Gy. Szabó Béla festményeiből nyílt kiállítás a Művészeti Múzeumban
Ferenczy Miklós a kiállítás megnyitóján elmondta: annak, hogy kötődik a művészetekhez, nem csupán az a háttere, hogy nagyon sok képzőművészt, jeles személyiséget ismert meg Kolozsváron, hanem az a lelkipásztori szerep is, amely révén feladata közel vinni az emberekhez a rábízottakat. „Ez a kiállítás azért egyedi és rendkívüli, mert az itt látható képek mindegyikét – kettő kivételével – a művész halála után kereteztük be. Hiszen, ha valaki Gy. Szabót festőnek titulálta, akkor – humoros ember lévén – azt mondta: »én, kérem, csak grafikus vagyok«. Ha bárki az ő nevét hallja, mindjárt a fametszeteire gondol, ha pedig fametszetről beszélünk, akkor azt mindenki valahol Gy. Szabó Bélával vonja párhuzamba. Valóban a fametszés és a grafika tette őt világhírűvé Pekingtől Mexikóig, Kolumbiától New Yorkon keresztül Európáig – nagyon büszke volt arra, hogy a Vatikánban is őrzik két jelentős sorozatát” – fogalmazott Ferenczy Miklós.
A kolozsvári lelkipásztor kiemelte: Gy. Szabó Bélát soha nem hagyta közömbösen a színekben rejlő rendkívüli kifejezőerő. „Vallomása szerint fehér-fekete metszeteit is mindig színesben látta” – tette hozzá Ferenczy Miklós. Elmondta, a művész alkotásaiban párhuzamok mutathatók ki: van olyan korszak, amikor a fehér-fekete metszetek mellett a színesek is megtalálhatók, vannak színes tusrajzai, pasztelljei – ezek végigkísérik „barangolásait”. Önvallomása szerint voltaképpen festő szeretett volna lenni, fametszőművészete azonban grafikusi teljesítményét helyezte előtérbe – emelte ki a lelkipásztor. „Gy. Szabó Béla olajképeit szemlélve megállapítható: biztos érzékkel látja, – saját hasonlatával élve – »hallja« a természet zengő színességét. Képes arra, hogy naturalista hűséggel adja vissza a látottakat. Fegyelmezetten él az impresszionizmus eszközeivel és közeledni tud a dekoratív színlátáshoz is. Színekben élő művészetét mintegy százötven fennmaradt olajfestménye is őrzi” – mondta el az eseményen Ferenczy Miklós.
Ferenczy Miklós: „Gy. Szabó Béla az erdélyi táj és szülőföldjének minden szépségét elénk tárja”
A korai munkák legtöbbje Gyulafehérvárhoz kötődik, hiszen Gy. Szabó Béla 1930-ig ott élt, ezután költözött Kolozsvárra, legtöbb olajfestményét pedig a negyvenes években készítette – derült ki a megnyitón. A kiállítás bejáratánál és plakátján is látható szalmakalapos önarcképet a hagyaték őrzője így írta le: tűzvörös háttér előtt a félig látott arc fölé narancssárga kalap kerül, csak az ing kékes-fehér foltja enyhíti kicsit ezt a nagy színességet.
„Kompozícióiban közvetlenül és sűrítve szólal meg a falusi ember, a falusi földek élete és a darabos világ zugaiban meghúzódó természet szépsége” – jegyezte meg a lelkipásztor. Ferenczy Miklós a folytatásban Gy. Szabó Béla természetszemléletét és arc poeticáját idézte: „Minden születik, él és elpusztul – fűszál és évszázados fenyő egyaránt, így a táj is születik, újjászületik, elpusztul. Kiskorom óta rajongva bámulom a fákat, a virágokat, azzal a meglepő tanulsággal, hogy öngyilkos növény nincs. Százszor is levághatod a fűzfa ágát, újra kihajt. És még él. Életkedvét elvenni nem tudod. Csüggedéseinkben ezek a növények sokszor példát mutatnak nekünk.”
A csendéletek és természetképek mellett a tárlaton női aktok és önarcképek is helyet kaptak
Ferenczy Miklós elmondta: Gy. Szabó Béla az erdélyi táj és szülőföldjének minden szépségét elénk tárja. „A vizek csillogását, a fák és a virágok hajladozását, szelek járását a lombok között és a felhők útjait az ég végtelensége felé, a fény ragyogását és árnyék felett való uralomra jutását, érvényt szerezve a természet színeinek és fényeinek fametszetein, pasztelljein, olajfestményein, rajzain” – fogalmazott.
Gy. Szabó azt vallotta: tiszta környezetben dolgozni és egy kicsit embertársainkra is gondolni – ez lenne a művész igazi öröme és boldogsága. „Nekem pedig az öröm az, hogy ezt a hatalmas hagyatékot őrizhetem, továbbadhatom. Ez a mostani a 144. kiállítás a halála óta, ezzel is az ő emlékének szeretnék adózni, annak a Gy. Szabó Bélának, aki Gyulafehérvár szülötte, Kolozsvár gyermeke és – ahogy Kolumbiában méltatták – »a fametszés koronázatlan fejedelme«, aki 1985. november 30-án hunyt el és a Házsongárdi temetőben nyugszik” – mondta el zárásként Ferenczy Miklós.
A Gy. Szabó Béla festményeit felsorakoztató tárlat február 26-ig tekinthető meg a Művészeti Múzeum emeleti termeiben, hétfő és kedd kivételével naponta 10 és 17 óra között.
Borítókép: a kiállításon Gy. Szabó Béla önarcképe fogadja a látogatókat. A fotók a szerző felvételei. A kiállításmegnyitón készült fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
