– 2015-ben jelent meg az első regényed, most 2021-et írunk, és már a negyediket vehetjük kézbe. Amikor az első könyvednek nekifogtál, tudtad, hogy ez nem egyszeri próbálkozás lesz?
– Amikor az első regényemen dolgoztam, még nem gondoltam arra, hogy folytatni fogom az írást. Ötletem sem volt további regényekre, azt gondoltam akkor, hogy egykötetes szerző leszek. Kicsit tartottam is ettől, de aztán egyre több ötletem támadt az írással kapcsolatosan, és ma már inkább azon kell gondolkodnom, hogy melyik elképzelést vegyem előre.
– Hogyan is adja fejét regényírásra egy vidéki lelkipásztor?
– Kalotaszeg és azon belül Magyargyerőmonostor nagyon jó szellemi termőtalaj. Az egyik legismertebb elődöm, Hory Farkas is foglalkozott versfaragással, lánya, Kalotaszeg nagyasszonya, szintén folytatta ezt az utat, újságot és regényt is írt. Valószínűleg akkor is elkezdtem volna írni, ha nem ide kerülök, de kétségkívül nagy hatással volt rám az a szellemi örökség, amivel itt találkoztam.
– Ha visszanézünk a kezdetekre: milyen (olvasmány)élmények inspiráltak, kik hatottak rád?
– Mindenkori kedvencem Jules Verne, a külföldi írók közül talán ő volt rám a legnagyobb hatással. Igazából nemcsak író volt, hanem látnok is, hiszen nagyon sok minden, amiről írt, az ő korában még a sci-fi kategóriába tartozott, elég, ha csak a Holdra-szállásra gondolunk. A magyar írók közül talán Jókai Mór könyvei gyakorolták rám a legnagyobb hatást, valószínűleg azért, mert számomra nagyon hasonlít a stílusa Vernéére. Később aztán persze a fantasy műfajokkal is megismerkedtem. Tolkien könyve miatt kezdtem el eleinte jómagam is ezzel a műfajjal próbálkozni.
A jó regény három titokzatos összetevője
– Végignézve az eddigi négy regényeden, külső szemmel a fejlődésnek igen szép íve figyelhető meg. Te hogyan érzed: 2015 óta honnan hová jutottál?
– Első regényem, a Hetedhét Ösvény meseregény, tele fantasy elemekkel. Értéke abban rejlik, hogy kimondottan a magyar mitológiára és népmesei motívumokra épül. Ez azonban inkább szárnypróbálgatásnak bizonyult. Kipróbáltam, hogy egyáltalán végig tudom-e vinni azt a munkát, ami egy regény megírásával jár. Aztán egyre inkább a történelmi események kezdtek el érdekelni, így jutottam el végül a legutóbbi munkáig, ami már kimondottan történelmi regény. Állandóan igyekszem fejlődni, két regény között mindig elolvasok néhány regényírással foglalkozó szakmai könyvet. Valaki egyszer azt mondta, hogy a jó regényhez három dolog szükséges, csak sajnos senki nem tudja, melyek ezek. Ennek ellenére természetesen az írásnak is vannak olyan fortélyai, amiket meg lehet tanulni. A tehetség igazából azt jelenti, hogy az ember kreatívan használja fel ezeket a szabályokat. Nemrég például Dan Brown mesterkurzusát néztem végig, ami angol nyelven elérhető a világhálón. Azért éppen az ő videóit kerestem, mert a következő munkám egy történelmi krimi, ami a 16. században játszódik.
– Első könyved (Hetedhét Ösvény) műfaj tekintetében talán még inkább tekinthető fantasynek. Miért tértél el ettől a vonaltól a későbbiekben?
Magyargyerőmonostor a Madárleányos templommal (Fotó: Magyari Hunor, illusztráció: Hover Zsolt)
– Második regényemnél, a Kalotaszegi Madárleánynál még valamilyen szinten megmaradtam ennél a műfajnál, több kalotaszegi legendát használtam fel a történetmesélésben, ami szépen beleillett a fantasy világába. Valójában a harmadik regényemet, az Erdélyi trónharcot a Madárleány folytatásának szántam, de annyi érdekes történelmi adat került elém a kutatómunka során, hogy végül úgy döntöttem, inkább mellőzöm a fantasy vonalat, vagy legalábbis csak nagyon halványan maradt meg a történetben. Közben egyre inkább foglalkoztatni kezdett Erdély történelme, és végül így terelődött az érdeklődésem is ebbe az irányba. Az a célkitűzés fogalmazódott meg bennem, hogy jelentős erdélyi történelmi eseményeket jelenítsek meg. Ez tekinthető akár az ars poeticámnak is, ha úgy tetszik. Másfelől időtállóbak és értékesebbek is az ilyen jellegű történetek. A fantasy manapság nagyon népszerű műfaj, mondhatni: ebből tizenkettő egy tucat, de Erdély történelme, úgy vélem, túlságosan kevés teret kapott az irodalomban.
– Vannak témák, amelyeknél úgy érezted, muszáj megírni? Pl. a Madárleány története eléggé kézre állt, hiszen évek óta szolgálsz a Madárleány falujában. Volt egyfajta belső késztetésed, hogy ez a történet ne maradjon feldolgozatlan?
