Amint borítóképünkön is jól látható, a szakembereknek sikerült a töredékekből újra összeállítaniuk a hengerformájú, körülbelül 85 centiméter magas, belül üreges, festett kerámiából készült tárgyat. Sorin Cociş elmondása szerint két hasonló tárgyról tudnak még, amelyek Nagy-Britanniában kerültek elő, de azok ennél jóval kisebb méretűek. Az impozáns kerámiatárgy valószínűleg a második századra datálható, és az eddigi ismeretek szerint nincs párja a római birodalom leletanyagában; funkcióját illetően még nem lehet bizonyosat állítani – talán nagyméretű gyertyatartóként, esetleg vázatartóként szolgálhatott – mesélte a régész. Elmondta azt is, hogy az ásatáson a római kori leletek mellett jóval korábbi, bronzkori leleteket, illetve későbbi, 7–8. századi (késő népvándorlás-, avar kori) kerámiatöredékeket is találtak.
A szilágysági Zutornál végzett mentőásatás leletanyagából Sorin Cociş régész jóvoltából néhány érdekesebb darabot meg is tekinthettünk, tapinthattunk; az egyedi, gyertyatartónak vélt hengeres formájú kerámiatárgy mellett láttunk bronzkori, legalább négyezer éves nyílhegyet, finoman kidolgozott fülbevalót, illetve a római korból (a 2., illetve 3. századból származó) tárgyak sorában billogozó vasat, kisméretű, felakasztható mécsest, malomkődarabot, szépen faragott kőtöredéket, architekturális részletet, egy – valószínűleg római katona által használt – cseréptányér töredékét, amfóra, illetve kancsó nagyobb maradványait, háromlábú üsttartó-állványt és szépen megmaradt, gabonazúzásra használt kerámiamozsarat is.
A kerámiatárgyak közül különösen értékesek azok, amelyeken a készítő mesterre/műhelyre utaló pecsét is látható, esetleg valamilyen belekarcolt név, vagy iniciálé is kivehető; ezeknek a dokumentációja, az analógiák felkutatása időigényes munka, esetenként más szakemberek bevonása is szükséges – magyarázta Sorin Cociş.
A különleges hengerformájú kerámiatárgy kétségkívül egy tehetős római házában állhatott, aki valószínűleg magával hozta valahonnan. Az egykori római településen egyébként iparosok is működtek – főleg fazekasok, amint az égetőkemencék bizonyítják –, de ez a darab bizonyosan a birodalom más részéből érkezett – mondta a régész. Hozzátette: amikor eltört, megcsorbult, még annak idején kidobhatta tulajdonosa, háztartási szemétté vált. Az egykori égetőkemencéket egyébként funkciójuk megszűnése után mind kidobott tárgyak maradványaival töltötték meg.
Amint arról korábban beszámoltunk, 2021-ben, a Sorin Cociş által vezetett mentőásatáson dolgozó régészcsapat Zutor és Magyarzsombor (Zimbor) között feltárta a római kori úthálózat látványos, több mint 150 méteres szakaszát, a leendő autópálya-mérnökségnek szánt területrészen, illetve ástak a római út melletti civil település területének egy részén is. A római útnak másik részletét ezt megelőzően az autópálya nyomvonalán azonosították be.
Bronzkori fülbevaló
A rómaiak 105-ben foglalták el a területet, és nagyjából 150 évig maradtak. A két feltárt útszakasz közül a régebbi a Napocát és Porolissumot összekötő főútnak a része, amelyet már vélhetőleg ennek az időszaknak az elején építettek. A másik útszakasz a második század közepén épülhetett – ez Zutor és Sebesvár (Bologa) között húzódott.
A zutori ásatáson előkerült római kori pénzérmékről, és azoknak régészeti kontextusáról idén angol nyelven publikált tanulmányban összegezték megállapításaikat Cristian Găzdac, Vlad Lăzărescu és Sorin Cociş régészek. Az érméket Nero császár korától (i.sz. 62–68) Traianus Decius koráig (i.sz. 249–251) datálták.
Az egyéb jellegű tárgyi leletanyag feldolgozása még zajlik. Amint ebből a tanulmányból kiderül, az A3-as autópálya építése okán elrendelt mentőásatás révén be lehetett azonosítani az ott állomásozó auxiliáris (segéd) csapatok erődítményét, a castrumot, a civil fürdő-komplexumot és a vicus-t, az egykori civil, vidéki települést.
Zutor környékének egykori castrumáról már a 19. század (Torma Károly 1864-es kutatásai) óta tud a régészeti szakirodalom – pontos elhelyezkedése a 2001-ben elkezdett ásatások folytán vált ismertté. A castrum pontos helyét és (165x200 méteres) alapterületét 2006-ban azonosította a Zutornál dolgozó régészcsapat, geofizikai felméréseket is végeztek a területen, amelyeket aztán a 2010-es évek elején légi felvételekkel egészítettek ki.
A Kapus-patak és az Almás folyó összefolyásánál kialakított erődítményben a régészek mai ismeretei szerint afrikai lovas csapat állomásozott – ezt a castrumban talált téglák és cserepek pecsétjein látható NMO rövidítés támasztja alá –, amely valószínűleg a Numerus Maurorum Optatianensium megjelölésre utal.
Római kori háromlábú üsttartó állvány
Az autópálya nyomvonala és a magyarzsombori autópálya-letérő az Optatiana településnél halad el, ezért kellett leletmentő ásatást indítani, amely főként a polgári létesítményekre összpontosított. Már a geofizikai felmérések utaltak arra, hogy a római castrumtól észak-keletre sűrűn beépült civil település húzódott, ezt teljes mértékben alátámasztották a 2021-ben kezdett mentőásatás eredményei. Kő- és faépületek sorából álló vicus állt itt, amely DNy-ÉK irányban, nagyjából lineárisan fejlődött, az Almás folyó vonalához igazodva. Ennek a vicus-nak egyik házában állhatott tehát az említett, gyertya-, vagy vázatartó. A régészek rövidesen rendszeres ásatásba kezdenek a területen, és ezúttal a castrum egykori parancsnokságának feltételezett helyén szándékoznak vizsgálódni, tudtuk meg Sorin Cociştól.
