Marosvásárhely, Kányád, Székelyudvarhely, Kolozsvár. Ezek a városok Farkas Wellmann Éva életében mind fontos mérföldkövek helyszínei. Vásárhelyen született, Kányádon gyermekeskedett, Udvarhelyen járt iskolába, Kolozsváron járt egyetemre, itt vált költővé, majd itt is doktorált. Tompa Gábor kiemelte, hogy a költő első verseskötetét elég fiatalon, 22-23 évesen publikálta. Az igazgató szerint figyelemre és szóra érdemes, hogy a kötetben szereplő versek jelentős része szonett, ami pályakezdő költő esetében nem gyakori. Farkas Wellmann Éva kifejtette: ma már máshogyan, kívülről tekint az akkori verseire. Szerinte egyrészt a forma inspirálta, és kihívásként is szolgált. „Ugyanakkor az olvasmányélmények is segítséget jelentettek, mert szerintem nem volt elég élettapasztalatom, így kölcsönöztem őket” – magyarázta a költő.
A beszélgetés során Tompa több, nagynevű írót, költőt is említett, akikkel párhuzamba állította beszélgetőtársát. Samuel Beckett, François Villon, Dsida Jenő és Tandori Dezső neve egyaránt felmerült témaválasztás vagy formai megoldások kapcsán. A beszélgetés jelentős részében azonban Farkas Wellmann Éva hitének útjáról és istenes verseiről esett szó. Tompa Gábor érdeklődésére a költő elmesélte: nem kapott vallásos neveltetést, családja, szülei nem voltak templomjárók. „Volt egy nagyon kedves néni, aki vigyázott rám, nagymamámnak fogadtam. Ő megtanított engem imádkozni, és beszélt a hitbéli dolgokról. […] én teljesen magamtól elindultam aztán később konfirmálni is, és jártam egyedül templomba, nem jött velem senki” – mesélte a költő. Tompa szerint visszatérő motívum Farkas Wellmann verseiben az istenkeresés és a lírai én beszélgetése, perlekedése Istennel. Erre példaként a költő A kegyvesztett balladája című versét Bogdán Zsolt tolmácsolásában hallgattuk meg. „Uram, oké, az édenből kirúgtál, / Kegyeidből az utamat kiadtad, / S üstben habozva fő nekem ki lúg már - / Ám versbe szállok még egyszer miattad. / Egyedül vagy, elvégre, aki hagytad... / S amit le kéne róni, lásd, nehéz vám. / Elme s ösztön, mi bármit is vitathat - / Uram, csak ezt a börtönt most ne mérd rám!” – hangzott a vers.
A beszélgetés a jelennel és jövővel ért véget. A színházigazgató a költőt jelenlegi munkáiról és a jövőben várható publikációkról kérdezte. Farkas Wellmann Éva elmondta, jelenleg két munkát végez párhuzamosan, és szükség lesz egy jó szerkesztőre, hogy ezek közt rendet tegyen. Egyfelől természeti verseket ír, másfelől pedig emberi sorsokat szed rímbe. Sorsképcsarnoknak hívja ezeket. A költő kifejtette: vannak emberek, akik csak ideiglenesen vannak jelen az életünkben, és amikor kikerülnek onnan, csak egy történet marad utánuk. A sorsképcsarnok-projekt ezeket a történeteket, alakokat rögzíti.
Farkas Wellmann Évát ismerősök, barátok, tanárok és tanítványok köszöntötték a beszélgetés után.
