Románia az EU új gabonakirálya – de meddig tart a trónfoglalás?

Úgy tűnik, az Európai Unió (EU) gabonapiacán új korszak kezdődik: Románia lépett az élre, megelőzve olyan mezőgazdasági nagyhatalmakat, mint Franciaország, Németország vagy Lengyelország. A számok impozánsak, a sajtó lelkes: Románia ma az EU gabonakirálya. De érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon tartós sikerről van szó, vagy csupán egy jól időzített exportboomról?

Látványos számok, gyors felemelkedés

A legfrissebb adatok szerint Románia 2025-ben is az unió legnagyobb gabonaexportőre maradt. A kivitel nemcsak mennyiségben, hanem értékben is nőtt: a román mezőgazdasági minisztérium közlése szerint az ország az idei év első tíz hónapjában közel 500 millió euró értékben exportált élőállatokat is, ebből 210 millió eurót a juh-, 150 milliót a szarvasmarha, és 100 milliót a baromfiexport jelent. Papíron tehát minden szép: az ország egyszerre tarol a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. A kérdés az, hogy mi van a látványos számok mögött.

Ami a számok mögött lapul: a bizonytalanság

Románia évek óta igyekszik modernizálni agrárszektorát, és valóban történtek előrelépések. Az uniós támogatások hatékonyabb felhasználása, az exportorientált termelés ösztönzése és a logisztikai fejlesztések egyaránt segítették az országot abban, hogy a termelés ne rekedjen meg a belső piacon. Csakhogy a román mezőgazdaság továbbra is nagyrészt nyersanyag-exportőr.

A gabonát – legyen az búza, árpa vagy kukorica – feldolgozatlanul visszük ki az országból, így a hozzáadott érték minimális. Az exportbevételek ugyan magasak, de a haszon döntő része más országoknál landol, ahol a feldolgozás, a csomagolás és az értékesítés történik. Más szóval: Románia ma az EU „magán-raktára”, ahonnan olcsó gabona és élőállat érkezik, de alig jut feldolgozott élelmiszer a piacra román márkanév alatt.

A román agrárpolitika: sikertörténet vagy pótcselekvés?

Az agrárminiszter, Florin Barbu szerint az ország agrárpolitikája „stabil és exportorientált”, és az állattenyésztési szektor megerősödése „új korszakot” jelent a vidéki gazdaság számára. Kétségtelen, hogy az állattenyésztés terén korábban jellemző stagnálást most látványos növekedés váltotta fel. Csakhogy az exportnövekedés mögött nem feltétlenül a termelékenység vagy a technológiai fejlődés áll, hanem sok esetben az, hogy Románia árversenyben tud maradni. Az alacsonyabb költségszint és a gyengébb hazai kereslet miatt a gazdák kénytelenek külföldre értékesíteni gyakran a legjobb minőségű termékeiket is. Így a „siker” egy része inkább kényszerű alkalmazkodás, mintsem tudatos agrárstratégia.

A közép-kelet-európai tükör: tanulságok és kérdőjelek

A közép-kelet-európai országok számára a román példa kettős üzenetet hordoz. Egyrészt megmutatja, hogy egy térségbeli ország is képes az EU élvonalába kerülni, ha határozott exportpolitikát folytat. Másrészt viszont figyelmeztet: a gyors növekedés nem feltétlenül fenntartható, ha a mezőgazdaság szerkezete nem változik meg érdemben. 

A környező országokban is gyakori probléma, hogy a termelés döntő része alapanyag-szinten marad. A feldolgozóipar gyengesége miatt a hozzáadott érték alacsony, a gazdák kiszolgáltatottak az ármozgásoknak. Románia most ugyan elől jár a statisztikákban, de ugyanazokat a strukturális gyengeségeket hordozza, mint a térség legtöbb agrárgazdasága.

Exportfüggőség: erősség vagy csapda?

A román mezőgazdaság legnagyobb erőssége ma az, ami a legnagyobb kockázata is: az exportfüggőség. Ha a nemzetközi piacokon nő a kereslet, Románia nyer. Amennyiben viszont a világpiaci árak zuhannak – ahogy az utóbbi években többször megtörtént –, a román gazdák jövedelme azonnal megérzi a hatást. A hazai feldolgozóipar hiánya, a vidéki infrastruktúra elmaradottsága és a kisgazdaságok tőkehiánya mind arra utalnak, hogy a siker inkább törékeny, mint tartós.

Egyre több szakértő figyelmeztet arra is, hogy az agrárpolitikai kommunikáció – amely az exportnövekedést „nemzeti diadalként” tálalja – eltereli a figyelmet a mélyebb problémákról: a vízhiányról, a termőföld-koncentrációról és az elöregedő gazdatársadalomról.

Tartós modell vagy pillanatnyi előny?

Nem kérdés, hogy Románia teljesítménye figyelemre méltó. Az EU-n belül kevesen gondolták volna tíz évvel ezelőtt, hogy az ország ilyen gyorsan megelőzheti a hagyományos agrárnagyhatalmakat. A kérdés csak az: sikerül-e mindezt hosszú távon is fenntartani, vagy a „gabonakirály” cím csupán átmeneti dicsőség marad?

Ha a román agrárium nem tud átlépni a nyersanyag-export szintjéről a feldolgozott élelmiszerek piacára, a jelenlegi modell előbb-utóbb eléri a határait. A mennyiségi növekedés önmagában nem stratégia, csak akkor válik azzá, ha mögötte minőségi fejlődés is megjelenik. Románia most a csúcson van, de a trónon megmaradni mindig nehezebb, mint azt elfoglalni.