Akkoriban több interjút is készítettem olyanokkal, akik ismerték, ismerhették Erdély máig egyetlen ókortörténészét: Csetri Elek akadémikussal, Vekov Károly történésszel és Bajusz István régésszel is elbeszélgettem és terveztük egy emlékkötet közlését is Bodor András halálának tízedik évfordulójára (1999-ben halt meg). Sajnos a kezdeményezés félúton megállt és máig nem teljesült, számomra továbbra is érthetetlen (bár sejthető) okok miatt. Ezt, a 2008-2009-ben félbeszakadt projektet és kezdeményezést ellensúlyozta 2016-ban Bodor András születésének centenáriuma (helyesebben: 101. éve) alkalmával tartott tudományos előadásom, amely új fejezetet nyitott a neves tudós hagyatékának felkutatásában.
Jó dolog a rosszban, hogy ennek a kezdeményezésnek köszönhetően kerültem közelebbi kapcsolatba a neves klasszika-filológus, ókortörténész, egyetemi tanár, népművelő és tudománypolitikus Bodor András családjával is, akiktől megtudtam, hogy a neves professzor nemcsak a kolozsvári egyetemi életben és tudománypolitikában játszott jelentős szerepet, hanem az erdélyi Unitárius Egyház történetében is. Ezzel magyarázható, hogy szellemi hagyatéka – több száz levele, könyvtárának egy része és kézirattárának jelentős része – a Kolozsvári Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárába került. Ezen az igen jelentős, az európai ókortudomány XX. századi történetében is szerepet játszó hagyatékon túl, Bodor Andrásnak fennmaradt még az 1915-1959 közötti időszakra vonatkozó gazdag, több száz oldalas emlékirata is, amelyet a család a Jakabffy Elemér Könyvtárnak adományozott, ahol sikerült digitalizálni ezt a forrásanyagot. Még Bodor András életében, valamikor az 1990-es évek elején – bár levelezéséből kitűnik, hogy erre már az 1980-as évek végén készült – a Kriterion Kiadónak adományozta magyar nyelvű, válogatott tanulmányainak gépelt változatát. Szellemi hagyatékának ez a három intézményhez került része képezi a most indult új, kutatási projektnek az anyagát, amelynek célja, hogy Bodor András ókortörténészi munkásságát történeti kontextusban, az európai ókortudomány perspektívájában is értelmezze.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság által támogatott és az Erdélyi Múzeum Egyesület, valamint a Kriterion Kiadó által befogadott projekt az alábbi sorok szerzőjének vezetésével idén ősszel indult és jövő év júniusáig tart majd. Célja, hogy egy, az erdélyi egyetemi oktatásban, az unitárius egyház történetében és a romániai, valamint egyetemes ókortudományban is jelentős szerepet játszó Bodor András életútját részletesen bemutassa, levelezését katalógusba rendezze és digitalizálja az Erdélyi Digitális Adattárban és válogatott tanulmányait – amelyek több mint két évtizede várták, hogy közöljék őket – kritikai apparátussal ellátva nyilvánosságra hozza.
A projekt része egy historiográfiai folyamatnak, amely az elmúlt években igen népszerű lett Erdélyben és külföldön is, nevezetesen az egyetemtörténeti és értelmiség-történeti, biográfiai kutatások elterjedéséről van szó. Bodor András ókortörténészi munkásságának feldolgozása olyan neves személyiségek életét feldolgozó projektekhez csatlakozik, mint a Bodorral is kapcsolatban álló Sir Moses Finley, Sir Ronald Syme, Alföldi András, Cserni Béla, Pósta Béla, Imreh István, Jakó Zsigmond, Domokos Géza és megannyi más ókortörténész, történész vagy közértelmiségi, akiknek gazdag szellemi hagyatékát az elmúlt években dolgozták fel vagy jelenleg is zajlik ezeknek a forrásoknak a feldolgozása. Ezek a munkák és biográfiák mind gazdagítják majd Erdély művelődéstörténetét és az egyetemes történettudományt is, méltó helyet biztosítva a XX. század jeles erdélyi tudósainak, akik közül néhányat – így Bodor Andrást is – méltatlanul elfeledett eddig az utókor.
