A szervezés forgatagában, 1-2 nappal az esemény előtt, többen is betelefonáltak a székházba a városból és a környező falvakból: mi lesz a gulyásversennyel, hiszen kint rendesen havazik? A főszervezők, Kerekes Hajnal és Nagy Mária – de ugyanúgy az egész lelkes csapat – pedig mély meggyőződéssel válaszolgatták: a fesztivált megrendezik, hiszen eddig minden évben az időjárás kedvező volt, ez szabályszerűség Nagyenyeden, amolyan helyi meteorológiai előrejelzés. Az is előfordult, hogy a több napig tartó eső épp a rendezvény reggelén állt el s a kezdésre még a fű is felszáradt. A hitetlenkedők, akik otthon maradtak, meg is bánhatták, hiszen ezúttal is gyönyörű napsütés fogadta a résztvevőket.
A versenyre való benevezés egyetlen feltétele idén is a háromtagú csapat volt. A gulyáshoz való húst, burgonyát és fát a szervezők biztosították, a versenyzőknek csak a fűszereket és a többi kelléket kellett magukkal hozniuk. A megnyitóra reggel fél tízkor került sor, a tűzgyújtás 10 órakor történt. A gulyás elkészítésére 13 óráig volt lehetőség, ekkor kellett a mintákat leadni. A zsűri teljes mértékben független és pártatlan személyekből állt, mint mindenkor, összetétele titkos volt mindvégig. Összesen 12 versenyüstöt kellett elbírálniuk, ami nem kis feladat volt, hiszen a benevezők között többszörösen díjazott szakácsok vagy csapatok vállalták a megmérettetést. Másfél órai vizsgálódás után megszületett a döntés. A szoros versenyre való tekintettel az idén is osztottak különdíjat, ezt a legnépesebb csapat, a Felenyedi Malomkerék kapta (főszakács Székely Jenő). Harmadik díjban részesült az Erdély Csillaga miriszlói csapat, ahol a főszakácsi tisztséget Keresztesi István vállalta el. A marosdécsei Harangszónak sikerült megszerezni a második díjat; náluk Egri Emma néni volt a főszakács, aki nagymamájának régi receptjével aratott sikert, a fiatal Bányai Tímea pedig segédszakácsként nagyszerűen elsajátította a receptet. Az első díjat idén is a miriszlói Mesterhármasnak ítélte oda a zsűri, ahol Csép Tamás volt a főszakács, segédje pedig Székely János. A nyerteseket kupákkal, oklevelekkel tüntették ki és ajándékba – célirányosan – egy-egy bográcsot meg széket kaptak, hogy a hétvégi szabadban történő főzőgetéseknél a férfi a bográcsban készítse az ételt, a nő pedig kényelmesen pihenhessen a rózsaszín főzőszékben.
Az eredményhirdetést főzet-értékelő koccintások követték. Az oldott hangulatot kihasználva ezúttal is megpróbáltuk megtudakolni a jó gulyás receptjét. Az első helyezett kategorikusan kijelentette, hogy a titok elárulhatatlan, a második díjasok szerint az eredetiség és a hagyományos ízekhez való ragaszkodás egyaránt lényeges. A vajasdi Margaréta népes csapata szerint „a siker titka az összetartás és a közös munka”, ami az üstben is érződik. A gyulafehérvári Piros Arany szakácsai megsúgták, hogy a titok az, hogy szívvel- lélekkel főzzék és egy csipetnyi vargányát is adjanak hozzá. A másik fehérvári résztvevőnek, a Szupercsapatnak meggyőződése, hogy a titok három fontos dologból tevődik össze: a gulyást férfiak főzzék, olyan speciális marhahúsból készüljön, mely állatot életében állandóan masszírozták és csak csombordi bort ivott. A humor nem hiányzott a csapatok névadásakor sem, ebben az enyedi, csupa nőből álló Bicskák járt az élen. A gyerekek sem unatkoztak, egy adott pillanatban a nagy népszerűségnek örvendő kendama-versenyt rögtönöztek maguknak.
A rendezvény vezérszakácsa idén is Ladányi Sándor ny. enyedszentkirályi lelkész volt, az ő irányításával készült el a nagyüstben az a gulyás, amelyből a résztvevőket kínálgatták. A Fehér Megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület szervezésében sorra kerülő gulyásfesztivált Kálmán Zsolt, Ladányi Árpád, Ladányi Sándor, Nagy Mária, Szabó Ferenc és Székely Jenő valamint a Communitas Alapítvány támogatta.
