Impresszióim filharmonikusaink évadzáró hangversenyéről
George Enescu (1881–1955) Pastorale- Fantaisie pour petit orchestre című kompozíciójának első bemutatója (1899) az Orchestre Colonne előadásában Édouard Colonne vezényletével a párizsiThéâtre du Châtelethez kötődik. Feltehetően, az akkori kedvezőtlen kritika miatt a kiszenekarra írt Pastorale- Fantaisie pour petit orchestret Enescu összes műveinek listájáról „kifelejtette”, így feledésbe is merült. A Gheorghe Dima Akadémiának köszönhetően nemrégiben ismét fény derült a műre, amelynek számítógépes átiratát Gabriel Bebeşelea készségesen elvállalta, hogy ezen az estén filharmóniánk zenekarának előadásában premierként újra felcsendülhessen. A zeneszerző fiatalkori művében már megelőlegeződnek az olyan később kibontakozó jellegzetességek, mint a bensőséges líraiság, a nosztalgikus pillanatok, a hosszan ívelő meditatív dallamvonalak, az elmélyült drámai vonulatok, a folklór-csillogású, finoman szőtt, érzékeny fúvós szólók. Kérdés, vajon a nagy érdeklődéssel fogadott mostani premier, mennyiben változtatott volna Enescu véleményén a mű utóéletét illetően?
A kolozsvári közönség régi ismerősként üdvözölte Robert Levin zongoraművészt, aki főként a Mozart-fesztiválok elengedhetetlen vendégeként írta be nevét városunk zenei életébe. Az elmúlt Mozart-fesztiválok alatt néhai László Ferenc muzikológussal és Gerda Türk zongoraművész-tanárral életre szóló barátságot kötött, így nem csoda, hogy Yehudi Wyner Chiavi in mano zongoraversenyének bemutató előadását nagy megilletődöttséggel, a két felejthetetlen művész-barát emlékének ajánlotta.
Yehudi Wyner (sz. 1929.) kortárs kanadai zeneszerző Chiavi in mano zongoraversenyét Robert Levin számára komponálta. Az amerikai életérzést közvetítő, napjaink hangzásvilágát jazzes elemekkel kombináló versenymű izgalmas, pezsgő muzsika, amelynek mozgatórugóját a zeneszerző kreatív komponálási ötletei képezik. Egy-egy motívumot, dallamrészletet, netán egy-egy ritmusformulát vagy akkordot tekintve kiindulópontnak, Yehudi Wyner fantáziadúsan építkezik, az egyszerűtől a komplex, bonyolult megoldásokig. Habár a zongoraszólam rejt némi nehézséget, a zeneszerző mégis stresszmentesnek, kényelmesen játszhatónak, „kézre szabottnak” nevezi. Robert Levin könnyedén, elegánsan, valóban stresszmentesen zongorázott, meggyőzve a közönséget, hogy számára a mű előadása nem okoz fejtörést. A zenekari kíséretben viszont a hangszereseknek igencsak meg kellett küzdeniük, hogy a dinamikus zongoraszólóhoz – amelyet csak helyenként szakított meg egy-egy lecsendesült momentum –, hasonló dinamizmussal igazodjanak. A zongora és zenekar töretlen együttműködése Gabriel Bebeşelea magabiztos dirigálásának köszönhető. Robert Levin a közönség ovációját Beethoven Bagatellejével (Op. 33/7) és a László, valamint a Türk családnak dedikált Mozart C-dúr Zongoraszonáta (K. 330) lassú tételével köszönte meg.
George Enescu I. Esz-dúr Szimfóniájának mindhárom tételéből a zeneszerző színes érzelemvilága sugárzik. A mű magasztos zenekari tuttival indul, amelyben az ünnepélyesen felhangzó, hősies téma a rezektől válik fényessé. A gyökereiben népi tónusú tételt a lendület, a romantikus szenvedély, a rapszodikus csapongás, a fülbemászó dallamok, az emocionális csúcspontok és azok mesterien lírikus feloldásai fémjelzik. Az impresszionisztikus színekben pompázó lassú tétel lírikus gyöngyszem, amelynek nosztalgiája, titokzatossága, akár egy nyáresti álmodozás, átkarol és megölel. A grandiózus, hősies szenvedélytől fűtött utolsó tétel a zeneszerző életbe, művészetbe vetett hitét hirdeti.
Kívánom, hogy filharmonikusaink évadzáró hangversenyének pozitív kicsengése, és a zene nyelvén közvetített színes érzelemvilág nyújtson lelki fogódzót az őszi viszontlátásig.
(Borítókép: Ferenczy Károly: Nyári est, 1904)
