Emellett vastagon benne lehet a politikai játszma is, hogy az RMDSZ-t eltávolítsa a kormánykoalíciótól, és gyengítse a PSD–ALDE pozícióját. Az sem meglepő, hogy az asszimilált elnök nem szereti a magyarokat. Az elmúlt három évben minduntalan bizonyította ezt, amit addig csak egykori munkatársaitól hallottunk, illetve olyanoktól, akik Johannist már az elnöki mandátuma előtt megismerték, és látták teljes érzéketlenségét, érdektelenségét a kisebbségi jogok iránt. Elvégre közösség nélküli kisebbségi vezetőről van szó, így személyes érintettség hiányában valóban számára nincs tétje a kisebbségi jogoknak.
Azt azonban sokan nem hitték a magyarok közül, hogy éppen ennyire nem érzi a nemzeti kisebbségi jogok fontosságát, nem értik, miért hajlandó ezeket teljesen feláldozni, akár saját közösségének történelmét meghamisító nyilatkozatokba bocsátkozni, olyasmiket mondani, hogy a szászoknak nem volt autonómiájuk. Mert az, ami le van írva a tegnapi alkotmánybírósági óvásban, nem egyszerű kifogás. A benne foglaltaknak súlyos következményei lehetnek a romániai kisebbségi jogokra nézve. Magyarán, amennyiben a taláros testület helyt ad az elnök panaszainak, a jelenlegi alkotmány keretei között hosszú időre befellegezhet a romániai kisebbségi érdekérvényesítésnek. Az elmúlt húsz évben több jogot sikerült kivívniuk a kisebbségeknek, ezek azóta léteznek, hellyel-közzel gyakorolják is az érintettek. Johannis most ezeket eltörölné, és lényegében megvalósítaná a mély államtól cseppet sem idegen, retrográd, nacionalista xenofób román nemzetpolitikai vonulat csaknem két évtizedes álmát, a kisebbségi jogok alapos megnyirbálását, a sokat hangoztatott és kifogásolt „privilégiumok” eltörlését.
A tét hatalmas, akárcsak az alkotmánybíróságra nehezedő nyomás, hiszen kilenc ember döntése a következő évtizedekre meghatározhatja a romániai kisebbségi érdekérvényesítés jövőjét. Némi iróniával akár annyi pozitívumot is fel lehet fedezni a történtekben, hogy Johannis egyre sikeresebben dolgozik annak a kirakatpolitikának az aláásásán, amely azt hangoztatja, hogy a román kisebbségpolitika európai modell. A kisebbségi jogok lehetséges brutális megnyirbálása minden kétséget eloszlatna a nyugat-európai kancelláriákban is afelől, hogy a román politikának ez a lózungja nem egyéb ócska vadászmesénél, aminek fele se igaz. Jobb lenne azonban elkerülni ezt az állapotot, különben a 2018. július 31-i dátum a romániai kisebbségi jogérvényesítés egyik sötét dátumaként vonulhat be a történelembe. Politikai játszma ide, politikai játszma oda, ennek már fele sem tréfa, lehullt a lepel, az elnök megmutatta valódi, számunkra elkeserítő arcát.
