Régen, amikor még azt hittem, körülöttem forog a világ, lelkes lendülettel vetettem magam az élet sodrásába, a kincses városba jöttem, hogy jobb és okosabb emberré képezzem magam. Akkoriban másképp láttuk a világot, örültünk mindennek, ami a szabadság, az új élet ígéretét hozta. Azonban nemsokára meg kellett tapasztalnom, hogy a rózsaszín álmokon túl ott a valós élet, amely folyton hoz meglepetéseket. Mi voltunk az első nemzedék, aki, bár úgy felvételizett egyetemre, hogy öt év képzésben lesz része, de ezt menet közben megváltozatták, és átgyúrták a tantervet úgy, hogy tanulmányainkat négy év alatt befejezzük. Valahányszor magyarázatot követeltünk a teljesíthetetlen elvárások miatt, azt mondogatták, mi vagyunk az áldozati generáció. Nos, ennek már több mint harminc éve, most pedig azt látom, hogy a mai gyermekek is áldozatként élik meg az iskolai éveiket. Sőt, mintha ez az áldozati generáció dolog állandósult volna. Szerencsésnek mondhatja magát az, aki valamilyen véletlen folytán nem cuppant bele egy-egy reformba, (megszorító/átalakító) intézkedésbe.
El sem kezdődött még az iskola, de már annak a gondolatától is elfáradtam, hogy mi vár a pedagógusokra, a gyermekekre és a szülőkre. Nyilván, más országokban is vannak új intézkedések, de meg merem kockáztatni azt, hogy kicsit jobban átgondolják, és főként előkészítik azokat. Eközben mi folyamatosan a mély vízbe csobbanunk, kapálózunk, a szerencsésebbek a partra vergődnek, a kevésbé szerencsések pedig akár el is süllyednek. A gyermekek antennái pedig befogják a pedagógusok, a szülők rezgéseit, érzik a feszültséget, a frusztráltságot, a tehetetlenséget. Nehéz úgy nekifutni az iskolai évnek, amely amúgy is megterhelő vizsgával zárul, és a kezdést káosz uralja.
A józan paraszti ész azt mondja, hogy nem az oktatás-, valamint az egészségügyön kell spórolni, mert az soha nem vezetett jóra, így most sem fog. Ami rövid távon nyerőnek tűnik, távlatokban súlyos, akár visszafordíthatatlan következményekkel járhat. Kutatók sokasága foglalkozott ezzel a témakörrel, így felfoghatatlan számomra, hogy a döntéshozók mindezeket figyelmen kívül hagyják, ugyanis nem hinném, hogy nincs tudomásuk ezekről a felmérésekről. No, de örüljünk annak, aminek lehet, és hogy egyelőre békés napokat élünk. Örüljünk az utolsó vakációs napoknak is, töltsük fel energia- és örömtartalékainkat amennyire csak lehet, mert előreláthatóan nagy szükségünk lesz rá. Belefér még egy kis kényeztetés, ami akár pizzasütés is lehet. Így tettünk mi is, de miután túl voltunk a pizza sütésén és fogyasztásán, betoppant egy váratlan vendég, akinek már nem maradt belőle. Feltétnek való még akadt, de a tészta elfogyott, gyúrni pedig már sem idő, sem energia nem maradt, ezért kenyérszeletekből rögtönöztem pizzát. Amolyan melegszendvicsféle ez, amely ízében a pizzát hozza. Kiderült, nem is olyan rossz megoldás, annál is inkább, mert elképesztően gyors, és gluténmentesíthető, ha gluténmentes kenyeret használunk hozzá. Kiváló maradék-felhasználó étel, szomorkodó sajtok, kolbászvégek, szikkadt sonkák mind felhasználhatók. A gyermekek is imádják, nem kell sokat könyörögni nekik, hogy a tányérra kerülő szeleteket elfogyasszák.
Hozzávalók:
néhány szelet kenyér
500 ml paradicsompüré
1 ek. olívaolaj
2 cikk fokhagyma
½ kk. zöldfűszerkeverék (oregáno, kakukkfű, bazsalikom), de ha csak egyfajta van odahaza, az is rendben van
só, ízlés szerint
200 g mozzarella sajt vagy egyébféle sajt
kevés vaj
sonka/virsli/kolbász
paradicsom
Elkészítés:
A paradicsompürét összekeverem az olívaolajjal és a zöldfűszerrel, belereszelem a fokhagymát, és megsózom. A kenyérszeleteket megkenem vékonyan vajjal, ezt csupán azért teszem, hogy a kenyér ne szívja be egyből a következő lépésben rákent fűszeres paradicsomszószt. S ha ezzel az alapozással megvagyok, megszórom reszelt sajttal, majd azt teszek rá, amit szeretnék. A feltétek esetében a határ a csillagos ég. Mehet rá sonka, virsli, kolbász, paprika, hagyma, szeletelt vagy reszelt főtt tojás, kukorica vagy bármi, ami jólesik, akárcsak a pizza esetében.
A sütőbe tolom, 180 fokon, ropogósra sütöm (nagyjából tíz percet vesz igénybe). Ez a melegszendvicsnek induló, pizzára hajazó finomság nagy sikernek örvendett. Gyors és ízletes megoldás, reggelire, vacsorára, de hirtelen betoppanó, éhes vendégeknek is kínálható, merem állítani, nem lesz panasz. Ki-ki kedvére alakíthatja, hússal vagy anélkül is roppant ízletes, és nem mellékesen, gyors megoldás. A gluténmentes változatot is kipróbáltuk, szenzációs, ropogós, laktató étel.
