A taláros testület előtt van egyebek mellett a közigazgatási kódex, amely különösen fontos a romániai magyarság számára, hiszen az államfő cseppet sem kímélte a kisebbségi jogokat: július végén százoldalas beadványának mintegy egytizede főleg a romániai magyarokat érintő kisebbségi jogokat kérdőjelezte meg. A beadvány annyira hajmeresztőre sikeredett, hogy nem csak a közigazgatási kódex által tervezett jogbővítéseket támadta, hanem a már mintegy másfél évtizede létező jogoknak is hadat üzent.
Tegnap az alkotmánybíróság ismét tárgyalta az elnök és az ellenzék beadványait, a döntést október 25-ére halasztották, így továbbra is várni kell, hogy megtudjuk, mit enged meg a román alkotmány a kisebbségeknek, netán másfél évtizede alkotmányellenesen éltünk-e bizonyos jogainkkal.
A nagyfokú jogi bizonytalanság Románia egyik legnagyobb rákfenéje, az ország egyetlen területen sem halad előre az elvárt ütemben főleg a folyamatos jogi csűrés-csavarás miatt, ami a zavarosban való halászást teszi lehetővé. Normális országokban ezt kerülik, nálunk viszont virágzik. Persze, van előnye a zavarosban való halászásnak, hiszen elméletileg bármi elérhető, megkérdőjelezhető, megfordítható, így minden lehetségessé válik, az is, ami ennek az ellentéte - mondhatnánk viccelődve. Viszont elég egyértelmű, hogy modern társadalmat csak kiszámíthatósággal lehet építeni.
Johannis nyilatkozatokban pártolja ugyan a kiszámíthatóságot, de akciójával lényegében a legtipikusabb balkáni hagyományú zavarosban való halászást műveli. Szerinte például Szászmedgyesen vagy Brassóban nem lenne szabad kiírni magyarul is a helységneveket, hiszen a helyi magyarság számaránya nem éri el a 20 százalékot. A helyi önkormányzati képviselőknek sem szabadna anyanyelvükön felszólalniuk tanácsüléseken, mivel Romániában az egyetlen hivatalos nyelv a román. Az erdélyi magyarok, főleg a kolozsváriak betéve ismerik ezt az érvrendszert, amelyet Gheorghe Funar fejlesztett tökélyre abszurditásában.
Most Johannis is a nacionalista húrokat pengeti, ami azt igazolja, hogy sajnos igazuk volt azoknak, akik attól tartottak, hogy a szász származású elnök kompenzálni fog, és a románoknál is románabbnak akar majd tűnni, hogy bizonyítsa hazafiságát. Johannis hazafisága egy asszimilált szász patriotizmusa, amely mesterkéltnek, kirakatiasnak tűnik. Nem csoda, hiszen politikai célok húzódnak mögötte. Johannis főleg a román nacionalista szavazatokkal akar vélhetően újabb elnöki mandátumot szerezni. Számítása előfordulhat, nem helytelen, hiszen a centenárium környékén a társadalom vevőbb lesz a nacionalista üzenetekre. A jövő évi európai parlamenti és elnökválasztás jó fokmérője lesz annak, hogy a centenáriumi hangulat milyen változásokat idéz elő a társadalomban, mennyire gerjeszti fel a nacionalizmust a tömegekben.
Addig is egyedüli reményünk a kilenc alkotmánybíróban van, akiknek nagy felelősségük van annak kijelölésében, hogy a román alkotmánynak mennyire kisebbségbarát értelmezést tulajdonítanak. Romániában ugyanis nem törvények uralkodnak, hanem az éppen aktuális törvényértelmezések.
