PIXEL Kézikönyv – szilágysági művészek kiállítása a Budapesti Román Kulturális Intézetben

PIXEL Manual/Kézikönyv címmel nyílt meg Flavius Lucăcel és Szatmári J. Ottó kiállítása április 3-án a Budapesti Román Kulturális Intézet (RKI) galériáiban, a tárlat április 29-ig látogatható, hétköznapokon 9-17 óra között, az intézet Izsó utca 5. szám alatti székházában. A kiállításon folyamatosan látható Bogdán Farkas videója is a két művész alkotótevékenységéről.

A megnyitón jelen volt Gabriel Șopandă, Románia magyarországi nagykövete és Mihail Barbulat, a Moldovai Köztársaság magyarországi nagykövete, felszólalt Ioana Anghel, a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója, valamint a kiállító két művész is – Flavius Lucăcel és Szatmári J. Ottó. Mindkét művész szilágysági származású. 

A Budapesti RKI galériájának falain sajátos kortárs, interdiszciplináris projekt tárul a nézők elé, amelyben két művész víziója összefut a jelenben, a hagyományos művészet és falfestészet határmezsgyéjén mozog – olvasható a kulturális intézet közösségi oldalán megjelent ismertető szövegben. Flavius Lucăcel és Szatmári J. Ottó képzőművészek kézi szőttesre festett akril- és olajfestményei révén feltárt sajátos kortárs világot három héten keresztül lehet megtekinteni. 

Az intézet közösségi oldalán idézik Marta Petreu költő-filozófust, aki Flavius Lucăcel munkái kapcsán a következőket nyilatkozta: Lucăcel a múlt töredékeit gyűjtögeti: régi ablakkereteket, amelyekre már senkinek sincs szüksége, ósdi kender-, gyapjú- vagy gyapotvásznakat, amelyeket a parasztasszonyok még szövőszéken szőttek, olykor falusi asszonyok által horgolt fehér csipkéket, amelyek mára már mind kimentek a divatból és mindennapi használatból. Lucăcel ezekből az elhanyagolt, sőt megvetett és a szemünk láttára eltűnő világ tárgyi emlékeiből alkot festményeket.” Szatmári J. Ottót is idézik: „Áhítatok, esküvők, temetések, keresztelők, örömteli és szomorú pillanatok, elragadtatás-közeli és végtelenül lesújtó érzések. Mindezek az Úr házában. Az a tény, hogy egy templomot kétszáz év fennállás után lerombolnak, hatalmas szomorúsággal tölt el. A vég, a nemlétbe fordulás. Innen indult a Megmaradó emlékezet projekt, amelyet még a Megrepedt öröklét során dolgoztam ki.”

 „Az intézetben kiállított műveket a pixelek jellemzik, vagyis mindazok az apró finom részletek, amelyek a digitális képet alkotják, de amelyekbe bele van írva az alkotók energiája és kézügyessége” – fogalmaznak a szövegben. A művek elkerülhetetlenül olyan világba vezetik a nézőt, amely elhalványul, és vele együtt az emlékezet is – de ez is a céljuk, az emlékezettel mindezt életben tartani.

Borítókép: Facebook, Budapesti RKI