Párhuzamok

Párhuzamok
Fura helyzetbe került az Egyesült Államok 1973 őszén. A hivatalban levő elnök, Richard Nixon feje felett sötét felhők tornyosultak, a Watergate-botrány csak úgy hullámzott, és mindenki tudta, hogy idő kérdése, mikor mond le, mikor emelnek vádat ellene. Amennyiben erre sor kerül, a hivatalban levő alelnök automatikusan elnökké lép elő.

Ezt a pozíciót akkoriban egy Spiro Agnew nevű politikus töltötte be. Ha a név nem hangzik angolnak, az azért van, mert az illető Szpirosz Anagnosztopulosz néven, görög emigráns apa és amerikai anya gyermekeként látta meg a napvilágot. Az első és mindmáig egyetlen görög származású vezető amerikai politikus republikánus körökben igencsak népszerű volt, hívei tűzbe mentek érte akkor is, amikor korrupció és adócsalás miatt vádat emeltek ellene. Ő maga indulatosan tagadott mindent és – amint ez abban a szakmában szokványos – politikai hadjáratnak nevezte az ellene indított eljárást. Kerek perec kizárta annak a lehetőségét, hogy lemondjon. Aztán két hét sem telt el és október tizedikén benyújtotta lemondását a még hivatalban levő Nixon elnöknek.

A fordulat mögött az állt, hogy az ügyészek belátták a helyzet kínosságát. Nehéz elhinni, de Amerikában semmilyen akadálya nincs annak, hogy akár elítélt személy is megpályázhassa s elnyerhesse az elnöki pozíciót. És amennyiben Nixon bukik, börtönbüntetésre ítélt személy lett volna az új elnök. Erre nem volt s máig nincs precedens. A cella nem a legmegfelelőbb hely az elnöki hatáskör gyakorlására. Ezért alkut ajánlottak Agnewnak: megússza a börtönt, amennyiben elfogadja bűnösségét egyetlen, adócsalással kapcsolatos vádpontban, és lemond az alelnöki tisztségről. A politikus józan esze felülkerekedett, és elfogadta az ajánlatot.

A dolog utóéletéhez tartozik, hogy Nixon szélsebesen új alelnököt kezdett keresni, és Gerald Fordra esett a választás. Ő máig az egyetlen olyan személy az Egyesült Államok történetében, aki anélkül lett elnök, hogy megválasztották volna, és amint hivatalba lépett, azonnal kegyelemben is részesítette hírhedt elődjét, Nixont.

Ennek az egész történetnek egyetlen olyan epizódja sincs, amely ne okozna máig éles vitákat, minden döntés ellen számos ellenérv szól.

Sokan úgy gondolják, hogy ez az eset precedensnek tekinthető a jelenlegi helyzetben, amikor volt elnök, potenciális elnökjelölt ellen emeltek (és még fognak emelni másutt, más ügyben is) vádat, szövetségi bíróságon.

Én ezzel vitatkoznék, és ki is fejtem miért, de előbb nézzük meg, miről is szól a vád.

Donald Trump, amikor elhagyta a Fehér Házat, magával vitt egy csomó okmányt. Ezek egy része súlyos államtitkokat tartalmazott. Amikor a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) gyanút fogott, Trump mindenáron megpróbálta megakadályozni azt, hogy az okmányokat floridai birtokán megtalálják. Előbb magát a házkutatást próbálta meggátolni, aztán ügyvédek, lakájok, szárnysegédek egész sorának adott különféle utasításokat a papírok elrejtésére, eltüntetésére, a titkosítottak kiválogatására.

Ezek egytől egyig bűncselekmények, és akik engedelmeskedtek ezeknek az utasításoknak, szintén viselik majd a következményeket. És aki ismeri valamennyire Donald Trumpot, az tudja, hogy hatalmas vagyonával, politikai befolyásával és manővereivel eddig még mindig elérte azt, hogy a csatlósai kerüljenek börtönbe, ne ő maga. És amikor hűséges kiszolgálói az igazságszolgáltatás lánctalpai alá kerültek, a volt elnök teljes nyugalommal elfeledkezett róluk, korábbi ígéreteivel ellentétben nem sietett védelmükre, sőt, ha utólag bármit is szóltak ellene, könyörtelenül támadta őket.

Így aztán érthető, hogy néhány értelmesebb ember a környezetéből úgy döntött, nem bízik többé benne, és hangfelvételt készít a beszélgetésekről. Ezek nyomán jelenleg az ügyészek kezében több olyan felvétel van, amelyben Trump egyértelműen törvénybe ütköző utasításokat ad a titkos iratokkal kapcsolatosan.

A volt elnök persze megpróbálta megakadályozni, hogy ezek a felvételek a vádlók kezébe kerüljenek és azt is, hogy az érintett ügyvédek tanúként szerepelhessenek az ügyben. Arra hivatkozott, hogy az ügyvéd és védence közötti kommunikációt törvény védi. Ez valóban így van, de ez az akadály természetszerűen megszűnik akkor, ha a védenc az ügyvédet – annak tudtával vagy anélkül – bűncselekmény elkövetésére akarja rávenni, bűntársává próbálja őt tenni.

Jelenleg a Trump elleni bizonyítékok súlyosak, normális esetben a vádlott hosszú börtönévek elé nézne. Csakhogy ez nem normális eset.

A törvény előtt mindenki egyenlő. Viszont egész sor szokásjog van, amelynek értelmében az amerikai igazságszolgáltatás irtózik attól, hogy beavatkozzon a politikába, hogy befolyásolja például az elnökválasztás kimenetelét. Sokan hivatkoznak ellene, a Trump-szekta hívei és a nekik hízelgő (valójában egy szűk kör kivételével a volt elnököt szívből utáló) republikánus politikusok és véleményvezérek harsogják is, hogy ellenfeleik fegyverként használják az igazságszolgáltatást. És tragikus az a kilátás, hogy az elítélt Trump megválasztható, hogy a jobboldal egyszerűen, még ha akar, akkor sem tud szabadulni tőle.

A trumpizmus nem politikai irányzat, hanem szekta, a szó legvalódibb értelmében.

Úgy gondolják túlzok?

Egy Helgard Müller nevű szédült egyén tavaly könyvet írt Donald J. Trump elnök, az Emberfia, a Krisztus címmel. A kötetet trumpista gyűléseken osztogatják.

Shane Vaughn tévéevangélista egész sor őrültséget hirdet: Washington tábornok keresztény zászlót tűzött ki oda, ahol az ikertornyok álltak, Jahvénak dedikálta Amerikát, az új Izraelt, a Függetlenségi nyilatkozat valamennyi aláírója Izrael tizenkét törzsének valamelyikéből származik. Mindez persze úgy ahogy van, nem igaz, de alapvető tétele az új vallásnak, amit keresztény nacionalizmusnak neveznek és ugyanolyan távol áll a kereszténységtől, mint mondjuk az iszlám a judaizmustól. Választott népe az amerikai, messiása Trump, aki Vaughn szerint minden emberi hibájával Dávid királyhoz, illetve a bibliai Józsefhez hasonló, messiás. Isten ráhelyezte prófétai pecsétjét. Jézus volt az emberiség messiása, Donald Trump Amerikáé. A hibbant lelkész erről szóló videóját több mint tízmillióan nézték meg a YouTube megosztón.

Az új vallásnak saját bibliája van, címe: A hazafias Biblia. Tartalmazza többek közt az Újszövetséget, az Egyesült Államok alkotmányát, a Függetlenségi nyilatkozatot.

Az ország vallásilag szédültebb részein a házak előtt felállított táblákon különféle trumpista feliratok díszelegnek, például ilyenek: „Isten meghajol Donald Trump elnök előtt, tökéletesnek nyilvánítja őt”.

Másik tévéevangélista, Robin D. Bullock kijelentette: Istennek nem tetszett, amikor házkutatást tartottak Mar-a-Lagóban, mert hozzányúltak Isten felkentjéhez. Trump ugyanis maga Dávid király, Obama pedig szeretne ugyan antikrisztus lenni, de ő csupán Góg. Biden visszafordította a Trumpról szóló próféciát, s ezáltal késlelteti a világvégét. Armageddon nem következhet be csak akkor, ha az Emberfia (Trump természetesen) vezeti az új Izraelt. „Imádkozzatok, hogy az igaz elnök foglalja el helyét a Fehér Házban, Isten természetfeletti módon eltávolítja majd az akadályokat!” – szólította fel híveit Bullock, akinek minden megosztott videóját százezernél több ember nézte meg.

Mind Bullocknak, mind Vaughnnak markáns véleménye van a Trump elleni jelenlegi eljárásról is természetesen, az erről szóló friss felvételek is megtekinthetők.

A szekta gondolkodása mélyen behatolt a politika magasabb szintjeire is. Gondolok itt a Lauren Boeberthez, vagy Marjorie Taylor Greenehez (utóbbi ráadásul laposföld-hívő) hasonló kongresszusi képviselőkre vagy például Roger Stone republikánus politikai tanácsadóra, aki nemrég kijelentette: ez nem politikai harc, itt hazafiak állnak szembe árulókkal, a fény a sötétséggel, a jó a gonosszal. Ugyanazon a gyűlésen felszólalt Greg Locke hírhedt lelkész, aki nemrég őrjöngő prédikációban boszorkánynak nevezte és elkergette gyülekezete négy tagját. Azon az eseményen kijelentette: ha bárki tüntetni merészel gyülekezete ellen, fegyvert fognak használni.

Csak néhány példát adtam, sokkal több lelhető fel az internet bugyraiban.

Trump maga inkább vallásra, mintsem törvényre, avagy politikára emlékeztető védelmet hoz fel: mivel elnök volt, azáltal, hogy magával vitte az okmányokat, gondolatban fel is oldotta azok titkosságát. Persze, ez nem így működik, erre törvénybe foglalt eljárások vannak, és – erről szintén hangfelvétel tanúskodik – Trump azoknak tudatában van.

A volt elnök jelenleg saját maga legnagyobb ellensége. Sérthetetlenségében meggyőződve egyszerűen nem tudja befogni a száját, és minden nyilatkozata vallomással ér fel, bizonyítja bűnösségét. Amikor nem önmagát keveri egyre nagyobb bajba, akkor egészen nyíltan fenyegeti és gyalázza az ügyészeket. Ezért ügyvédei sorra mondanak le, lépnek ki csapatából. Kezelhetetlen ügyféllel van dolguk, aki nem hallgat a tanácsaikra és ellehetetleníti a munkájukat.

Ezek után, ha én ügyész lennék, nem ajánlanék vádalkut Trumpnak. Egyszerűen azért, mert a Spiro Agnew-párhuzam sántít. Trump a börtöntől való félelmében lehet, hogy elfogadná s aláírná, hogy szabadságáért cserében nem indul újabb elnöki mandátumért. De ez nem valószínű, ő most is rendületlenül hisz a saját sérthetetlenségében. Ha viszont igen, akkor is a levegőben lóg annak a lehetősége, hogy az utolsó percben meggondolná magát, indulna és szektájának rendületlen, törhetetlen támogatásával meg is nyerné a választást.

A magas pozícióba jutó emberekre leselkedő legsúlyosabb veszély az, hogy elhiszik a saját legendájukat. Így járt Elon Musk is, aki nagyon sok mindent valósított meg, akkor is, ha útját rengeteg etikailag erősen kifogásolható döntés kísérte, és sokan vitatják azt is, valójában mennyi az ő érdeme mindabban, amit létrehozott. De egy ideje úgy érzi, hogy mindenhez ért, mindenről megfellebbezhetetlen és súlyos következményekkel járó véleménye van, s e vélemények mögé betuszkolja hatalmas vagyonát, befolyását. Itt, Erdélyben is ismerjük a jelenséget, amikor valaki hatalmas és tiszteletre méltó erkölcsi tőkéjét játssza el így, fokozatosan. Trump maga még az első választási kampányban kijelentette: ha most lemenne New York ötödik sugárútjára és lelőne egy embert, az sem rontaná az esélyeit. És sajnos igaza volt, szektája bármilyen cselekedetét mindig pillanatok alatt igazolni fogja.

Ezért szerintem egy másik párhuzam sokkal érvényesebb a jelenlegi kilátásokra: Warren Jeffs fundamentalista, poligám mormon szektavezéré, aki több éve börtönben ül, s ott is fog elpusztulni, miután számtalan gyereket erőszakolt meg és iszonyú sok életet, családot tett tönkre. Követői máig rendületlenül hisznek neki, közösségét egyre eszelősebb módon, egyre döbbenetesebb parancsokkal irányítja a börtönből.

Következményeknek márpedig lenniük kell, ha Trump megússza ezt az ügyet és a még levegőben lógó többit, akkor az Egyesült Államok a nevében nem, de a tények szintjén monarchia, vagy annál is súlyosabb, hiszen bár az Egyesült Királyság uralkodója például törvényen felül áll, elvileg büntetlenül gyilkolhat, mindenki tudatában van annak – ő maga is –, hogy ha az igazságszolgáltatásnak nincs is fogása személyén, tette saját és a teljes monarchia bukásába kerülne. Trump esetében ez távolról sem ilyen egyértelmű.

És akkor mi lesz Amerikával? A 2016-os választás nem bűn, csak súlyos tévedés. Annak is általában vannak következményei. Ami utána történt viszont, az a történelem szempontjából más, sokkal súlyosabb megítélés alá kerül. Aki végig nézte Trump elnökségét, hallgatta őt, az pontosan tudhatja milyen emberrel van dolga. És ha ezek után még mindig híve, azzal önmagáról árul el nagyon sokat. Akkor is, ha egyetlen elvet követ: mindegy, csak ne legyen liberális, demokrata.

Sok millió emberről beszélünk. Ezért a kérdésre, hogy mi lesz Amerika számára a következmény, nincs válasz. A jövő majd eldönti, a történelem lejegyzi, mi pedig tudomásul vesszük.

(Borítókép: Pixabay)