„A színház létrehozása után egy évvel, 1793-ban mutatták be az első magyar nyelvű Hamletet, amelyet a színház alapítója, Kótsi Patkó János rendezett, illetve ő játszotta a címszerepet is. A repertoáron a kortárs és klasszikus magyar szerzők mellett volt kitekintés a nagyvilágra is. Ez a fajta kettősség jellemzi hosszú ideig a kolozsvári magyar színházat. E műveken keresztül Kótsi Patkó János, Ecsedy-Kovács Gyula, Szentgyörgyi István és Janovics Jenő, illetve később Harag György teljesítményével fémjelezhető az a folytonosság, amely által a kolozsvári magyar színház megteremtette sajátos arcélét. A színház a hagyomány és az újítás folyamatos egyensúlyban tartása mellett az állandó megújulás imperatívusza folytán működött” – emelte ki Tompa Gábor.
A Rhédey-háztól induló menet következő állomásként megkoszorúzta a Farkas utcában az első kolozsvári kőszínház helyén álló Egyetemiek Háza falára kihelyezett emléktáblát. „A Farkas utcai kőszínház telkét 5000 forint értékben vásárolták meg 1803-ban. 1804-ben kezdődött az építkezés Alföldi Antal és Schütz Antal tervei szerint. A Farkas utcai színházat az első állandó színházi hajlékként tartjuk számon, de az első kőépület Oravicabányán épült meg: 1817-ben avatták fel, de ott nem volt állandó társulat, hamarosan pedig meg is szűntek a magyar előadások” – tudtuk meg a sétát vezető Salat-Zakariás Erzsébet színháztörténésztől. Elmondta: a kolozsvári színház épülete a közösség anyagi ráfordításával épült meg. „Az épület már 1820-ban elkészült, de a berendezés csak 1821-ben érkezett meg Kolozsvárra. A színházavatás kétnapos volt: március 12-ét tartjuk a színházavatás ünnepének, aznap a főúri műkedvelők játszottak, a hivatásos társulat pedig március 13-án. A kolozsvári színháznak nagy hírneve volt az egész magyar nyelvterületen: szívesen jöttek ide a neves külföldi színészek és rendezők. A kitekintés mindig előre vitte a színházat: sikerült olyan vezetőket állítani a színház élére, akik fontosnak tartották a külföldre-tekintést és követték a színházcsinálás modern vonalát, amely aztán találkozott a helyi adottságokkal, erőforrásokkal. Így tudott a színház folyamatosan megújulni és élni” – részletezte Salat-Zakariás Erzsébet.
A séta résztvevői a folytatásban érintették a Házsongárdi temetőt, majd a Hunyadi-téri színház, illetve a Kolozsvári Állami Magyar Színház jelenlegi, sétatéri épületét.
Borítóképet készítette: Rohonyi D. Iván. A sétáról készült fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
