Hát valahogy így vagyunk a mezőgazdasági gépek roncsprogramjával is. Igaz, e között és a színházi előadások elmaradása között nem csak hasonlóságok, hanem lényeges különbségek is vannak. A legfontosabb hasonlóság, hogy ezt is régtől várta a gazdatársadalom. Nagyon várta. Ami nem csoda, hiszen ez volt az a program, ami kifejezetten a kisembernek szólt. Nem a cégeknek, nem a mezőgazdasági nagyüzemeknek, nem a szövetkezeteknek, hanem a termelői igazolvánnyal rendelkező magánszemélyeknek. Minimális dokumentációval – szinte hihetetlen, hogy a programba való jelentkezéshez mindössze öt irat kellett – lehetett támogatáshoz jutni 55 000 eurónak (az összeg tartalmazza az áfát is) megfelelő egyre gyengébb román lej értékben, a feltételeket nem sorolom, mert azokat már mindenki kívülről fújja, mint a szorzótáblát.
Álljunk meg egy pillanatra az összegnél, az 55 000 eurónál. Ne azt feszegessük, hogy sok vagy kevés, hanem nézzük meg a kimondatlan mögöttes tartalmat. Az erre szánt keret nem máshonnan származik, hanem az állami költségvetésből. Sokan mondták, hogy kell a gazdáknak az államtól az ingyenpénz. Nem, ez nem ingyenpénz, hanem az államnak a befizetett adólejekből a gazdatársadalom fele visszaosztott könyöradománya. Legyen mindenki nyugodt: a gazdák ezért az összegért (pontosabban annak egy részéért, mert 40 év alatti fiatal gazda esetében 80%-os, a felett 65%-os a támogatás) már eddig is kőkeményen megdolgoztak, az állam GDP-jébe az évtizedek alatt ennek többszörösét termelték be. Ami pedig az 500 millió lejes költségvetési keretet illeti, ha összevetjük a környezetvédelmi minisztérium honlapján szereplő 18 támogatási program költségvetésével, akkor rájövünk, hogy az összeget tekintve szó szerint visszaosztott könyöradományról beszélhetünk, s egyúttal az is kiderül, hogy a mezőgazdaságról szóló hangzatos nyilatkozatokon túl mennyire fontos az agrárium valójában a román államnak.
Térjünk vissza a színházi hasonlathoz. Mielőtt a darabot színpadra vinnék, a művészek próbálnak. Mégpedig sokat. Azért, hogy a fizető közönség élvezze az előadást, kapjon minőséget a pénzéért. És ez így van rendjén. Te, mint állami intézmény, nem engedheted meg magadnak, hogy egy, a használat során összeomló informatikai alkalmazással rukkolj elő az adófizető „közönség” elé! Meg kell győződj, hogy a virtuális masina akkor is helytáll, ha másodpercenként akár több tízezer jelentkező iratát kell fogadja. Ehhez pedig semmi más nem kell, mint úgy megfizetni az informatikai szakembereket, ahogy teszi azt a magánszektor! És igen, a programok tesztelésére, próbájára is rá kell szánni a szükséges mennyiségű időt. Minden állami intézmény vésse végre az eszébe: a kapkodva, sebtében összeeszkábált, tűzoltásjellegű dolgok nem működnek! És ebben a mondatban a nem azt jelenti, hogy nem! Ha pont a használat napján mond csődöt a kütyü, az olyan, mintha a közönség a színház bejáratánál tudná meg, hogy az előadás elmarad. Ebben az esetben a közönség elpártol, más színházhoz szegődik... Drága uraim, tekintsetek már a bőrfotelekből az ország határain túlra, és vegyétek észre a világ minden tájára szétszéledt közönségeteket! Ne csak akkor, amikor szükség van a szavazataikra, hanem a munkás hétköznapokon is. Majd következhet az egyszerű kérdés: ehhez a nagy szétszéledéshez ti vajon mivel járultatok hozzá?
Lehet magyarázkodni. Technikai malőrre, lehetséges kibernetikai támadásra hivatkozni – utóbbi módfelett szánalmas. A lényeg, hogy a gazdák becsapva érzik magukat. Ha például Franciaországban történne meg ilyesmi, könnyen elképzelhető, hogy Párizsban a minisztérium épületét folyékony trágyával újfent beborítanák. A mi gazdáink békések.
És végtelenül kiábrándultak.
Ha megnézzük az eset médiajelenlétét, azt látjuk, hogy az elnökválasztási kampány dühöngő aktuálitása mellett alig kapott figyelmet. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szenteltek rá karaktereket vagy műsoridőperceket, de ez távolról sem volt akkora, mint azt az eset fajsúlya megkövetelte volna. Képzeljük csak el, hogy a tévécsatornák az épp zajló elnökjelölt vitát megszakítják egy „brékingnyúzzal” (ahogy az a román médiában dívik, az esetek nagy hányadában egyébként teljesen indokolatlanul), miszerint a technika ördögének „köszönhetően” összetojta magát az annyit ajnározott roncstraktorprogram szoftvere! Na, ez lenne a valódi csemege a folyamatosan szenzációt hajkurászó médiaorgánumok részéről. Hogy nem így történt, azt bizonyítja, mennyire nem fontos téma számukra az agrárium.
A becsapott gazdatársadalom nem tiltakozik látványosan. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a gazdák valószínűleg már szembesültek az egészségügyi rendszer nyögvenyelős informatikai alkalmazásával, ami hol működik, hol nem, vagy a napelemekre kiírt pályázatok csetléseivel, botlásaival. Nem elég, hogy a többi támogatáshoz hasonlóan itt is az „első érkezett, első kiszolgált” (primul venit, primul servit) elvét látják érvényesülni – ami meggyőződésem szerint a pályázatok esetében teljesen elhibázott stratégia, ugyanis nem a gazda valódi helyzetét veszi alapul, hanem sokkal inkább az informatikai képességeit –, hanem azzal is kénytelenek szembesülni, hogy ez semmi más, mint egy újabb állami program, ami nem működik.
Néhány perc alatt 2394 igénylés érkezett, ezért mondott csődöt a Környezetvédelmi Alap Igazgatósága (AFM) honlapján futó program. Amikor a program újra éledezni kezdett, a képernyőn az jelent meg, hogy a beérkezett kérések az 500 millió lejes keretet 1 226 355 lejjel meghaladták. Tehát még 2394 gazda számára sem elég a keret nyújtotta támogatás. Csakhogy a gazdálkodók száma közel 800 000, ami azt jelenti, hogy az 500 millió lej a gazdatársadalom alig 0,3%-ának elegendő. Ez a szomorú valóság.
Jó lenne, ha az ország ügyvezető államfője, ügyvezető miniszterelnöke, ügyvezető kormánya ügyvezetve felfogná, hogy május 18-án ez a magát sokadjára becsapva érző 800 000 ember szavazni fog. Hogy többségük dühből, az most már biztos. Ha valaki ezt nem hinné el, győződjön meg a közösségi média gazdákat tömörítő csoportjaiban folyó beszélgetéseket, kommenteket olvasva.
Lehet, hogy az „illetékeseknek” mindez nem elég, de akkor ne csodálkozzanak, ha május 18-án megtapasztalják az eddig elképzelhetetlent: „eppur si muove”, azaz „és mégis mozog (a Föld)”.
