Számomra óriási siker ez a vetélkedő, hiszen nagyon nehéz időszakban ad lehetőséget az erdélyi magyar diákoknak a versenyzésre. Olyan időszakban, amikor a felelőtlen tanügyi intézkedések úgy szaporodnak, mint a gombák eső után. Erre gondolva csak egy szomorú kérdés jut eszembe: mit keres ez az ember a miniszteri székben és ki engedte oda? Nem szeretném feleleveníteni azokat az intézkedéseket, amelyek “megreformálták” és folyamatosan reformálják az oktatást, ezt hadd elemezzék a szakemberek. Nekem elég csak a testnevelés tankönyvre gondolni, s elmosolyodok – bár ez igen savanyú mosoly. Számomra tény, hogy a rendszer nem támogatja a testnevelést, és most már az is részsiker, hogy a heti két testnevelés órát nem csökkentették. Az oktatás ingyenes, de a testnevelést hadd oldják meg a szülők, ha egyáltalán érdekeltek ebben.
Mindazonáltal mi tanúi lehetünk egy olyan verseny megszervezésének és lebonyolításának, amely igazi színfolt manapság. Amely megmutatja, miért érdemes folyamatosan sportolni, miért szükséges kitartani azért, hogy a legjobb legyél. Hiszen a sport megtanít küzdeni és tisztelni az ellenfelet, és ehhez a diákok hozzáteszik a rengeteg munkát. És itt a verseny, amely igazolja, hogy megéri küzdeni, hiszen a legjobbak ismét versenyezhetnek egymással, immáron erdélyi szinten.
Ez a gondolat a megfelelő hangsúllyal elevenedett meg Novák Ede paralimpia bajnokunk élménybeszámolójában. Ő megjárta a poklot, hogy aztán egy igen rögös út megtételével megélje a mennyországot, és olimpiai bajnokká avassák 2012-ben. Karrierje a legékesebb példa, hogy hosszas erőfeszítéssel az összes nehézség hátrahagyható, hogy a falakat is bontani lehet, és elérni azt, amiről még álmodni sem merünk: a világon a legjobbnak lenni!
Igazi lecke volt Ede minden szava, a leghitelesebb forrás! Számomra pedig, szemtanúként, óriási örömöt jelentett látni annyi ragyogó arcot, amint tátott szájjal hallgatta Ede minden gondolatát. Sőt, később annak is tanúja lehettem, hogy ez az esemény bajnokunkat is mennyire meghatotta, hiszen közel háromszáz ember tapsolta őt hosszasan lábon állva! Láthattuk a bajnokot és az embert, ahogy ma is a földön jár, terveket sző, szervez, és közben kitartóan készül a 2020-as paralimpiára. Szívből kívánom, hogy minden álma teljesüljön, és ismét a világ legboldogabb embereként térhessen haza!
Kitartást a szervezőknek, sok sikert a sportolóknak! Legyen Kolozsvár méltó házigazda a mi kis olimpiánknak!
