és bebizonyítsa: zenéléssel boldogabbá tudjuk tenni életünket és környezetünket – laudálta a Jagamas János-díjjal kitüntetettet Brugós Anikó karnagy. A díjat Tóth-Guttman Emese adta át.
Mánc Roland a közösség kulturális életét is gazdagítja. Zenész családban nőtt fel, majd a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskolában végezte tanulmányait, ahol Kodály-díjat kapott. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen klasszikus tuba szakot végzett, majd okleveles tubaművészként szerzett mesterdiplomát. 2009-től tagja, 2022-től a vezetője a kaplonyi fúvósegyüttesnek. Többek között zenei táborokat és fúvóstalálkozókat szervez – laudálta a Rónai Antal-díjban részesült Mánc Rolandot Tempfli Blanka. A díjat Tóth-Guttman Emese adta át.
A zene számára nem foglalkozás, hanem életmód. Ezzel tudja a leghitelesebben jellemezni Deák Kincső tanár-karnagyot. 2019-től fuvola és furulyatanár a sepsiszentgyörgyi művészeti és népiskolában. Tavaly megalakította a Zenebona gyerekkórust, ahol óvodásokat és iskolásokat egyaránt foglalkoztat. Fő feladata a zene örömének átadása minden korosztály számára. Szívesen alkalmazza a zenepedagógia új módszereit. Elhivatottság, kitartás, fejlődőképesség, megújulás, kreativitás a zene és nagyjai iránti tisztelet és alázat jellemzi. Fontosnak tartja a közösséget, mint létformát, számos közösségi esemény szervezője és résztvevője. Sepsibodok büszke rá – tudtuk meg a Márkos Albert-díjjal kitüntetett karnagyot laudáló Rétyi Emőkétől. A díjat Tóth-Guttman Emese adta át.
Szabó Ferenc mindenki tanító bácsija. Több mint negyven éve a számok és a betűk bonyolult világába vezeti be a gyermekeket. Feltárta sokuk előtt a népmesék csodálatos világát, elültetve bennük a magyar népzene és néptánc iránti szeretetet. Huszonhat éve hozta létre a Bokréta citeraegyüttest, de ugyanakkor hegedül, trombitál és énekel. Valóságos ezermester, aki sok mindenhez ért, ezenkívül ahhoz is nagyon, hogy meggyőzze a szülőket a népi kultúra átadásának fontosságáról – tudtuk meg a Seprődi János-díjas temesvári Szabó Ferencről Kovács Zsombor evangélikus lelkész laudációjából, amelyet Szép-Szabó Dóra Cintia, a Szegedi Nemzeti Színház énekművésze olvasott fel.
Geréd István a csíkborzsovai férfikórus alapítója és tagja. Fáradhatatlan lelkesedés és munkabírás jellemzi, amihez tapintat, tisztelettudó, de határozott magatartás társul. Minden kórusvezetőnek kívánom, hogy ilyen jobbkeze legyen a kórusában – laudálta a Guttman Mihály-díj idei kitüntetettjét, a csíkborzsovai férfikar karnagyát Ványolós András karnagy. A díjat Guttman Mihály fia, Guttmann Szabolcs műépítész adta át.
Posztumusz életműdíj Gáspár Enikőnek
Megható momentum következett, amikor a nemrég elhunyt zilahi zenetanár-karnagy Gáspár Enikő posztumusz életműdíjat kapott. Gáspár Enikő, ahogy mindenki szólította, Szöszi, a Református Kollégium növendéke volt. Az első generációhoz tartozott, aki mindent kibírt, mert egyházi iskolában akart tanulni. Enikő nyílt, szeretetre méltó lány volt, aki tudta, mit akar. A kollégium énekkarának lelkes tagja volt, aki a zenetanári pályát választotta. 1997-ben végezte el a kolozsvári zeneakadémián az alapképzést, majd később zenetudós szakon a mesteri képzést. Hazatérve a zilahi tanítóképző címzetes tanára lett. Az összes tanári fokozat megszerzése mellett diákokat készített fel népdaléneklési versenyre, énekkarokkal és hangszeres együttesekkel is dolgozott. Három gyermek édesanyja volt. Csak ötven év adatott meg neki, de mindig maximálisan teljesített. A hite volt a segítsége – emlékezett volt növendékére Székely Árpád zenetanár-karnagy, a Református Kollégium volt igazgatója.
Az Egyetemiek Háza nagytermében szombat délután megtartott kóruskoncerten, amelyen tizenegy magyar zeneszerző alkotásai hangzottak el, fellépett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar MusiChorum énekkara (karnagy: Fábián Apolka), a kolozsvári Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium Guttman Mihály elemista (3–4. osztályos tanulók) kórusa (karnagy: Kállay-Miklós Tünde), a borzsovai férfikórus (karnagy: Ványolós András), az érmihályfalvi Zelk Zoltán Általános Iskola Csilinka gyermekkórusa (karnagy: Darbont Aliz-Hajnal), a kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus (karnagy: Bedő Ágnes) és a csíkszeredai Lux Aurumque kamarakórus (karnagy: Ványolós András).
