Sugárzóna
És mint minden konferencia, ez is feszített ütemben zajlik. Egész délután előadások (egyre kellett Kolozsvárra érnem), aztán vacsora, aztán könyvbemutató.
Ilyenkor az a legjobb, hogy találkozom egy csomó emberrel, akivel különben ritkán szoktam. Megbeszéljük az előadásokat és az életet, ez utóbbit még több curryvel. Borozunk és nevetünk, és mindennek az alján vagy a mélyén az irodalom van. Okos emberekkel hülyülni a legjobb dolog a világon.
Másnap folytatódik a Kolozsvár-konferencia. Délelőtt nem veszek részt, reggelizem a lyányommal, aztán Doruval találkozom. Közös kötetünk lesz, annak ügyében kell beszélnünk, de meg amúgy is. Mindketten ritka madarak vagyunk: ő az a román, aki tud magyarul (előző nap nagy könnyebbséget jelentett, hogy nem kellett románra fordítanom, csak magyarra), és érdekli is a magyar mentalitás. Én meg az a magyar vagyok.
Soó-Zöld Balázzsal is összefutok, aki Vetró Andrást hozza magával. Hallgatag, rokonszenves ember, de már rohanok is tovább.
Délután Kolozsvár szimbolizációjáról szóló beszélgetés ugyancsak az egyetemen. Doru is eljön, s a város folyamatos dicsérete annyira kiakasztja, hogy angolul elmondja, mit dicsérünk ezen a városon, ahol az épületek leomlanak, az autópályája meg nem kapcsolódik sehová?! Mást is említ, de ezekre emlékszem. Arra gondolok, hogy az igazság, az élet valahol középen van. A lakók nem a paradicsomban élnek, de nem is a pokolban.
Később Visky András beszélget Tompa Andreával, akinek a könyvhétre új regénye jelenik meg, az Omerta – Hallgatások könyve. De szó van a korábbi könyvekről is, A hóhér házáról meg a Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben címűről is. Andrea többek között azt mondja, inkább szemlélődik, mint ítélkezik. Bár lennék ilyen bölcs.
Szerdán konferencia a Szabadságnál. Felhasználók, elektronikus sajtó, az internet veszélyei – ezek merülnek fel. Nagy meglepetésemre kijön belőlem a keserűség amiatt, hogy a tárgyilagosság, melyre törekszem, fehér holló. Talán a Facebook bináris logikájának köszönhetően is, de nemcsak annak: idősebb emberek is lelkesen felületesek és elfogultak.
Az ebédet kihagyom: ezúttal egy román úr visz haza a Iulius Mall elől. Visszafogott ember, telefonon egy félórán keresztül magyarázza a barátjának az ebédjegyek kiadásának mikéntjét. Végre hazaérek.
