A pápában olyan közvetlen egyházfőt ismerhetett meg a világ, akit nem vakított el a pápai hatalom, a luxus. Az egyházfő az embereket tekinti az egyház legnagyobb kincsének, habitusával és kisugárzásával a könyörületesség gyakorlására ösztönzi a híveket.
A Gyulafehérvári Főegyházmegye ezeréves történetében először fog pápa ellátogatni Erdélybe, ezúttal a Székelyföld szívébe, Csíksomlyóra, ami különösen fontossá teszi az eseményt. Nagy kihívás elé állítja a szervezőket, hiszen egyrészt felmerül, nem lenne-e indokolt egy héttel korábban megtartani a csíksomlyói búcsút, ha már Ferenc pápa amúgy is a Mária-kegyhelyre látogat alig egy héttel pünkösd előtt. Teológiailag minden bizonnyal vitatható döntés lenne, viszont a példátlan látogatás önmagában annyira rendkívüli, hogy talán nem lenne földtől elrugaszkodott egy ilyen ötlet. Bizonyára nagyon sokféle szempont alapján meg kell vizsgálni ezt a lehetséges döntést, a főegyházmegye vezetői és a csíksomlyói ferences atyák ezt minden bizonnyal megteszik. Akár összevonják a pápai látogatással a csíksomlyói búcsút, akár nem, minden bizonnyal hatalmas tömeg lesz majd kíváncsi a pápára.
Óvakodni kell azonban attól is, hogy túlzott várakozásokat tápláljunk a pápa erdélyi látogatásával kapcsolatban. Attól mindenképpen ódzkodnunk kell, hogy sérelmeinket előtérbe helyezzük, hiszen egy apostoli látogatás nem nemzeti sérelmeink feltárását kell, hogy szolgálja, hanem elsősorban hitbeli megerősítésünket. Kulisszák mögött régóta zajlik a pápa romániai látogatásának megszervezése. Az egyház sok részletet nem tárt a közvélemény elé, de abból a kevés információból is világosan kirajzolódik, hogy komoly diplomáciai csaták folytak a vizit időzítéséről, helyszíneiről.
A román diplomácia a centenárium évében, vagyis tavaly szerette volna már vendégül látni a pápát, ezt a tervet a magyar diplomácia meghiúsította. Most egy olyan kompromisszumos megoldás született, ami igyekszik mindenkit kielégíteni. Látjuk a pápa meghirdetett útvonalából, hogy az egyházfő senkit nem akar kihagyni, ellátogat Bukarestbe, az ország fővárosába, ahova magától értetődik, hogy el kell mennie. Ezen kívül a moldvai katolikusokról, az erdélyi, zömében magyar nyelvű hívekről sem feledkezik meg, és még egy nagyon fontos gesztust tesz a görögkatolikus egyház felé, amelynek maroknyi híve maradt már csak, de a pápa így is ellátogat szellemi központjukba, Balázsfalvára.
Ez utóbbi vonatkozásban a nagy kérdés az, hogy a pápai látogatás ki tudja-e mozdítani a holtpontról az ortodox és a görögkatolikus egyház vitás kérdéseit, ami az egyházi vagyont illeti. Hasonló kérdés merül fel magyar vonatkozásban is, hiszen az erdélyi katolikus egyháznak is számos rendezetlen ügye van a román állammal. A pápa látogatását éppen azért nem óhajtotta a magyar diplomácia a román centenáriumi évben, hogy nehogy úgy tűnjön, a pápa legitimálja a román állam jogfosztó intézkedéseit. Egyelőre nagy kérdés, hogy az egyházi vagyon restitúciója ügyében sikerül-e előrelépni, tény, hogy nem a nyilvánosság előtt fog lezajlani ez az alku. Elképzelhető, hogy már valamiféle alku létrejött eleve a látogatás eldöntése előtt, de ez csak a dolgok menetéből fog majd kiderülni, hiszen a pápa minden bizonnyal nem fog nyíltan szót emelni a vitás ügyekben. Ezek a tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak, az eredmények, lehet, hogy csak évek múlva fognak meglátszani, ha egyáltalán sikeresek lesznek az egyeztetések.
Látványos nyilatkozatokra tehát nem kell számítani. Ha valaki azt gondolja, hogy a pápa nyilvánosan szót emel majd valamely vitás kérdésben, nagyot fog csalódni. Hitbeli gyarapodást elsősorban akkor fog jelenteni ez az előzménytelen esemény. ha mi, magyarok sem fogjuk pusztán egyház-diplomáciailag tekinteni a látogatást, és nem fogjuk engedni, hogy sérelmeink felülkerekedjenek a történelmi pillanat örömén és kegyelmén. Ezt jó lenne minél szélesebb körben tudatosítani, hogy a pápa három napos látogatását ne zavarják meg pillanatnyi érdekek, önös szándékok. Ne féljünk örülni a különös kegyelmi erővel töltött történelmi pillanatoknak.
