Mégis, bár csak néhány nap van hátra, nem tűnik úgy, mintha ennek érdekében történne is valami. A négyféle színű konténerek ugyan már állnak a negyedekben, de nem kaptam még a postaládámban olyan tájékoztató szórólapot, amely felhívja a figyelmemet például arra, hogy – mivel családi házban lakok – ezentúl külön zacskóba kell majd dobjam a tejesdobozt, egy másikba annak a kupakját, merthogy ugye az egyik papír, a másik műanyag. De nem kaptam még azokból a bizonyos más-más színű zacskókból sem, amibe majd a papír, a műanyag illetve a fém kerül, márpedig ha július 1-jétől már az új rendszer szerint viszik el a szemetet, akkor logikám szerint a szelektív gyűjtést már ezen a héten el kellene kezdeni – hacsak a városvezetés nem várja el, hogy majd július 1-jén mindenki szétválogatja az e heti szemetét…
Persze, további fenntartásaim is vannak a rendszer kapcsán, például most is meg-megesik, hogy a szelektív hulladékot a szemetesek nem aznap viszik el, amikor a program szerint kellene, hanem csak egy-két nap múlva – mi lesz hát, amikor négyszer kell jönnie a szemetesautónak? A város több pontján kihelyezett nagy – kék, sárga, zöld – konténerek körül pedig sokszor felgyűl az üveg és a karton, ami már nem fér beléjük, arról nem is beszélve, hogy a megye szelektív hulladékkezelő illetve tároló központjának átadása még mindig nem történt meg, pedig már több éve kellene működnie teljes kapacitással. Ilyen körülmények között pedig azt hiszem, nem csak bennem merül fel a kérdés, hogy július 1-jétől vajon lesz-e kapacitása a szemétszállítóknak arra, hogy az ütemterv szerint elvigyék a négyféle hulladékot, s hogy aztán mi lesz azzal, hova is kerül? Lesz-e igazán szelektív hulladékgyűjtés, vagy csak úgy teszünk, mintha volna?
Erről jut eszembe, olyan másfél éve a Környezetvédelmi Minisztérium törvénymódosítással készült a lakosság és az érintett gazdasági szereplők hatáskörében megoldani az üveg, papír, fém és műanyag újrahasznosítását. A tervezet szerint például minden üvegre 2 lej garanciát kellene fizetni vásárláskor, vagy csereüveget adni. A tervezet tavaly február közepéig volt közvitán, de tudomásom szerint a mai napig nem lépett életbe a törvény. Pedig nem a spanyolviaszt kell feltalálni – ki ne emlékezne még a „régi jó” tejes- vagy joghurtos üvegekre, az egyen-sörösüvegekre? Csakhát azóta sok víz lefolyt már a Dunán (is), egy vezető hazai sörgyártó kolozsvári sajtóeseményén például nemrég elhangzott: olcsóbb új üveget gyártatni, mint a régit összeszedni, visszaszállítani, kimosni, arról nem is beszélve, hogy a „leleményes” fogyasztók unalmukban mi mindent képesek beledugni egy-egy üvegbe…
Olcsóbb újat gyártani, csak hát olcsó húsnak híg a leve. És úgy látszik, ezt most megint a „legkisebb”, azaz a végső fogyasztó fogja meginni, vagy azzal, hogy 2 lejt fizet pluszba minden üvegért, vagy azzal, hogy miután nem két, hanem négyféle szemete lesz, többet is fog fizetni a szemét elszállításáért.
Nyilván, a kérdést fordítva is feltehetnénk. Vajon, ha lenne lehetőség tejet vásárolni visszaváltható üvegben, azt választanánk, vagy pedig továbbra is a zacskósat/dobozosat? Vennénk a fáradtságot, hogy este kimossuk az üres üveget, és reggel, amikor munkába megyünk, magunkkal vigyük, hogy aztán hazafele tudjuk becserélni? Netán ciki lenne kocogtatni az üvegeket reggel a buszon, túl sok macera lenne vele? Vagy, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy a műanyagpalackot újrahasznosítják, vesszük-e a fáradtságot, hogy elvigyük egy begyűjtő-automatáig, azzal a rizikóval, hogy esetleg ugyanúgy haza is kell majd vinnünk, mert az automata épp nem működik? Szólunk-e a piacon, hogy a kofa ne csomagolja be nájlonzacskóba a kötés zöldséget, s becsomagoljuk-e mi magunk zacskóba az üzletben uzsonnára vásárolt egy darab banánt?
Sok példát lehetne még sorolni, de inkább maradjunk annyiban, kettőn áll a vásár. Legalább kettőn, hiszen végülis a hulladékkezelés felelőssége terheli a gyártót, a fogyasztót és az önkormányzatokat is. Előbbi és utóbbi esetében igen kevés a beleszólásunk, a saját cselekedeteinkért viszont mi felelünk. Így aztán azt javaslom, július elsejétől tegyünk úgy, mintha…
Nem másért, de már ez is több, mint semmi, sok kicsi pedig sokra megy. A közösségi hálókon keringő, a környezetszennyezés mértékét bemutató videók, az időjárás szeszélyei pedig azt mutatják, hogy minden apró gesztusra szükség van, ha jövőnket továbbra is a Földön képzeljük el. Mert, mint azt egy bejegyzés találóan megjegyzi: lényegében nem a Föld van veszélyben, hanem mi: a Föld az emberiség nélkül is ugyanúgy fog forogni vélhetően még néhány millió éven át.
Tegyünk tehát úgy, mintha…
