A történet szerint 1941 júliusában járunk, Budapesten. A város a légoltalmi elsötétítés szabályai szerint működik: az ablakokat elsötétítik, a fény a falak közé zárva marad. Ebben a nyomasztó közegben Spiró György szereplői azzal szembesülnek, milyen választási lehetőségei maradnak a történelem sodrásának kiszolgáltatott, cselekvésében korlátozott embernek.
Vlad Massaci rendezésében a magány és a nyelv szorosan összefonódik. Minél többet próbálnak beszélni egymással a szereplők, annál inkább kirajzolódik a másik ember elérhetetlensége. A kommunikáció egyszerre kínál menedéket, és válik csapdává. Az előadás azt vizsgálja, miként fordulhat fel teljesen az ember élete akár egyetlen éjszaka – akár néhány óra – leforgása alatt.
A bemutatóra minden jegy elkelt, a stúdióelőadást ebben az évadban április 23-án, 26-án, május 7-én, 14-én, valamint június 8-án és június 25-én lehet megnézni.
Az Elsötétítés kolozsvári bemutatója kapcsán Spiró György levelet írt, amely a Kolozsvári Állami Magyar Színház honlapján is olvasható, amelyben az előadás hátterét ismertette. Kiderült, a drámát személyesen átélt, valós történet hatására írta meg. 2000-ben baráti meghívás alkalmával egy házaspárral ismerkedett meg, ahol a feleség a nemrég elhunyt édesanyja és korábban meghalt édesapja iratait rendezte. A dokumentumokból kiderült az addig eltitkolt családi múlt: az apa korábbi házasságából gyermek született, akiről a családban soha nem esett szó.
A történetből az is kiderült, hogy az apa a zsidótörvények idején elvált keresztény feleségétől, hogy őt és gyermeküket megóvja a veszélytől. Vagyonukat feláldozva lehetővé tette számukra a kivándorlást, miközben ő maga Magyarországon bujkálva élte túl a háborút. A család tagjai ezt követően soha többé nem találkoztak. Később az apa újranősült, első házasságából származó gyermeke pedig tizenévesen, Dél-Amerikában halt meg.
Spiró György már másnap felvette a kapcsolatot az említett házaspárral, és engedélyt kért arra, hogy a történetből színdarabot írhasson. A téma kapcsán így fogalmazott, hogy a kiindulópont – 1941. július 24., a zsidótörvény megjelenésének napja, amikor az apa a válás mellett döntött – adott volt. Az író újságokból tájékozódott. „Érdekesnek találtam, hogy már elrendelték az elsötétítést, ráadásul különböző helyeken különböző időpontokban vezették be, akárcsak a jobboldali közlekedést; vonzódom a történelem produkálta groteszk véletlenekhez. Ilyen hülyeségeket író nem tud kitalálni, csak a valóság” – írta Spiró.
A bemutatóról szóló sajtótájékoztatón Vajna Noémi dramaturg beszélgetett az alkotókkal. Vlad Massaci rendező – aki először rendez a kolozsvári magyar színházban – elmondta, a szöveget már több mint két évtizede ismeri, ám csak most érezte igazán időszerűnek. Kifejtette, huszonöt évvel ezelőtt az emberek nem beszéltek háborúról, nem féltek az újabb világégéstől, azonban napjainkban egészen más a helyzet, és a darab hirtelen sokkal közelebb került hozzánk. Hozzátette, a szöveg központi kérdése – a rosszhoz való viszonyunk – ma különösen élesen vetődik fel.
A rendező hangsúlyozta, az előadásban egyetlen álláspontot sem kívánt igazolni. „Jó, ha a néző figyelmesen meghallgatja mindkét fél érveit” – mondta. A darab egyik sajátossága éppen az, hogy a Férfi és a Nő érvei egyaránt racionálisak és védhetők.
A történet zárt térben játszódó, erősen szövegközpontú darab, maga a szerző is azt mondja, hogy nem ajánlja a túlzottan díszített teret. Vajna Noémi arra volt kíváncsi, hogy hogyan hozza létre a díszlet a fizikai és érzelmi teret olyan történethez, amely a szereplők belső világában zajlik. Ezzel kapcsolatban Maria Miu díszlet- és jelmeztervező úgy fogalmazott, megpróbált feszültséggel teli, nem konkrét, inkább jelzésszerű teret létrehozni. Mint kifejtette, nem valóságos lakás megjelenítése volt a cél, hanem olyan „liminális tér” megalkotása, amely egyszerre hordozza a külső fenyegetettséget és a szereplők belső világát, emellett átadja azt, amit a rendező is szeretne.
A zenei koncepció szintén szokatlan megközelítést követ. Vlaicu Golcea zeneszerző elmondta, kezdetben egyáltalán nem akart zenét használni, mivel a szöveg önmagában is rendkívül erős. Végül visszafogott, nem illusztratív hangzásvilág mellett döntött, amely inkább érzelmi hatást kelt. A hangzás ráadásul immerzív: négy hangforrásból szólal meg, így a nézők a történet közepébe kerülhetnek.
A Férfit alakító Dimény Áron a karakter felépítésének kihívásairól beszélt. A színész szerint a karaktere folyamatosan az érzelmi kitörés határán egyensúlyoz, miközben kénytelen kontroll alatt tartani az érzelmeit. Véleménye szerint nem lehet sem teljesen „technikusan”, sem teljesen érzelmileg játszani – a szerep lényegét a kettő közötti feszültség adja. Imre Éva a női szerep kapcsán arról beszélt, hogy a karakter viselkedésének mozgatórugója a szeretet, amely egyszerre vezet elfogadáshoz és bosszúhoz. Bevallotta, kezdetben idegenkedett a szereptől, ám a próbafolyamat során a történet egyre izgalmasabbá vált számára.
A Barátot alakító Bogdán Zsolt úgy fogalmazott, ezt a karaktert számára sokkal könnyebb eljátszani, mint beszélni róla. „Ez olyan szerepanyag, amelyet, ha önök is elolvasnak, pontosan láthatják, hol vannak benne az emelkedések, a megállók, hol kell kicsit gyorsítani” – mondta a színész, hozzátéve, úgy gondolja, a szöveg ebből a szempontból nagyon jól meg van írva. Kifejtette, ebben a többpólusú viszonyrendszerben természetesen és komfortosan mozgott. Kardos M. Róbert, aki az Apa figuráját játssza, úgy gondolja, hogy Spiró György kivételes író, aki nagyon jól ismeri a női lelket. A szerepével kapcsolatban kifejtette, egyszerű munkást játszik, aki a fiával együtt összeszedi, ami maradt nekik, és velük együtt gyakorlatilag elkezdődik a nagy kommunizmus és az a sötétség, amely majdnem negyven évig tartott.
A társulat legújabb tagját, Biró Gergőt már láthatta a közönség néhány előadásban, azonban ez lesz első hivatalos bemutatója. A szerepével kapcsolatban elmondta, a Fiúban van egyfajta naivitás és optimizmus, hiszi, hogy jobb dolgok következnek. Hozzátette, tudatosan kerülte, hogy a szerepet egyetlen, végleges értelmezésre szűkítse. Mint mondta, a próbafolyamat során arra törekedett, hogy minél több rétegét feltárja a figurának, ebben pedig a rendező és a kollégák támogatása is nagy segítséget jelentett.
