A Brassai Sámuel Elméleti Líceum növendékei immár megszokott módon a Diákművelődési Házban gyülekeztek hétfőn reggel a tanévnyitó ünnepségre, ahol a színpadon hagyományosan Egyed Emese: Jelentés helyett című versének utolsó szakasza jelentette az ünnepség „díszletét”. Vajnár János Zsolt ceremóniamester Maria Montessori gyönyörű soraival indított: „A gyermek a legtökéletesebb teremtmény, mert egyedül ő tudja megalkotni saját egyéniségét. A gyermek lelke lágy viaszhoz vagy fehér papírhoz hasonló, ahová magának a gyermeknek kell bevésni a képzeteket.” A jelenlévők üdvözlése után kitért arra, hogy „mától ismét zajos lesz iskolánk valamennyi osztályterme, és mindenki elfoglalhatja a kedvenc padját, amelyben évfolyamtól függően körülbelül 160 napot fog elölteni.”
Az eseményen részt vett az RMDSZ-es Antal Géza, a vezetőtanács frissen kinevezett tagja. A tanügyminisztérium, a prefektúra és a polgármesteri hivatal, a tanfelügyelőség és a rendőrség is üdvözölte az új tanévet kezdőket.
Kósa Mária igazgató ünnepi beszédében a Szabó T. Anna könyvében található őszi leírást vetítette tanévnyitóra: „A mai reggel meghozta az iskolakezdést. A vakáció elpattant, mint a buborék, s a szeptemberi reggelen jönni kezdtek a gyerekek…” Az igazgatónő üdvözölte a jelenlevőket, külön kitért az előkészítős diákokra, akik ezt az iskolát választották és az ötödikes diákokra, akiknek váltást jelent a tanítónőről az oszira való áttérés, no meg, hogy még több tantárgyat még több tanár fog tanítani. Nem maradtak ki az üdvözlésből a nagydiákok sem, akik már azt tapasztalhatják, hogy nem lehet kinőni az iskolából. „Tegyünk annak érdekében, hogy jó diákok, jó szülők és jó pedagógusok legyünk! Higgyük azt, hogy jó iskola a mienk, s tegyünk annak érdekében, hogy még jobb legyen!” – mondta Kósa Mária, majd örömökben gazdag boldog tanévet kívánt mindenkinek.
Brassais szokás szerint az előkészítős kisdiákokat szólították névsor szerint a színpadra, mindenkit taps fogadott, és megkapta az igazgatónőtől az iskola nyakkendőjét. Az iskola 23 tanulója kezdte így a tanévet Domokos Erika tanítónő irányításával. Újdonságként, rendhagyó módon azonban nemcsak ők részesültek ebben, hanem a 19 ötödikesnek is (osztályfőnök Benő Eszter német szakos tanár) névsorolvasás, taps és nyakkendő jutott – ennek oka, hogy a Brassaiban legutóbb nem volt végzős negyedik osztály, s mindegyik ötödikes új diáknak számított az iskolában.
A megnyitó az iskola diákjai és tanárai egy csoportjának kedves zenés verses összeállításával zárult egyebek között Varró Dániel (Beszeptemberült kedves gyerekek), Weöres Sándor (A galagonya) és Szabó T. Anna műveinek felhasználásával.
Vajnár János Zsolt jókívánságai zárták a ceremóniát, a történelemtanár emellett a következő idézettel zárt: „Tanulás az, ha rájövünk arra, amit már tudunk. / Cselekvés az, ha megmutatjuk, hogy tudjuk. / Tanítás az, ha másokat emlékeztetünk arra, hogy ők is éppolyan jól tudják. / Mindannyian tanulunk, cselekszünk és tanítunk.”
