A szerző, Visky András legszemélyesebb darabjának nevezte a Pornó – Feleségem története című művét, amelyet korábban már 5-6 alkalommal vittek színpadra különböző létszámú szereplőgárdával, a mostani Árkosi-féle változat viszont mindössze két szereplővel dolgozik, bár Sinkó Ferenc öt különböző karaktert is megformál benne. A darab egy meg nem született, még névtelen gyermek 1989-es elvesztésének húsz évvel később megírt története, amely kiegészül két további szállal: egy rokon öngyilkosságával, valamint egy közeli barát hirtelen elvesztésével. „Azért használom ezt a nagyon személyes címet, mert ugyan a darab fikcionalizálja a történetet, mégsem tudtam annyira eltávolodni tőle, hogy ne valljam be már rögtön a címben, hogy ez egy saját élmény” – magyarázta a darab címét Visky András.
„A történet három gyökere megőrizte számomra húsz évvel később is a személyes vonatkozást, egyszersmind a romániai 1989-es forradalom metaforájaként, hiszen ez a forradalom, noha bennem is változásként él, mégsem hatotta át a teljes társadalmunkat, éppen ezért egy halva született gyermekként jelenik meg előttem. A forradalom eszmeiségével mindannyian terhesek vagyunk és meg kellene tudjuk szülni a szabadság gondolatát” – részletezte a darab hátterét a szerző.
Visky András kiemelte, hogy a darab címéről többen is le akarták beszélni, de számára a Pornó a politikai pornográfiára utal, amely napjainkban is egyre inkább elszabadulóban van: a hatalmon lévők már nem csupán a szavazatainkat, hanem teljes lényünket és életünk intimitását is birtokolni, kontrollálni akarják, ennek érdekében pedig mérik legrejtettebb vágyainkat, gondolatainkat és szokásainkat. A szerző kiemelte: az alkotó embernek az a feladata, hogy felmutassa ezt a problematikát és jelezze, hogy a szabadság megőrzése identitásunk megőrzésének középpontja.
Jelenet az előadásból, Sinkó Ferenc és Imre Éva. Fotó: Biró István.
Árkosi Árpád, az előadás rendezője elmondta: ez a munkafolyamat számára is kaland volt, hiszen soha nem lehet biztosan tudni előre, hogy mi lesz a végeredmény. A rendező úgy fogalmazott: az előadás eddig kiállta a járványhelyzet okozta körülmények próbáját, hiszen a nehézségek nem rendítették meg az alkotásban résztvevőket. Visky András hozzátette, hogy Árkosi Árpád többször dolgozott már a kolozsvári színházzal és a helyi színháztörténetben is fontos szerepe van, ugyanis ő volt az, aki a nyolcvankilences politikai változások után megrendezte első produkcióként Sławomir Mrožek Rendőrség című darabját.
Az előadás női szereplője, Imre Éva arról mesélt, hogy kezdetben nehéz volt azonosulni az általa megformált karakterrel, hiszen ő maga a forradalom után született, így a megjelenített korszakról nem voltak személyes ismeretei. Később a szereplők személyiségének fokozatos kibontásával egyre izgalmasabbá vált számára a történet a nőről, aki mindent elveszít, mégis egy örökös túlélő. Kiemelte, hogy a kültéri bemutatót megpróbáltatásként éli meg, mert más játékstílust igényel, és könnyen elveszhet közben a színházterem adta intimitás.
Sinkó Ferenc, aki öt különböző szerepet formál meg az előadásban, hangsúlyozta: mindig élmény számára részese lenni annak a folyamatnak, amikor egy Visky-darab színpadra kerül anélkül, hogy csorba esne annak sajátos világán és a textúráján. Hozzátette, hogy Árkosi Árpád bátran nyúlt hozzá a darabhoz, így játékos út vezetett a próbafolyamat során a történet megfejtéséhez és megelevenítéséhez, amely jelenleg is állandó változás és formálódás alatt áll. Bocskai Gyopár, az előadás díszlet- és jelmeztervezője elmondta, hogy két hónapos online előkészülettel kezdődött a közös munka annak érdekében, hogy a látvány a leginkább elősegítse a darab üzenetét.
(Borítókép: Jelenet az előadásból. Fotó: Biró István)
