A látássérült alpesi síző, Balogh Zsolt a 15. helyen zárt óriás-műlesiklásban, Lőrincz Krisztina pedig 24. lett az ülő sífutók sprintviadalán.
Lőrincz – aki 2016-ban a nyári paralimpián is ott volt, Rióban evezésben indult – az 1,1 kilométeres sprintversenyben nem jutott tovább a selejtezőből, de egyéni csúcsot ért el, s végül egy vetélytársát megelőzve 24. lett.
A férfi óriás-műlesiklás látássérült kategóriájának mezőnyében 18-an indultak, Balogh Zsolt haladását Bocsi Bence segítette vezetőként (guide). A magyar duó mindkét futamot teljesítette, s az időeredményük a 15. helyhez volt elegendő.
Utóbbiak szombaton zártak Dél-Koreában, kiestek a a műlesiklás első futamában, így helyezetlenül zártak.
A Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) beszámolója szerint a jeges, meredek pályán 58 kaput helyeztek el, s a magyarok a táv harmadánál hibáztak: Balogh síléce beleakadt az egyik kapuba, nem kerülte meg azt mindkét lécével, s ez kaputévesztést és kizárást jelentett. Az első futamot a 18 versenyzőpárosból 12-en teljesítették, a magyarokon kívül még öt duó esett ki.
Szabó László, az MPB elnöke azt mondta, a mostani eredmény csalódás, leginkább természetesen a sportolóknak.
„Többet vártak maguktól, és az élet minden területén az a legnagyobb csalódás, ha önmagadnak nem felelsz meg – fogalmazott a sportvezető. – Mindazonáltal eljutottak a világ 18 legjobb látássérült síelő párosa közé, méghozzá a mezőnyben a legnagyobb sérültséggel, hiszen Zsolt 59 százalékos, míg mások 80–90 százalékos együtthatóval versenyeztek. Az időmérő óra minden versenyző az együtthatójával arányosan lassítva halad, Zsolt esetében majdnem fele olyan lassan, mint a valós idő, ezzel kompenzálva az erős látássérültségből fakadó nyilvánvalóan lassabb haladást.”
