Sárika, a leendő papa-gáj

Sárika, a leendő papa-gáj
A téma gyakran valóban az utcán hever. Nagyritkán azonban az ablakon is beszáll. Arról van szó, hogy egy délelőtt szerkesztőségünk nyitott nyílászáróján keresztül az előszobában ismeretlen sárga papagáj jelent meg.

Azon nyomban megkeresztelődött, természetesen Sárikának. Magyarázat: nem esett át tüzetesebb vizsgálaton, de kíváncsisága miatt, ami a számára idegen terepre üldözte, gyanítható volt, hogy hölgypapagáj. Azt hiába vártuk tőle, hogy lakóhelyéről nyilatkozzon, ahonnan kereket oldott, ezért ideiglenesen kartondobozba raktuk, egy kevés ivóvíz társaságába.

A hogyantovábbról két tipp született. Állatbarát kolléganőnk, Nagy-Hintós Diana emígy javasolta elvágni a „gordiuszi csomót”: szabadon kell engedni, hadd találjon haza! Ennek azonban csekély az esélye, ez inkább áltatásnak tűnt, és pusztulást ígért. Balázs Bence kézzelfoghatóbb megoldást talált: hazavitte, mert otthon már van nekik egy másik, szintén ilyen árvasorsból származó, és szintén sárga papagájuk, a gyermekek pedig biztosan örömmel fogadják az új lakót.

Másnap érkezett a „honfoglalásról” szóló hír: Sárika a közös kalitkában békés vendégfogadásban részesült, azonnal a madáreledeles tányérhoz sietett. A régebbi sárga papagáj tulajdonképpen mamagáj, az új lakóról viszont kiderült, hogy feltehetően fiatal legény. De hogy milyen mértékben ebben az együttélésben, akkor derül ki, amikor majd igazi papa-gájként lehet őt tisztelni.

Fedőkép: BALÁZS ALPÁR