Rácz Norbert unitárius lelkésztől, moderátortól megtudtuk: a jelenlevő négy lelkész – Boldizsár Beáta evangélikus-lutheránus lelkész, Takó István római katolikus plébános, Dávid István és Vitus István református lelkész – közötti beszélgetések sokéves múltra tekintenek vissza, a koronavírus-járvány pedig újabb beszédtémát szolgáltatott a lelkészeknek.
– A járványhoz való viszonyulásomra a féltés és a tehetetlenség volt jellemző. Nem volt elég információm róla, és a felelősségvállaláshoz tájékoztatásra és szabadságra lett volna szükségem – kezdte a beszélgetést Dávid István. – A Facebookon is erős viták folytak. Mindenki másképp reagálta le, hogy bezártak a templomok. Sokan kérdezték tőlem, mi lehet Isten elképzelése, de erre nem tudtam válaszolni – közölte Takó István római katolikus plébános.
Boldizsár Beáta evangélikus lelkész szerint a járvány miatt mindannyian egyszerre voltunk áldozatokká és felelősekké is. Szerinte a felelősség a felnőtté válás és a probléma-megoldás velejárója. – A lelkész szempontjából egyszerre volt adott a kényszer és a felelősség. Ugyanis belekényszerültünk egy helyzetbe, amelyben meg kellett találnunk az új lehetőségeket. A tanulság megragadása azonban még el sem kezdődött – vélekedett Vitus István.
– Amikor a járvány kikezdi mindazt, amiben addig bíztunk, világossá válik számunkra, mire építettünk. A test-lélek-szellem által generált értékek azok, amelyeket fontosnak tartok. Felmerül a kérdés, hogy van-e olyan lelki értékünk, amire felépíthetünk egy életet. Ha ezeket felismerjük, akkor sokkal könnyebben nézünk szembe a krízishelyzet miatti félelemmel. A járvány idején lehetőséget kaptunk az értékek kikristályosodására. Ugyanakkor visszakaptuk egymást, és az emberi kapcsolataink is érdekesen alakultak – beszélt a tapasztalatairól Dávid István. – Rádöbbentünk, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva. Az egymásra utaltság egyszerre volt kényszer és felelősség is. Ugyanakkor felértékelődött a párbeszéd értéke és fontossága – tette hozzá Vitus István.
Rácz Norbert unitárius lelkész a felelősség és szabadság közötti összefüggésre hívta fel a jelenlevők figyelmét. Dávid István egyetemi lelkész szerint a felelősség és a szabadság összekapcsolása már Immanuel Kant filozófust is foglalkoztatta. Takó István római katolikus plébános felvetette: talán még nem látjuk elég világosan a „túlsó partot”, amit el kell érnünk, de azzal már foglalkoznunk kell, a túlsó partra átérve milyen értéket őrzünk meg, és miről mondunk le.
Hozzászólók kiemelték: járványhelyzetben az egymásról való gondoskodás, odafigyelés is hangsúlyosabbá vált. De rámutattak az értékrend- és a gondolkodásmód megváltozására is, valamint arra, hogy az igazi szabadság felelősséggel is jár.
Boldizsár Beáta az Istenhez való erős kötődést említette, Dávid István pedig az életet határozta meg alapértékként. Vitus István szerint az az érték fontos, amiért képesek vagyunk áldozatot hozni. Rácz Norbert zárszavában arra figyelmeztetett: válságos, „folyékony” helyzetbe kerültünk, és még csak az elején vagyunk a folyamatnak.
