Tonk Márton: a nagy stratégiai célok ugyanazok, mint húsz éve
– A Sapientia életképes kezdeményezésnek bizonyult. Jó irányba indult el, és ugyanabba az irányba kell haladnia ezután is. Valóságos demonstrációs hatást indított el a romániai magyar felsőoktatásban, sőt annak mozdonya lett, kitágítva az addigi lehetőségeket – vélekedett Németh Zsolt a 12. KMN keretében megszervezett Húszéves a Sapientia EMTE című kerekasztal-beszélgetésen. – A Sapientia létrehozása elsősorban döntő és pozitív fordulatot idézett elő a romániai magyar felsőoktatás történetében. Emellett az egyetemnek történelmi igazságtétel szerepe van, amelyre a rendszerváltás után alapvető igény volt. A XX. századi történeti események fényében fontos igazságtörténeti momentum a Sapientia létesítése, hiszen az érte folytatott harc végigkísérte a 20. század erdélyi magyar politikatörténetét – tette hozzá a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. Felidézte: 1919-ben román egyetemet létesítettek Kolozsváron a Ferenc József Egyetem helyén, majd a második világháború után létrehozott kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet 1959-ben egyesítették a román nyelvű Babeș Egyetemmel, 1969-ben pedig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) is elvesztette a magyar intézményi jellegét azzal, hogy pártutasításra román nyelvű képzést is indítottak. Németh Zsolt úgy vélte, a magyar nemzetpolitika a Sapientia létrehozásával került reaktív szerepéből helyzetteremtő politikai szerepbe. – A Sapientia bebizonyította azt, hogy vannak a magyar nemzetpolitika kezében eszközök, nem vagyunk tehetetlenek, a sors szeszélyének kiszolgáltatva. Olyan dimenziót nyitott meg a magyar nemzetpolitikában, ami addig elmondhatatlan volt. Elképzelhetetlen, hogy 7%-os romániai magyar közösségnek ne legyen saját felsőoktatási állami intézményrendszere – jegyezte meg.
– Olyan kísérletbe vágtunk bele a tudatlanok bátorságával, amiben hinni kellett. Misovicz Tibor, a budapesti Corvinus Egyetemet fenntartó Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány titkára felidézte: a Sapientia létrehozása egyben annak a beismerését is jelentette, hogy kudarcot vallottak a romániai állami magyar egyetem létesítésére irányuló kísérletek. Misovicz Tibor egykor a Határon Túli Magyarok Hivatalának a gazdasági elnökhelyetteseként felügyelte a Sapientia létrehozását.
Tonk Márton rektor kisebb csodának nevezte az elmúlt húsz év történéseit az egyetemet illetően, majd kifejtette: ha ma kezdenék el, nem biztos, hogy kivitelezhető lenne az egyetemalapítás. A nagy stratégiai célok ma is úgy néznek ki, mint ahogy 20 évvel ezelőtt leírták, és beigazolódott a diáklétszámmal kapcsolatos húsz évvel ezelőtti elgondolás is.
– A jelenlegi körülmények között jobb, ha a magyar állam és nem a román állam finanszírozza a Sapientiát. A román állam támogathat ugyan magánegyetemeket is, de ha a Sapientiát támogatná, akkor a többi román magánegyetem is elvárásokat támaszthat – magyarázta Tonk Márton.
Németh Zsolt tudomása szerint Romániában félmillió egyetemistát tartanak számon, ám közülük csak 10 ezer tanul magyarul, ez kb. 2%. Még ha a romániai magyarság nem áll túl jól demográfiailag, akkor is a magyarul tanuló egyetemi hallgatók számának 30-40 ezernek kellene lennie. A politikus szerint mindig is lesz olyan magyar fiatal, aki a román felsőoktatást választja, ám ezek száma nem lehet aránytalanul nagy. Németh Zsolt szerint a Sapientia EMTÉ-vel sikerült kiszélesíteni az oktatási spektrumot, de még most is van olyan terület, ahol a magyar gyerekek nem jutnak minőségi felsőoktatáshoz. Ami a területi megosztást illeti, az egyetemalapítók kezdettől fogva arra gondoltak, hogy Kolozsváron és Nagyváradon van szükség egyetemre, később dőlt el, hogy Csíkszeredában és Marosvásárhelyen is működjön egy-egy kar. Mivel az egyetemi hallgatók jó részét a székelyföldi és a partiumi magyarság adja, ez alkalmazkodási kényszert jelentett a felsőoktatási stratégia vonatkozásában. Németh Zsolt szerint a nem megfelelő románnyelv-oktatás miatt is alacsony a romániai magyar egyetemi hallgatók száma, ezért forradalmi újításra van szükség a magyar gyerekek románnyelv oktatásában is. Ezzel kapcsolatosan Tonk Márton megjegyezte: több tíz olyan romániai magyar fiatal jelentkezett a Sapientia felvételijére, akik Magyarországon érettségiztek, vélhetőleg azért, hogy az itteni román jegy ne rontsa az átlagukat.
A romániai magyar nyelvű orvosképzésről Németh Zsolt kifejtette: nem csak az tarthatatlan, hogy nincs önálló magyar állami egyetem Romániában, hanem a marosvásárhelyi magyar orvosképzés helyzetét is annak tartja. Tonk Márton biztosította beszélgetőpartnereit, hogy a Sapientia minden közösségi és felsőoktatás politikai kérdésben partner, ezért „áll elébe” az orvosképzésnek is. Ehhez azonban klinikákra, kórházra és az egészségbiztosítóval történő együttműködésre van szükség és arra is, hogy az erdélyi magyar orvostársadalom „egyfelé húzza a szekeret”. Tonk Márton elmondta: húsz évvel ezelőtt egy gordiuszi csomó átvágásával billentették ki a romániai magyar felsőoktatást az akkor reménytelennek tűnő helyzetéből. Valószínűnek tartotta, hogy a romániai magyar orvosképzésben is paradigmaváltásra van szükség.
Zárszóként a rektor megjegyezte: a Sapientia jelenleg a huszadik helyet foglalja el a száz romániai egyetem rangsorában. Reméli, hogy húsz év múlva az első helyek egyikét foglalhatja majd el. Németh Zsolt megjegyezte a Sapientia létjogosultsága az oktatás minősége alapozza meg, és ezt a minőségét fenn kell tartani.
Borítókép: KMN – Radu Norbert
