Nincs elég hely a távolságtartásra a népes magyar csoportokban
Alapjáraton minden óvodás oviba megy, ha az adott településen zöld és sárga forgatókönyv érvényes, és az óvoda bezár, ha piros forgatókönyv válik indokolttá. A sárga forgatókönyvek esetében léteznek kivételek is a hátrányos helyzetű vagy koronavírus-gócpontoknak nyilvánított vidékeken működő óvodák esetében, ahol nem rendelkeznek a gyerekek és a személyzet biztonságát szavatoló infrastruktúrával, felszereltséggel – például a létszámhoz képest nincs elég helyiség a biztonságos működéshez vagy túl kevés a személyzet. Ilyen esetekben az óvoda vezetőtanácsa a szülők és helyi hatóságok képviselőivel együtt dönt az óvoda további működéséről, például új személyzet alkalmazása által, kisebb átalakítással óvodateremként használható helyiségek azonosítása révén, vagy ha az illemhely az épületen kívül van, és az óvodában csak hidegvízzel lehet kezet mosni, akkor meleg víz biztosításával, alagútszerű átjárás kialakításával az óvoda és a vécé között.
Önállóságra nevelnek a tilalmak?
 |
| Horváth Emese: Teljes generációkat érinthet az, ahogyan most mi ezt a helyzetet kezelni tudjuk |
A fertőtlenítés általános szabálya az óvodákban valamivel fajsúlyosabb, mint például az iskolákban, ugyanis sokkal több a közösen használt tárgy, a kontaktfelület. A sokféle közegből érkező ovisokban tudatosítani kell a kézmosás, fertőtlenítés, távolságtartás fontosságát akkor is, ha a gyermek környezete lazábban veszi a koronahelyzetet, a szabályokat, esetleg „vírustagadó”. A helyzet különlegességére emlékeztetni fogja a gyerekeket a személyzet arcmaszkja is, amelyet mindig viselniük kell, ha 1 méternél közelebb kerülnek az ovisokhoz – vagyis szinte folyamatosan, hiszen az óvoda többnyire nem az előre eltervezett mozgásokról, sokkal inkább a hirtelen keletkezett érzelmi és/vagy élethelyzetek azonnali kezeléséről szól. Ha Pistike elesik és sírva fakad, akkor a 2 méterre levő óvónő nem szalad előbb a terem másik végében tárolt maszkját felvenni, hanem reflexszerűen ovisa segítségére siet, jobb tehát, ha a maszkja mindig kéznél van.
Az óvodás csoport foglalkoztatása 5-10 gyerekből álló alcsoportokra osztva történik majd, az óvónő feladata itt is biztosítani, hogy a méteres távolságot a gyerekek betartsák. Ez legalább nem lesz újdonság a magyar csoportok zömében, ugyanis legtöbb esetben eleve vegyes korosztályúak, és eddig is mindennapos volt a szimultán oktatás. A távolságtartási kötelezettség a várakozási övezetekben is érvényes, és azt is biztosítani kell, hogy a különböző csoportokba tartozó ovisok ne találkozzanak. Ha a mi hajdani óvodánkra gondolok, de biztos vannak még hasonló helyzetben, ez szinte lehetetlennek tűnik: a legalább 30 magyar ovisnak átöltözésre legfeljebb 7-8 négyzetméternyi terület jutott, egy része méternyi keskeny folyosón. Áthidaló megoldás lehet, hogy a különböző csoportok eltérő időpontokban kezdjék a foglalkozást, így elkerülhető, hogy mindenki egyszerre érkezzen az óvodába. Rendkívül alaposan kidolgozott tervre van szükség ahhoz, hogy ezt tartani lehessen, és a szülők fokozott türelmére, együttműködésére.
Kreatív megoldásokkal igyekeznek oldani a helyzetet FOTÓ: HORVÁTH EMESEA dokumentum ajánlásai között szerepel a humán erőforrás (oktató/kisegítő személyzet, egészségügyi személyzet) felmérése és elosztása oly módon, hogy egy felnőttre legfeljebb 10 (de inkább csak 5) gyerek jusson, és az ételt előkészítő, valamint a takarítószemélyzet ne kerüljön közvetlen kapcsolatba a gyerekekkel. Ez lehetővé teszi például, hogy a gyerekek felügyeletét és eligazítását a kisegítő személyzetre bízhassák, de más tevékenységekre ezek a dolgozók nem használhatók.
Étkezéskor nem használnak asztalterítőket, az asztalokat evés előtt fertőtleníteni kell, de ezalatt a gyerekek nem tartózkodhatnak az ebédlőben. A napközik (hosszú programmal működő óvodák) dönthetnek úgy, hogy inkább catering rendszerben biztosítják a gyerekek étkeztetését akkor is, ha egyébként saját konyhával rendelkeznek, az ételt fedett, egyhasználatos dobozokban adagolják és szolgálják fel.
Altatás is távolságtartással: nem lesz elég ágy
A délutáni alváskor is be kell tartani a méteres távolságot a gyerekek között, vagy csak minden második ágyban aludhat egy ovis. Kérdés persze, hogy így jut-e mindenkinek ágy... A pizsamákat egyéni zsákokban kell tárolni, hétvégén mosásra hazaadni, és senki sem kaphatja kölcsön egy másik ovis pizsamáját. A termekben félóránként szellőztetni kell (alvás idején is), vagy folyamatosan megpattintva tartani egy ablakot anélkül, hogy ez a gyerekeket veszélyeztetné (pl. alvó gyerekre ne nyissunk ablakot téli fagyban).
Javasolják, hogy minden gyerek lehetőleg ugyanazt a széket használja egy nap folyamán, ellenkező esetben székcsere előtt fertőtleníteni kell, mialatt a gyerekek például elmennek kezet mosni, ugyanis soha nem tartózkodhatnak abban a teremben, ahol éppen fertőtlenítés zajlik. A tevékenységek végeztével a gyerekek egyénileg tisztálkodnak, fertőtlenítik kezüket, a mosdó padlóján jelezni kell a méteres távolságot, ennek betartásáról is az óvónőnek kell gondoskodnia.
Vannak különleges helyzetek is, például ha egy ovis prüszköl, amikor épp egy játékkal játszik, ekkor az óvónőnek figyelnie kell, hogy az a játék ne kerüljön egy másik gyerekhez, és amennyiben lehet, egy zsákban tárolva a gyerekektől el kell távolítani mígnem sikerül fertőtleníteni.
Lázas gyermeket nem fogadnak az óvodában, fokozottan veszélyeztetett (cukorbeteg, immunhiányos stb.) ovist csak a kezelőorvos engedélyével és a szülő beleegyezésével fogadnak. A veszélyeztetett kategóriák valamelyikébe tartozó dolgozók (pl. krónikus betegek, vagy akiknek munkába menet több járművet váltaniuk, így fokozott fertőzésveszélynek vannak kitéve) csak munkaorvosi igazolással dolgozhatnak, a munkahelyen védelmet élveznek jól szellőztetett helyiségekben végrehajtandó különleges feladatok által, amelyek során nem kerülnek kapcsolatba gyerekekkel, továbbá az adott intézményen belüli specifikus járványügyi helyzet alakulásának függvényében azt tanácsolják az ilyen személyzetnek, hogy menjen pihenőszabadságra. Az intézményeknek „tartalékosokról” is gondoskodniuk kell (nyugdíjas személyzet, diákok stb.), akiket behívhatnak, ha esetleg egy óvónő megfertőződik.
A dokumentum leszögezi, hogy óvodában nagyon fontos a szocializáció és a változatos tevékenységek, ezért kiemelten fontosnak tartják, hogy a felnőttek (óvodai személyzet, szülők) minimalizálják a távolságtartási szabályok negatív hatásait, ezért kerülendő például az ovisok tanteremszerű ültetésrendje, de egyedül sem javasolt ültetni egy ovist egy asztalhoz.
A bürokrácia is fokozódik: azon túl, hogy orvosi dokumentumokat kell folyton felmutatni, a szülői beleegyezések is megsokasodnak, és minden oviban vírusvédelmi felelőst jelölnek ki, aki részletes táblázatokban követi, hogy kinek mi a feladata és rögzíti azok elvégezését.
Horváth Emese: nem vehetem ölbe a síró óvodást
Horváth Emese 27 óvodás „tyúkanyója” egy kolozsvári napköziben, ahol két emeleten összesen hat csoport működik, a magyar a legnépesebb. Már augusztus utolsó hetében elkezdték előkészíteni az óvodát a tanévnyitásra, de a bizonytalanság azóta sem enyhült. A tervek szerint minden csoportnak negyedórája lenne arra, hogy megérkezzen az óvodába reggel, ezzel együtt is másfél órába telik, míg mindenki bekerül a termébe. Az óvoda konyháját bezárják, az étkeztetést catering céggel fogják megoldani, és a szakács és segédje „átminősül” dadának, így az a kiváltságos helyzet áll elő, hogy szinte minden csoportra jut egy dada.
Ilyen játék ki tudja meddig elképzelhetetlen FOTÓ: HORVÁTH EMESE– A legnehezebb a rengeteg tiltás. Nem vehetem ölbe a síró óvodást, nem látja az arcom, mosolyom, nehéz így megnyugtatni. Ha mégis sikerül, folyton figyelmeztetni kell a gyerekeket, hogy ne fogják meg egymás kezét, ne menjenek közel egymáshoz, miközben az óvodának éppen erről kellene szólnia, a társadalomban való együttélés mikéntjeiről. Nincs körjáték, nem ülhetünk félkörben a mesepárnákra, mert a 33–38 négyzetméteres csoporttermünkben, ahol asztalok, székek is vannak a foglalkozásokhoz, nem tudjuk a megfelelő távolságot betartani a 27 óvodással. A mesemondás egyébként sem csak a meséből áll, az utána szokásos szerepjátékok, dramatizálás sem valósulhat meg. Bármilyen ötletünkre van egy tilalom. A legújabb szerint nem énekelhetünk bent a teremben... Amit járványügyi szempontból megértek, hiszen az ovisok nem hordanak maszkot, és énekléskor sokkal nagyobb távolságra szóródhat a vírus, de akkor hogyan tovább? Megpróbáltuk az udvart kicsinosítani, ugróiskolát festettünk, a gyerekek virágszirmokon, leveleken vagy űrhajón keresztül ugranak el, lepkéket festettünk, játszunk majd utánzást és célba szaladhatnak az ovisok (egyénileg). A benti tevékenységekkel kapcsolatban még mindig rengeteg a homály. Az óvodában integráltak a tevékenységeink, egymásba fonódnak, vagyis dalolunk, de közben anyanyelvet fejlesztünk, mateket vihetek be, ám ez most nem valósulhat meg, és a gyerekek mozgását is vissza kell fognunk, pedig ebben a korban nagy a mozgásigényük – részletezte kérdésünkre Emese óvónéni, aki sok kollégájával együtt elkeseredetten éppen azt látja most elveszni, amiért jóval harminc fölött úgy döntött, hogy megvalósítja régi álmát, és pályát váltva főiskolára iratkozik és óvónő lesz.
Ebben az óvodában például már most látszik, hogy a magyar csoport terme túl kicsi ahhoz, hogy ott minden gyermek az óvintézkedések betartásával elférjen. A konyha megszűnésével az étkező felszabadul, így a két magyar óvónő vállalta, hogy a csoporttevékenységekhez néhány bútordarabbal az étkezőt berendezik, így ott talán 20-21 gyermek is biztonságosan elfér majd, de a 80 centis asztalokra így is plexiüveget kell szerelni. Az altatás viszont megoldatlan marad, az emeleti teremben a 21 darab félméteres szélességű ágyban 10-11 gyereket tudnak altatni majd, míg tavaly a 28 fős csoportból annyian igényeltek ottalvást, hogy még pótágyakat is beállítottak. Igyekeznek olyan megoldásokat találni, hogy lehetőleg mindenkinek az igényeit kielégítsék, de minden korábbinál fokozottabb szükségük lesz a szülők megértésére, együttműködésére, empátiájára az óvoda felé és a csoportban egymás iránt.
Horváth Emese azt is fontosnak tartja, hogy ovisaik közül senki se fertőződjön meg, ne vigye haza a vírust a családba, ugyanakkor azt mondja: – A bizonytalanságot, csüggedtséget természetesen a gyerekek nem érezhetik, nem fogják érezni rajtunk, a kellemetlen helyzetet olyanná kell varázsoljam, hogy a gyerekeknek öröm, pozitív élmény legyen az óvoda, semmiképpen ne érje őket trauma, hiszen nem tudjuk, mennyi időre szól ez az egész, egy hónapra vagy egy évre, netalán többre, és teljes generációkat érinthet az, ahogyan most mi ezt a helyzetet kezelni tudjuk.
