PÉNTEK LÁSZLÓ
Nyolc nap hiányzott ahhoz, hogy betöltse huszonharmadik életévét az ifjú forradalmár és szabadságharcos, Vasvári Pál, aki 1826. július 14-én született Büdön (Tiszavasvári), és 1849 július 6-án vesztette életét, több mint négyszáz bajtársával együtt a Gyalui-havasokhoz tartozó Fintineli határrészében, a lázadó román erőkkel vívott harcban. Körösfő népe az RMDSZ vezetésével 1995. július 10-én emlékoszlopot állított a tiszteletükre, ezt követően pedig minden év július elején emléknapokat szerveztek elesett hőseink tiszteletére.
Az idei megemlékezés azonban különbözött az eddigiektől, ugyanis a szombaton, július 4-én rendezett esemény fő témája Vasvári Pál 200. születésnapjának a megünneplése volt. Amint az a hetekkel korábbi készülődésekből sejthető volt, a szervezők valami meglepetéssel is készültek a résztvevők számára, ami az ünnepség során be is igazolódott.
Mint általában, a világ számos részéből érkező emlékezők az idén is felkeresték a szomorú emlékű csatateret, amelyet ma már a bélesi vízerőmű kilencvenméteres vize fed, és szomorúan hallgatták az ezelőtt 177 évvel történt eseményeket felelevenítő beszédet és vallásos áhítatot, együtt imádkozva elesett hőseink lelki nyugalmáért.
Ünnepi beszédében nt. Vincze Minya István református lelkipásztor rámutatott, „magyarnak lenni nemcsak származást jelent, hanem örökséget, hitet, kultúrát, felelősséget és helytállást. Az itt élő magyarok, akiken a határ túllépett, mindenekelőtt Isten polgárai vagyunk, amely polgárjogot egyetlen kormány sem adhatja, és nem veheti el tőlünk”.
Mivel az előző években a román hatóság megtiltotta a koszorúk bedobását a csatateret fedő tó vizébe, amely alatt hőseink nyugszanak, az összegyűlt emlékezők egy-egy szál virág vízbe dobásával rótták le kegyeletüket. Köztük szép számban megjelentek az Erdélyi Kárpát-Egyesület 1891 Vasvári Pál biciklis emlék- és teljesítménytúra, valamint a Kalotaszeg Motoros Társaság résztvevői is. A Nagyszalontai Rákóczi Szabadcsapat Hagyományőrző, valamint a Thoroczkay István hagyományőrző huszáregyesület tagjai pedig díszőrséget álltak.
A születésnapi megemlékezés ünnepi istentisztelettel kezdődött a körösfői református templomban, ahol igét hirdetett nt. Károly Károly lelkipásztor, aki alapigeként Dániel könyve 3,17–18-ból a következőt idézte: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te istenedet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.”
A történet a Kr. e. 6. századba vezet vissza bennünket, ahol Nabukodonozor uralkodó hatalmas, harminc méter magas és három méter széles aranyszobrot építtetett. Az avatási ünnepségen – a parancsnak engedelmeskedve – mindenki leborult előtte, kivéve azt a három fiatalembert, akiket Izraelből hurcoltak el babiloni fogságba.
Istentisztelet után kopjafaavatás és koszorúzási ünnepség kezdődött a templomdomb alatti Vasvári-emlékhelynél. Ünnepi köszöntőt mondott Bodis László, Körösfő község polgármestere, megköszönve az előző „kopjafaállítók” munkáját, akik az elmúlt évek során ápolták Vasvári Pál emlékét, védték a kopjafát a hatósági támadások ellen, és megígérte, hogy vezetésével a fiatalok továbbviszik azt a lángot, amely nemzeti hősünk emlékét őrzi. Ezt bizonyítja az is, hogy Vasvári születésének 200. évfordulójára a több mint 31 éves, elkorhadt emlékoszlop helyett újat állítottak, amelyet Benk András tanár faragott. Az új emlékoszlop kicsit más formájú, mint a régi kopjafa, és ez most már a néprajzi követelményeknek is megfelel.
Ezt követte Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete elnökének beszéde, aki rámutatott, hogy „az ilyen nehéz politikai helyzetben mekkora jelentősége van az összetartásnak, a higgadt, megfontolt vezetésnek, hiszen mi, magyarok csak egymásra számíthatunk mind a jelenben, mind a jövőben”.
Az új kopjafa leleplezése után három ágyúlövéssel tisztelegtek Vasvári és elesett bajtársai emléke előtt, majd a különböző egyesületek, egyházi és világi intézmények, politikai és civil szervezetek képviselői szép sorban elhelyezték az emlékezés és a kegyelet koszorúit a kopjafa tövében. Szóka Júlia magyar színésznő, operetténekes két gyönyörű dallal kedveskedett az ünneplő közönségnek, amelyet a helyi Kós Károly-iskola tánccsoportjának éneke és rögtönzött előadása követett.
Péntek László, a Rákóczi Kultúregylet leköszönő elnöke rámutatott: akárcsak az 1995-ben felállított kopjafa, az egyesület tagjai is megöregedtek az elmúlt évtizedek során. Elmondta, hogy a kultúregylet teljesítette azt a feladatot, amelynek érdekében létrejött: a helyi RMDSZ-t érő folyamatos hatósági támadások idején átvállalta a Vasvári-emléknapok megszervezését, ezt a küldetést pedig az egyesület alapszabályába is beépítették. Mivel erre ma már nincs szükség, az egylet feloszlatta magát, és visszaadta a rendezvény szervezésének jogát a helyi RMDSZ-nek. Hozzátette: örömteli, hogy a szervezet fiatal tagjai továbbra is vállalják a Vasvári-láng és a nemzeti hős emlékének ápolását.
A leköszönő elnök Vasvári Pál születésének 200. évfordulója tiszteletére ezüst emlékérmet (amelyet a Vasváriak Vasváriért Közéleti Egyesület vezetősége ajándékozott a kultúregylet számára) adományozott azoknak a személyeknek, akik az eltelt évek során támogatták a kultúregylet munkáját és segítették az egyesület vezetőit a Vasvári-kultusz ápolásában Kalotaszegen.
Fotók: Péntek László és Kiss Olivér
