A jelek szerint Dant hamarabb felőrölte és megkaparintotta a rendszer, mint bárki mást, ugyanis az elnök a legfontosabb kampányígéreteit megszegve, szinte lennullázta politikai támogatását az őt megszavazó hatmilliós szavazóbázis körében. Persze, ez amolyan alkalmi választói bázis, de talán ilyen hamar senki nem élte fel politikai hátországát úgy, hogy független államfőként nem gondoskodott egy vagy több párttal való együttműködésről és szövetség kialakításáról. Dan szemmel láthatóan a rendszerrel akar együttműködni, és benne bízik vakon, tőle reméli, hogy el tudja hozni neki a második államfői mandátumát. Klaus Iohannis – aki szintén nem volt politikai zseni – ügyesebb volt, legalábbis az első mandátuma idején felmerülő politikai lehetőségeket nem baltázta el ilyen mértékben. Dan a közvélemény percepciójában a szociáldemokratákhoz került közel, s ezt aligha tudják megbocsátani neki azok, akik nemcsak a megismételt elnökválasztás második fordulójában, hanem régebb is támogatták.
A nyár egyik fő belpolitikai vitája a feddhetetlenségi törvény volt, amiben az alkotmánybíróság nem talált kivetnivalót, noha komoly aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy visszamenőleges hatállyal alkalmazott rendelkezése van, s ennek Dominic Fritz temesvári polgármester mellett több önkormányzati vezető is áldozatul esik. Fritz szeptember végén várhatóan elveszíti elöljárói mandátumát, ha addig a parlament nem módosítja a jogszabályt.
Fritz esetében a visszamenőleges hatály mellett az is szemet szúr, hogy a neki felrótt vétség teljesen aránytalan a polgármesteri mandátum elvesztésének szankciójával. Ilyen alapon nagyon sokan elveszíthetnék mandátumukat. Kézenfekvő magyarázat, hogy Fritznek üzenni akart a PSD: vagy jobb belátásra térnek a kormányalakítási tárgyalásokon, vagy megégetik magukat.
Fritz lett tehát a PSD és az AUR célpontja, hiszen a szuverenisták szemében amúgy is tüske német nemzetisége és állampolgársága, emellett „A nem adjuk el hazánkat!” rendszerváltozás utáni és a szuverenisták által ismét felkarolt szlogen szajkózása tökéletes alap volt arra, hogy a parlament vígan megszavazza ezt a rendelkezést még akkor is, ha utólag kiderült, más önkormányzati vezetők is elveszíthetik mandátumukat.
A nyár másik kardinális politikai kérdése az volt, hogy Románia mennyi pénzt tud felhasználni az uniós helyreállítási alapból, amit a koronavírus-járvány után indított el az Európai Unió a nehéz gazdasági helyzetbe került tagállamok megsegítésére. A bértörvényt Romániának nem sikerült elfogadnia, úgyhogy 770 millió euró elúszott, s emellett még szinte félmilliárd euró, ami azt jelenti, hogy összesen 1,2 milliárd eurót biztosan nem tud lehívni Bukarest. Szeptember végéig Románia még benyújthat fizetési kérelmeket Brüsszelben, a végleges mérlegre azonban kicsit várni kell. A helyreállítási alapnak vannak pozitívumai is, hiszen a hétvégén Kolozsváron és Marosvásárhelyen is felavattak egy-egy új kórházat, Szászfenenesen pedig egy múzeumot, még nincsenek teljesen kész, de remélhetőleg beüzemelésükre nem kell sokat várni.
A következő hónapok minden bizonnyal arról fognak szólni, hogy a pártok továbbra is egymásra fogják hárítani a felelősséget. Ilie Bolojan napjai a Victoria-palotában meg vannak számlálva, de egyáltalán nem kizárt, hogy ez a válság még jócskán elhúzódik, hiszen a PNL és az USR vélhetően nem fogja átlépni azt a vörös vonalat, amely ismét egy csónakba hozná össze őket a PSD-vel. A szociáldemokraták pedig csak a szélsőségesekkel tudnak kormányt alakítani. Az általános helyzetről tehát elmondható: ugyanott tartunk, mint a nyár elején, ezért az a forgatókönyv sem zárható ki, hogy Bolojan még egy-két hónapig vagy akár több ideig hivatalban marad. Volt erre példa már külföldön is, csak azok a nyugat-európai államok, ahol ilyen hosszan tartó politikai válság előfordult, stabilabb és erősebb gazdasággal rendelkeztek, mint Románia.
Egy másik kényelmetlen kérdés, amely előbb-utóbb megkerülhetetlen lesz, hogy mit kezd a kormány a jövő évi költségvetéssel, hiszen az eddigi kölcsönök kamatai egyre nagyobb nyomást helyeznek az államháztartásra. Romániának egyre jelentősebb törlesztőrészleteket kell fizetnie, s a szakszervezetek által óhajtott béremelésekre és egyéb szociális juttatásokra a józan számítások szerint esély nincs.
