Azt „szeretem” az internetben, hogy mindent meg lehet rajta találni, de mindennek az ellenkezőjét is. Nem új gondolat ez, valamikor tizenvalahány évvel ezelőtt kezdtem ezen agyalni. Újdonsült anyukaként sok mindenre kerestem a választ, többek között arra, hogy miért nem alszik a gyerek éjszaka, miért nem alszik a gyerek nappal, találtam mindenféle erre vonatkozó információt és praktikát, hogyan lehet egy kisgyereket álomba szenderíteni, de amit az egyik csapat bombabiztos módszernek ítélt, a másik csapat haszontalannak, sőt ártalmasnak vélt, teljesen kizárva a siker lehetőségét. Máskor pedig azon derültem jókat, hogy ugyanabban a női magazinban egyrészt a nők csontsovány, csinos megjelenését promoválták, másrészt tartalmas cikket közöltek ugyanakkor arról, hogyan fogadja el magát a nő, ha dundi, és hogy igazán nem a kilók számítanak… Vagy amikor egy másik cikkben az anyaság és a család fontosságáról írtak, ellenben a következő oldalon fényképekkel illusztrálták, hogy X vagy Y celeb szülés után 2 héttel úgy feszített fekete bőrnadrágjában és talpig sminkben, mintha éppen az egyik éjszakai klubból lépett volna ki.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert a minap szembejött velem egy cikk arról, hogy melyik ruhadarab az, amelyik elárulja, hogy viselője már meghaladt életkorban egy bizonyos számú X-et. Nos, nem fogják kitalálni, ezért elárulom: ez a ruharab nem más, mint a zokni! Megtudtam, hogy a zokni színe és a lábszáron felkúszó hossza létfontosságú lehet, ha adunk magunkra és nem akarunk akár koravénnek tűnni mások szemében. Ugyanis a titokzokni, ami még néhány évvel ezelőtt ultramenőnek számított, és valóban úgy mutatta viselőjét, mint aki zokni nélkül viseli a cipőjét, ma már nagymamás és szörnyen cikinek számít... A fiatalság hódolói húzzanak lábszárközépig érő fehér zoknit, de ha igazán menőnek akarnak számítani, akkor fektessenek bele néhány színes darabba.
Szintén divatguruk írnak arról is, hogy milyen ruhadarabok faragnak le viselője életkorából, mit illik és mit nem illik felvenni bizonyos kor után, de frizurákról is nyilatkoznak, majd a következő lapszámban arról olvashatunk hosszú értekezést, hogy mindenki viselje azt, amiben jól érzi magát, kortól és divattól függetlenül…
Ezzel az utóbbi gondolattal értek egyet én is, jómagam sosem voltam divatkövető, azokat a ruhadarabokat kedveltem mindig, amelyek kényelmesek, na meg perszer előnyösek voltak számomra, és illeszkedtek a stílusomhoz. Nyilván, bizonyos kor után az ember mellőzhet egyes ruhafazonokat, de mindig azt tartottam fontosak, hogy olyan darabok kerüljenek a ruhagyűjteményembe, amelyekben jól érzem magam.
Ugyanezt vallom a főzéssel kapcsolatosan is: olyasmiket főzök, ami kedvünkre való, és erre buzdítok mindenkit. Nincs azzal semmi gond, ha egy receptet csak inspirációnak használunk, és változtatunk rajta ízlésünknek megfelelően. A főzésben is, akár az öltözködésben, az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat benne.
Ebből a gombás sajtkrémből a könyvbemutatóra is vittem kóstolót, de azóta gyorsítottam rajta, mármint ami az elkészítését illeti, és még két hozzávalóval megtoldottam, amelyek gyönyörűen kiemelik a gomba ízét. Éppen ezért negyedannyi gombát használtam a krémhez, mint a korábbi változatban, de így is nagyon finom gombaíze lett a krémnek. Akár azt is mondhatnám, hogy finomabb lett.
Hozzávalók:
300 g csiperkegomba
fél diónyi vaj
kevés napraforgóolaj
2 szál zöldhagyma
½ kk. szárított tárkony
pár szál friss tárkony a díszítéshez
1 doboz mascarpone (250 g)
só, ízlés szerint
Elkészítés:
A gombát megtisztítom és a darálógépben apróra darálom. Ez az első lépés nagy újítás és gyorsítás volt a gombakrém korábbi verziójához képest, mert előzőleg a gombát kézzel apróra vágtam, ami legalább 15-20 percet igényelt, míg most mindössze 3 perc alatt megvoltam vele. A ledarált gombát egy tapadásmentes serpenyőben a vajon és olajon megdinsztelem, sózom. Néhány perc után levet enged, ráhintem a száraz tárkonyt, és addig főzöm, amíg a leve teljesen elpárolog, és „zsírjára” pirul. Ekkor rászórom a karikákra vágott zöldhagymát, és összepirítom (2-3 percet vesz igénybe). Amikor ezzel elkészültem, félreteszem, és megvárom, amíg teljesen kihűl.
A hideg gombás keverékből két púpozott evőkanálnyit összekeverek a mascarponéval. Azért csak ennyit, mert a tárkony és a kevés zöldhagyma gyönyörűen kiemeli a gomba ízét, sokkal intenzívebbé varázsolja. Természetesen többet is lehet bele tenni, ha erősebb gombaízre vágyunk. Kenyérre kenve, friss tárkonnyal megszórva tálalom. A maradék gombás keveréket lefagyasztom, így legközelebb csak kiolvasztom és keverhetem össze a sajtrémmel, vagy más ételbe is felhasználhatom (levesbe, spagettibe, szószba, bármibe). Kiváló reggeli, grillpartik előétele lehet, de szendvicskrémnek is használható. Finom gombás falatkákat lehet belőle készíteni nagyobb társaságok számára is.
Már csak néhány nap van hátra és kezdődnek a Kolozsvári Magyar Napok. A rendezvénysorozaton belül szeretettel várjuk a kedves olvasókat augusztus 24-én, 14.30 órakor a Főtér 23. szám alá, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának rendezvénytermében az Utazás távoli századok konyháiban című előadásra, amely a legrégebbi, 16. századi fennmaradt, magyar nyelven íródott recepteskönyvbe nyújt betekintést. Ha kíváncsiak, hány hozzávalóból készítettek el egy fogást a több mint 400 évvel ezelőtti Kolozsváron, és milyen volt egy korabeli receptleírás, akkor tartsanak velünk! Az idézetek felolvasásában Köllő Kata lesz segítségemre.
Meglepetéssel is készülünk, az előadás végén pedig néhány szóban a nemrég megjelent receptes könyvemet is ismertetjük. Szeretettel várunk mindenkit!
