Abban azonban már nem értek egyest Soros Györggyel, hogy Európának és kizárólag Európának minden migránst előzetes ellenőrzés nélkül be kellene fogadnia. Azt sem hiszem, hogy szolidaritás kérdése volna, hogy az Angela Merkel által nyakló nélkül Európára szabadított migránsok testvéries szétosztását (természetesen a Németország számára hasznavehető egyedek kiválogatását követően) minden európai államnak zokszó nélkül el kellene fogadnia. Ez csak akkor lenne méltányos, ha a német kancellár, mielőtt a migránsok ellenőrizetlen tömegeit rászabadította volna Európára, előzetesen konzultált volna európai partnereivel. Nem tette…
Soros gyaníthatóan még akkor is téved, ha elgondolásait koherensnek tűnő ideológia támasztja alá. A nyílt társadalom Soros-féle elgondolása, mely az Európán túli gyarmatok európaiak általi benépesítésének gyakorlatán alapult, önmagában is vitatható elmélet. Az emberi társadalmak mindig is meglehetősen zártak voltak, de soha nem zárkózhattak el mereven a külvilágtól. Még a hírhedt fallal körül vett kínai vagy japán állam sem volt, mert nem lehetett tökéletesen zárt. De a maradéktalanul nyílt társadalom sem kisebb képtelenség, mint a tökéletesen zárt. A zárt és a nyitott fogalmai úgynevezett kölcsönfogalmak, egymás nélkül definiálhatatlanok. Az Amerikai Egyesült Államok világraszóló kísérlete túl fiatal ahhoz, hogy életképességét megbízhatóan felmérhessük. Számos jel utal arra, hogy a híres melting pot egyfajta szociológiai mítosz volt csupán. A teljes asszimiláció egyfajta tünemény, az egységes amerikai nemzet látszata mögött még mindig ott lappanganak a hagyományos mikrotársadalmak, melyeket pusztán a világhatalom politikai gazdasági, katonai sikeressége és az amerikai állam még mindig virulens mítosza tart össze. A birodalom – egyértelmű jelek utalnak rá – hanyatlásnak indult. Nem tudhatjuk, mi történik majd, ha a hanyatlás folytatódik. Sőt kiteljesedik. Hogy a mikrotársadalmaknak – a birodalmi kohézió lazulását ellensúlyozó – spontán fejlődési folyamatai a viszonylagos bezárkózás milyen mechanizmusait idézik majd elő. Az is tény, hogy Karl Popper elmélete nem pusztán az faji kizárólagosságra törő fasizmust utasítja el, hanem a „szovjet népek örök szövetségén” alapuló másik melting pot keleti változatát, a kommunista diktatúrát is.
Tehát Soros és Popper elmélete sem tűnik minden további nélkül elfogadhatónak.
Az sem föltétlenül helyeselhető, bár számos szempontból indokolt, hogy Soros az általa pénzelt NGO-k révén beleavatkozik az európai államok politikai életébe. Ez ellen lehet tiltakozni, korlátok közé lehet szorítani, indokolt esetekben akár vissza is lehet utasítani.
Ami nem indokolható, az az, hogy ezt a kétségtelenül nagyhatalmú személyiséget, akinek hatalmas vagyona ráadásul erkölcsileg sem mindig korrekt spekulációkból származik, a magyar kormány propaganda-gépezete egyfajta posztmodern vasorrú bábává stilizálja. Egy öregség által eltorzított emberi arcot egy amúgy is ízléstelen reklámkampány ikonjaivá változtatni minden, csak nem tisztességes. Sem emberileg, sem politikailag.
És az izraeli miniszterelnök hiába menti fel Orbán Viktort az antiszemitizmus vádja alól, én még mindig úgy érzem, hogy ez a kampány – még ha Orbán Viktor maga nem is antiszemita – mégiscsak – a magyar népesség jelentős részében ott lappangó – antiszemita reflexeket stimulálhatja. Ami zsidó vagy zsidó származású embertársainkat joggal irritálhatja.
Úgy, ahogyan engem, mint magyart, Horthy Miklós demonizálása annak ellenére is irritál, hogy tudom, az ő rovására is írhatók súlyos történelmi bűnök is. (Mellesleg – legalábbis közvetve – Soros és Angela Merkel is bűnös annak a jó néhány ezer bevándorlónak halálában, voltak köztük nők és gyerekek is, akik a Földközi-tengerbe vesztek.)
Az, hogy a magyar jobboldal cigánykereket hány a fölötti örömében, hogy Izrael állam Magyarországot felmenti az antiszemitizmus vádja alól, az én nézőpontomból még akkor is inkább szégyen, mint elégtétel, ha Magyarországot más európai államokkal összemérve indokolatlanul gyakran vádolják antiszemitizmussal. Izrael ugyanis Putyin Oroszországa és Erdogan Törökországa mellett a kortárs világ egy másik diktatórikus állama.
Nehezen tudom elhinni, hogy akadhat egészséges erkölcsi és esztétikai ízlésű magyar ember, akiből ezek a reklámok ne váltanának ki – ha nem is undort, mint belőlem – de legalább valamiféle kellemetlen szájízt.
De lehet, hogy tévedek.
