“Sajnos a családokban egyre ritkábban szólnak magyarul a gyermekekhez”

CATANĂ ALINA-EMANUELA

A Tázló (Tazlău) bal partján fekvő Pusztina (Pustiana) Moldva legfiatalabb magyar települései közé tartozik (Bákó megyében), hiszen a madéfalvi vérengzést követően, de valószínűleg valamivel annál is később, a XVIII. század utolsó évtizedeiben alapították. Ennek ellenére a falu településének körülményeit csak a szájhagyomány tartja nyilván, mégpedig úgy, hogy az Erdélyből, közelebbről Csíkból bejött menekültek először egy közeli román faluba, Blegyestbe mentek, s ott cséplést vállaltak, majd ezek a cséplők jöttek a mai Pusztina helyére, amikor azt egy magyar ember, bizonyos Nemes nevezetű kibérelte. Az elsőként érkezők puszta helyet találtak itt, állítólag innen kapta a falu a Pusztina nevet. Az 1902-ben született Kaszáp István a következőképpen mesélte el Pusztina keletkezésének öregektől hallott történetét: „Jártak ide bé Csíkból csépelni, s tőlük született Pusztina. Jártak ide, s mikor Madéfalván meglőtték a székelyeket, ide menekültek, akik elbujdostak, met má üsmerőssek vótak. S ide béjött egy dzsenerál, Nemes nevezetű. Tátám mesélte, én eszt a dzsenerált nem értem. S ittegyen kibérelt egy birtokot malmostul, kurtéstól (udvar), mindenestül. S a magyarok Blegyestben, amikor meghallották, hogy kerekedett egy magyar bojér, harmincan vótak azok a cséplők, kijöttek ide a bojérhoz, s megszálltak ide fenn a Fenekben, s a Lacierdeiben. Merthogy Lacik vótak az előbbcöri (először) pusztinai lakosok, asztán a Becék, asztán az Erőssök, s errefelé a Pálok, Barták.” (Forrás: www.nepcoll.hu)

Az egyik pusztinai oktatóval, Bilibók Jenő magyar-történelem szakos tanárral beszélgettünk a magyar nyelvoktatás kezdeteiről és a jelenlegi helyzetéről a településen.  

– Mióta van magyar nyelvoktatás Pusztinán? 

– Az 1950-es években működött először magyar nyelvű iskola Pusztinán és további 30-40 moldvai csángómagyar településen. Így történt az, hogy a mostani nagyszülők közül sokan magyarul végezték óvodai vagy/és általános iskolai tanulmányaikat. Utána sok ideig tilos volt a magyar nyelv tanítását kérni, de 1989 után néhány évig önkéntes egyetemisták segítségével nyári foglalkozásokon tanulhatták a pusztinai gyermekek a magyar nyelvet, magánházak udvarain. 

– Mikor indult az oktatási program? 

–Egységes tanévközi iskolán kívüli csángómagyar oktatási program indult Pusztinán 2000 őszétől, amelyhez először Klézse, majd további települések csatlakoztak. Pusztinán a Via Spei Csángómagyar Ifjúsági Egyesületnél, Klézsén a Szeret Klézse Alapítványnál indult el a rendszeres tanévközi magyar nyelvoktatás. Ez a két program egyesült 2001-ben a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCsMSz) vezetése alatt, és néhány év kivételével jelenleg is odatartozik. Abban a néhány köztes évben, amikor a program nem az MCSMSZ-nél volt, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségéhez tartozott. Az első években hétvégén voltak a foglalkozások. A tanítás helye a szüleim házában volt. Először a szomszéd gyermekek jöttek, majd nagyon hamar nagyon sok gyermek eljött az órákra. Hamar kicsinek bizonyult a ház a gyermekek befogadására. A diákok szüleinek aláírásával kértünk egy termet az iskolában 2001-ben, de nem adtak. Így még egy évig továbbra is a házunkban zajlott a tanulás. A foglalkozásokhoz csatlakozott Nyisztor Ilona helyi hagyományőrző, aki népénekeket és néptáncot tanított a gyermekeknek.

– Mikor sikerült végre iskolában, rendesen megtartani a magyar órákat? 

– A megyei tanfelügyelőséggel 2002-ben arra a kompromisszumra jutottunk, hogy a szülők közjegyző előtt hitelesített kérvényeivel elindulhatnak az állami iskolai magyar nyelvórák. Az első iskolai csoportban Pusztinán 34 általános iskolai diák volt. Ebben az évben ilyen magyar órák indultak még Klézsén, ahol 17 diákot írattak be a szülők. Attól az évtől kezdve minden évben bővült az iskolai magyar órákra járó gyermekek száma, és további településeken is elindultak hasonló iskolai órák. Gyorsan bővült az iskolán kívüli magyar nyelvi foglalkozásokat szervező települések száma is. Épültek a foglalkozásoknak helyet adó közösségi házak, így Pusztinán is 2006-ban. Elindult a keresztszülős támogatási rendszer, amely a program támogatásának egyik alapját adja és a pályázati támogatást kiegészíti. Az iskolai magyar anyanyelvi órák jogi háttere az 1995.07.24./84-es tanügyi törvény és az 1999.03.31./3533-as oktatási rendeletben volt meghatározva, amelyek Kötő József oktatási államtitkár idején születtek. Az ezt kiegészítő metodológiában, tehát a módszertani alkalmazási szabályokban, a román nyelven tanító oktatási intézményekben 3-4 magyar anyanyelv órát írnak elő az igénylők számára. Ebben az anyanyelv órák mellett lehetőség van a nemzetiségi történelem tanulására is. A 2011.01.10./1-es tanügyi törvényben is megmaradtak ezek az előírások, amiket a 2012.09.10./5671-es oktatási rendelet és annak metodológiája kiegészít. Ebben az anyanyelvórák és a nemzetiségi történelem órák mellett zenei oktatást is előírnak, de ezek még egyetlen településen sem indultak el. A 2013.03.12./3371-es oktatási rendelet ezen órák számát az előkészítő osztályban 3-ra, a többi alsós és felsős tanulók számara 4-re határozza meg.

– Hány gyerek jár jelenleg magyar órákra? 

– Az állami iskola tanulóinak az összlétszáma nagyon visszaesett az utóbbi években (kevesebb gyerek születik, a szülők magukkal viszik őket külföldre, stb.). Jelenleg a Pusztinai Általános Iskolában Mátyás Mónika tanít a magyar órákon, aki a program kezdetén VI. osztályos tanulóm volt.

– Több csángó faluban is mondták, hogy a gyerekek magyar nyelvállapota egyre rosszabb. Pusztinán mi a helyzet?

– A gyermekek nyelvállapota Pusztinán is rohamosan romlik. Közülük néhánynak könnyű magyarul beszélni, látszik, hogy otthon is gyakorolják ezt. Más részüknek szinte idegen nyelvként szól a magyar nyelv a szájából. A gyerekek többsége úgy nő fel, hogy a szüleik csak román nyelven szólnak hozzájuk. Ezt a szülők azzal magyarázzák, hogy a gyerek javát tartják szem előtt, mert majd felnőve jobban boldogul az iskolában, amelynek a tanítási nyelve a román, és jobban értik az egyház nyelvét, amely Moldvában még mindig kizárólagosan román nyelvű. Én 2019 óta és jelenleg is a Magyar Házban a felsős tanulókat tanítom, iskolán kívül. Néhány évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy nálunk is felgyorsul az asszimiláció. Akinek nagyon gyenge a nyelvállapota, azzal sokat kell gyakorolni a helyes kiejtést, a hangok megfelelő hosszúságát, a hangsúlyt és a beszédet. Ez olyan szintig megy, hogy az óvodásoknál szinte szavanként kell megtanítani a magyar nyelvet. Szerencsére nagy az akaratuk és érződik a szülők biztatása, lelkesítése. Továbbá az is szerencsés, hogy a mai gyermekek sokkal bátrabban szólalnak meg, kérdeznek, mint régebben. Így, ha az elején még hibásan is ejtik a szavakat, de bátran gyakorolják és javítják. Napról napra érződik a felzárkózásuk a magyarul beszélő gyermekekhez. 

Az is egyre gyakoribb, hogy olyan új gyermek kerül be az oktatási programba, aki külföldön született. Nagyon sokszor előfordul, hogy sem magyarul, sem románul nem beszél, hanem csak olaszul, spanyolul vagy más olyan nyelven, amit az ő születése helyén beszéltek. Az adott helyzetben folyamatosan kell építeni a tanulók nyelvtudását. Úgy lehet ezt, hogy az adott oktató nagyon jól ismeri, hogy mire épít, milyen szintű, és miből áll a tanított diákok nyelvtudása. Ugyanakkor a tanított anyagot is jól meg kell választani. Lehetőleg olyan dolgokra kell összpontosítani, amiket a többi iskolai órákon nem kap meg, és amire alapozva a nyolcadik osztály befejezése után fel tudja venni a versenyt az osztálytársaival. Meg kell tudnia állni a helyét abban a magyar nyelvű középiskolában, ahova reményeink szerint egyre többen jelentkeznek. 

– Ki tartja a magyar anyanyelvi órákat az iskolában, illetve az iskolán kívüli foglakozásokat? 

– Az iskolai magyar anyanyelvi órákra járó tanulók hat csoportban tanulnak, korosztályonként. Ezeket az órákat Mátyás Mónika tartja, aki az oktatási program elején ő maga is tanítványunk volt. Az iskolán kívüli foglalkozások hétköznap vannak, délután. Az óvodások naponta járnak ezekre. Az állami óvodai programjuk után együtt indulnak a Magyar Házba. Az iskolán kívüli foglalkozásokat Becze Anna pusztinai tanítónő szervezi. Szintén ő vezeti a bölcsődés korúakkal való foglalkozásokat is. Neki segít Bartos Mihaela, szintén pusztinai óvónő. A néptánc és népzene foglalkozásokat továbbra is Nyisztor Ilona pusztinai hagyományőrző vezeti. Az iskolán kívüli foglalkozások első és legfontosabb célja az iskolai magyar órákra járó gyermekek tudásának elmélyítése, illetve a még az iskolai magyar órákra be nem iratkozott tanulók anyanyelvi foglalkoztatása. Ezért az iskolán kívüli órák követik az iskolai tananyagot, azt elmélyítik, rendszerezik, gyakoroltatják, illetve kiegészítik. Az oktatási programunk folyamatosan bizonyítja kiemelt fontosságát a településünk életében. Sajnos nálunk otthon, a családokban egyre ritkábban szólnak magyarul a gyermekekhez. Ezért a magyar nyelv gyakorlásának meghatározó tere az iskolai és iskolán kívüli anyanyelvi foglalkozások.

A pusztinai oktatási programról és a további tevékenységeinkről bővebb információk, fényképes beszámolók a Facebookon olvashatók, az Asociatia Pusztinai Házért Egyesület közösségi oldalán.