GERGELY MÁRIA-EDITH
Az 1832. május 12-én, a milánói Teatro alla Cannobianában bemutatott opera Donizetti egyik leggyakrabban előadott műve, szövegkönyvét Felice Romani írta Eugène Scribe szövegkönyve alapján. Scribe szövegkönyvét Daniel Auber francia zeneszerző használta fel operájában, a Le philtre-ben, amelyet egy évvel a Szerelmi bájital előtt mutattak be a Théâtre de l'Académie Royale de Musique párizsi operaházban, és amelynek sikere teljes feledésbe merült Donizetti remekművének árnyékában.
A nyitány elhangzása után lüktető ritmussal lépünk az első jelenetbe, ahol vidám társaság fogad a 18. század eleji itáliai faluban. Megismerjük Gianettát és Nemorinót, Adina barátnőjét és hódolóját. Adina szép, olvasott, gazdag birtokos lány, akibe a becsületes, de kissé ügyetlen Nemorino végtelenül szerelmes. Jómaga is azt énekli: „Ő szép és bölcs, úgy libben, mint a tündér. Én meg csak állok, mint egy ostoba öszvér. Csak bámulni tudom: ez biz’ szörnyű dolog.”
Adina könyvvel a kezében lép színre, éppen felolvasást tart, a kacér hölgyek eszességével pedig a Trisztán és Izolda szerelméről szóló részt olvassa fel, amelyben említést tesznek a szerelmi bájitalról. Nemorino fejébe veszi, hogy szüksége van erre a bájitalra. Ekkor érkezik a faluba Belcore és katonái, az őrmester pedig rögtön udvarolni kezd Adinának, de nem csupán szerelmet vall, hanem házassági ajánlatot is tesz. Adina kitér az ostrom elől, Nemorino pedig ezzel időt nyer.
Dulcamara doktor színrelépése hozza vissza Nemorino számára a reményt, ugyanis a doktor azzal dicsekszik, hogy minden bajra, betegségre tud valamilyen gyógyszert, bájitalt, varázslatot. Nemorino szerelmi bájitalt kér tőle, ezzel veszi kezdetét a csavaros cselekmény. Dulcamara bort ad neki drágán, Nemorino pedig még egy üveggel akar venni, ezért katonának áll. Belcore örül, hogy riválisa eltűnik a képből, de Adina tudomást szerez a férfiak furfangjáról, rájön, hogy Dulcamara sarlatán, Belcore öntelt, Nemorino viszont értékekkel teli, őszinte szívű fiatalember, aki hajlandó lenne meghalni, ha szerelme nem talál viszonzásra.
Nemorino szerepében Dobrița Roland ifjú tenor debütált, aki kiemelkedő tehetségről tett tanúbizonyságot, kiváltképp az Una furtiva lagrima című áriában csillogtatta meg tiszta, muzikális hangját. Adina szerepében Gebe-Fügi Renáta szoprán debütált, a szerepet nagyon sikeresen alakította, színpadi mozgás terén és zenei szempontból egyaránt. Renáta hangja betöltötte a termet, művészi játéka meggyőző volt, kiemelkedően énekelt a szólóáriákban, a Nemorinóval alakított duóban, valamint a Dulcamarával előadott barcarolában is. Dulcamarát a hazai színpadokon vendégszereplő, de Bécsben megállapodott, világszerte ismert Nagy Zoltán basszbariton alakította. Belcore szerepében Peti Tamás Ottó volt látható, Giametta szerepét pedig Chiariu Livia alakította.
Az előadást Kürthy András Ruzitska József-díjas operarendező, producer, szerkesztő rendezésében láthattuk. A színpadi mozgás egyszerűen követhető volt, de annál hatásosabb – gondoljunk csak Dulcamara doktor motorbiciklis, füstfelhőbe burkolózó bevonulására, vagy Belcore és katonái vicces katonaság-parodizáló alakítására. A zenekar Jankó Zsolt karmester vezetése alatt szólalt meg, legkiemelkedőbb pillanata Nemorino románcának kísérete volt, ahol a hárfa és a fúvósok szólója művészien festette meg a szereplő érzelmi világát.
Sikeres együttműködés eredményének lehettünk szem- és fültanúi. Szívből gratulálok mindenkinek!
Borítókép: Jelenet a Kolozsvári Magyar Opera Szerelmi bájítal című előadásából. Fotó forrása: Facebook/Kolozsvári Magyar Opera
