Az előadó eddigi műveiben és szakpszichológiai munkássága folyamán is egyértelműen tükröződött az általa vallott elv: a transzgenerációs szemlélet. Eszerint problémáinkat, traumáinkat, illetve viselkedési jellemvonásainkat nemcsak saját élettörténetünk határozza meg, hanem távolabbi generációk története is befolyásolhatja. Ez a kiindulópontja legújabb könyvének is, amely mintha csak folytatása lenne a 2018-ban a bestseller listák élén járó Örökölt sors című munkájának.
Orvos-Tóth Noémi szerint nagyon fontos lenne, ha már kicsi korunktól kezdődően tanítanák nekünk, hogy valójában mit is jelent az értelem és az érzelem, hiszen minden az alapoktól kezdődik. Bár sokan tévesen tudják, de az értelemnek semmi köze nincs az érzelmi érettséghez. Sokszor mindenki elveszíti az irányítást saját érzései felett, hiszen gyakran érhet minket a nagyvilágban olyan inger, amely számunkra traumatizáló, ez pedig öntudatlanul félelemmel tölt el. Gyakori példaként említi, hogy sok esetben nem látjuk saját szüleinktől azt a mintát, hogyan legyünk képesek érzelmeinket szabályozni, így mi sem fogjuk tudni megteremteni sajátjainkat.
Itt merül fel az Abraham Maslow-féle szükséglet piramis második lépcsőfoka, a biztonság szükséglete, hiszen nekünk, érző embereknek szükségünk van egy biztonságos bázisra, ahonnan elindulunk, és egy biztonságos menedékre, ahova vissza tudunk térni, legyen itt szó fizikai otthonunkról, vagy olyan „talajról”, ahol biztonságban kimutatjuk érzelmeinket. Mert bizalmunk törékeny, ha azt elveszítjük, rettentő nehéz újra szert tenni rá, bár nem reménytelen. Olyan, mint egy új nyelvet megtanulni, de különösebb nyelvérzék nélkül...
Mint kitért rá, minden embernek van egy megélő énje és egy megfigyelő énje, de gyakran megélő énünk függönye mögé bújunk, ahol szenvedőként kínlódunk érzelmeink alatt. De ha merünk megfigyelők lenni, ha képesek vagyunk kiszakadni a szenvedésből, akkor olyan perspektívák tárulnak elénk, amelyek segítenek abban, hogy fel tudjuk göngyölíteni problémáinkat. Traumáink kezelésére ajánlja elsősorban érzéseink lokalizálását, hiszen fontos az, hogy megfoghatóvá tegyük érzelmeink kuszaságát, válasszuk szét őket „külön utakká”, amelyek helyenként keresztezik egymást. Merjük feltenni kérdéseinket: miért? hogyan? És merjünk kutatni őseink múltjában, csak így láthatjuk meg a fényt saját lelkünk labirintusában.
A továbbiakban kitért arra a kérdésre is, amelyet új könyvének első fejezetében jár körül: társadalmunk egyik fő jellemvonása az anyagiasság, minden a pénz körül forog. Orvos-Tóth Noémi indoklása szerint ez a fejezet voltaképp azokról az érzelmi hiányokról beszél, amelyek következtében anyagiassá válunk. „Nem véletlenül alakult ki ez a fajta anyagiasság, ez mind nagy érzelmi hiányról szól”, magyarázta. Feltevésére Hermann Imre elméletével példálózott: mind egy úgynevezett megkapaszkodási ösztönnel jövünk a világra, amely visszavezethető a kezdetekre, amikor az első emberek szőrrel borított testébe a kicsi belecsimpaszkodott, a biztonságért. Ugyanerről beszélhetünk napjainkban is, hiszen a modern ember fejében kőkorszaki elme uralkodik. Ha szüleink traumatizáltsága miatt nem tudnak „jól tartani”, akkor kialakul egy nagy hiány, frusztráltság, így ennek okán másba kapaszkodunk, például anyagiasokká válunk.
A bemutatott könyv üzenete tehát: sosem késő megtanulni érzelmeinket szabályozni, „lelki menedéket” találni, kilépni megélő énünk függönye mögül, az anyagi javak helyett pedig másba keresni a kapaszkodót. De ne feledkezzünk meg arról, hogy erre csak akkor vagyunk képesek, ha félrerakjuk bűntudatunkat és tudatosan kezdjük felfedni családunk sérelmeit, hiszen még nem késő gátak közé szorítani a következő nemzedék traumáit.
Borítókép: Kolozsvári Ünnepi Könyvhét - Facebook
