Az eseményt a helyi nyugdíjasklub szervezte meg az RMDSZ hathatós támogatásával és közreműködésével, szándékosan szeptember 8-i időponttal, ugyanis ez a nap Petőfi Sándor számára több szempontból is fontos pillanatot jelentett. Petőfi 1846. szeptember 8-án találkozott először Nagykárolyban élete szerelmével és múzsájával, Szendrey Júliával, akivel ismerkedésük után pontosan rá egy évre kötött házasságot az erdődi evangélikus templomban. Ennek a szerelemnek köszönhetően születtek meg nemcsak a magyar, hanem a világirodalom olyan gyöngyszemei, mint a Nem csoda, ha újra élek, a Reszket a bokor, mert…, a Szeptember végén, a Minek nevezzelek?, az Itt van az ősz, itt van újra… című versek.
Petőfi életművét Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze, irodalomterjesztő elevenítette fel a teltházas közönség előtt, rímben és prózában egyaránt megjelenítve a költő izgalmas, nem mindennapi pályafutásának fontosabb állomásait, kezdve születésétől egészen máig tisztázatlan eltűnéséig, kidomborítva a személyiségét, jellemének főbb vonásait, szokásait. Marosán Csaba Petőfi-műsora valójában a színművész Templom és iskola című missziójába illeszkedik be, amelynek keretében célja idehaza és külföldön egyaránt a magyar irodalom terjesztése, illetve megismertetése. A hétgyermekes családból származó Marosán Csaba a legkisebb faluba is elmegy, hogy elvigye a magyar szót, és becsempéssze a fiatalok szívekbe a magyar kultúrát. Ugyanis hitvallása szerint nyelvében él a nemzet, és az anyanyelv elvesztése az identitás elvesztését is jelentené. Hasonlóképpen egy alkotó, egy költő is addig létezik, amíg olvassák a műveit – emelte ki a színművész.
Ugyanakkor a jelenlévők egy kis Petőfi-kiállítást is megtekinthettek a helyszínen, amely Bíró Ernő kolozsi helytörténésznek köszönhetően valósulhatott meg, és méltó módon egészítette ki Marosán Csaba előadását. Továbbá a közönség részéről is elhangzott néhány kedvenc Petőfi-vers.
