A Neymar-szappanoperában a dolgok akkor pörögtek fel, amikor a 25 éves sztár szerdán, edzés közben közölte csapattársaival, hogy a PSG-hez szerződik, és jóformán faképnél hagyta őket. Az FC Barcelona az átigazolásról hallani sem akart, így a játékosnak – a PSG, illetve a klub mögött álló katari üzletemberek segítségével – ki kellett fizetnie a szerződésében szereplő hatalmas kivásárlási díjat. A 222 millió eurót az ügyben közvetítő spanyol liga illetékesei a pénzügyi fair play szabályainak megsértésére hivatkozva nem akarták átvenni, így végül csütörtök este Neymar képviselői az összeget egyenesen a katalán klubnak fizették ki.
Ma Neymar már meg is érkezett a francia fővárosba, ahol sajtótájékoztató keretében mutatták be. Az ügynek ezzel még nincs teljesen vége, a katalán klub az UEFA-hoz kíván fordulni „megcsalása” ügyében, fegyelmi szankciókat sürgetve Neymar ellen, ám elképzelhető, hogy a 222 millió euró beérkezése után megenyhül a klub vezetőinek szíve. Ami az összeget illeti, ezzel Neymar lett a futballtörténelem legdrágább játékosa; az eddigi csúcstartó Paul Pogba volt, aki tavaly a Juventustól került a Manchester Unitedhez 105 millió euróért. Neymar egyébként 2013-ban az FC santostól került Barcelonába, amely akkor 83,5 millió eurót fizetett ki érte.
Az ügyben megszólat Arsene Wenger az angol labdarúgó-bajnokság élvonalában szereplő Arsenal francia vezetőedzője is, aki élesen bírálta Neymar átigazolását, és mint mondta, irracionálisnak tartja a brazil labdarúgóért fizetett rekordösszeget. Szerinte pusztán sportszempontokkal nem igazolható az egyezség, amely brit lapok szerint összességében csaknem 500 millió eurójába kerül a PSG-nek. A szakember szerint sokkal inkább a francia együttes katari tulajdonosainak érdekei diktálták az ügyletet. Wenger hozzátette, így rendkívül nehéz tiszteletben tartani a pénzügyi fair play (Financial Fair Play, FFP) elveit. Hozzátette, aggasztja, hogy nem lehet ellenőrzés alatt tartani az átigazolási piacot, a gyakorlat pedig, amellyel meghatározzák a játékosok értékét, „túl van az ésszerűség határain”.
