Szaxofon és orgona?

Szaxofon és orgona?
Ritka hangszertársításnak lehettünk tanúi vasárnap a zsúfolásig telt Szent Mihály-templomban: Réman Zoltán klarinétművész szaxofonon játszott, orgonán Potyó István kísérte.

Réman Zoltán klarinétművész nevét jól ismerik a kolozsvári komolyzene-rajongók, hiszen azon túl, hogy profi zenekari előadóművész, az elmúlt években számtalan koncerten lépett már fel. Kiváló technikája és muzikalitása folytán a siker garantált. Komoly felkészültségű, tapasztalt művész, aki mindig képes közönségét elbűvölni. Potyó István orgonaművészt sem kell bemutatnunk. A most kísérőként közreműködő ismert karnagynak precizitása, tapasztalata és tehetsége folytán nem okozhatott gondot ez a produkció.

Gabriel Fauré (1845–1924) Pavane op. 50 című műve a francia zeneszerző egyik legnépszerűbb műve, gyakran szerepel koncertek repertoárján. Ad Wammes (1953– ) kortárs holland zeneszerző Faith (Hit) nevű, 2010-ben komponált négy tételes alkotása újdonság, zenei csemege volt. Művét a szerző eredetileg is szaxofonra és orgonára komponálta. Erőssége a szép és közérthető dallam, amely mind a négy tételt áthatja, igaz, más-más tempóban. Ugyancsak népszerű és ismert alkotás Samuel Barber (1910–1981) amerikai zeneszerző Adagio vonósokra című műve, gyönyörű dallamával, finom pianóival hódította meg a közönséget. Két, nálunk kevésbé ismert zeneszerző alkotása következett: a német Barbara Dennerlein (1964– ) Pendel der Zeit és Denis Bedard (1950– ) Sonata I. című darabjában a dallam primátusát észlelhettük. Hangulatos, mutatós és a nagyközönség számára is „fogyasztható” műveket hallhattunk, amelyek az igényes tolmácsolás során meggyőzték a jelen levő közel ezer embert, hogy a kortárs művek szépek és közérthetőek is lehetnek.

(Fotó: magyarnapok.ro)