Megünnepelték az „ESziK vagy isszák?” színházpedagógiai program tízedik évfordulóját
Az „ESziK vagy isszák?” néven ismert edukatív színházi különórák színházpedagógiai program tízéves évfordulóját tortával ünnepelték szeptember 20-án, szombaton a színház emeleti előcsarnokában. Kocsis Tünde színházpedagógus a program koordinátora, a programot Deák Katalin dramaturg álmodta meg. A kiindulópont az volt, hogy érzékeny színházszeretőkké és színházértőkké alakítsák elsősorban az iskolásokat, egyetemi hallgatókat azáltal, hogy egy-egy előadás margójára hirdettek foglalkozásokat, amelyek a kiválasztott darabot nem annyira tartalmilag, elemzés szintjén közelítették meg, hanem általánosabban mutatta meg a színház jelenségét, az adott előadás egy témáját kiemelve segített a kiválasztott kérdéskörrel szembenézni. A program a színházi előadást, mint az önismeret egy lehetőségét ajánlotta diákcsoportoknak, később érdeklődő felnőtteknek is. Az évek során volt szó megfelelésről, elengedésről, elfogadásról, félelemről és biztonságról, függőségről, szabadságról, határokról. Minden foglalkozás feltétele az ajánlott előadás megtekintése, hiszen az kínál alapot a továbbgondolásra. A programot 2017-től az oktatási minisztérium által javasolt osztályfőnöki témákhoz is igazították, és így ajánlották osztályfőnököknek, hogy ezzel játékos eszközt adjanak a kezükbe az osztályközösség formálásához és a diákok önismeretének alakításához. A program vezetői mind a teatrológia, mind az önismereti témák terén képzettek, ezért tudnak hatékonyan segíteni például egy osztályközösség csoportdinamikájának alakításában, az egyes résztvevők önismereti kérdéseinek, szerepfelfogásának, esetleges beilleszkedési gondjainak alakításában.
Hogyan képzeljünk el egy foglakozást? A program vezetője és szakember segítői (pszichológus, családterapeuta, színházpedagógus) egy felkészítő során bemutatja a kiválasztott színdarabot, az előadást és a javasolt témát. Az első foglalkozáson ráhangolódnak, felkészülnek, majd megnézik a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadását, és a feldolgozó foglalkozáson dolgoznak az élményekkel, a téma kapcsán megfogalmazódott meglátásokkal. A foglalkozások varázsa, hogy nemcsak beszélnek, elemeznek, hanem érzelmekkel, indulatokkal foglalkoznak, azokat bevonva, megmutatva igyekeznek azokat helyretenni, az egészséges személyiség részeként elhelyezni. A nyiladozó kamaszindulatok világában segítség lehet tudni, mit kezdhetek a haragommal, a szomorúságommal, és jó tudni meg látni, hogy a társak is hasonló érzelmeket élnek meg, tehát nem vagyok egyedül, sokan járunk ebben a cipőben. Egy osztályközösség fejlődik és alakul, ha közös élményeket szerez, a diákok nemcsak az oktatásban vesznek együtt részt és ülnek sok-sok órán keresztül egymás mellett a tanteremben, hanem együtt örülnek, nevetnek vagy oldanak meg egy problémát.
Kocsis Tünde a szeptember 20. ünnepi alkalommal részletes és pontos beszámolót is kínált arról, hogy az évek során hány kolozsvári iskolába, osztályba, sőt Kolozsvártól 120-140 kilométerre fekvő kisebb helységekbe jutott el főleg osztályfőnökök, néha iskolai színjátszók, versmondók meghívására, mindezek mellett extra alkalmakat is szervezve érdeklődő, színházszerető és az újra nyitott felnőtteknek is, akik így közösen néztek meg előadásokat és csodálkozhattak rá mások megéléseire.
Ahogy a felnőtt résztvevők megfogalmazták: kevés alkalom adódik arra, hogy a saját ,,buborékunkon” kívül élők véleményét halljuk, egy előadás sok érzelmi húrt pendít meg, amelyeket ki-ki tapasztalatai, élethelyzete, érintettsége mértékében másképp él meg. Ezzel találkozni, ennek nyomán felnőttként együtt ,,játszani”: erre is alkalmat adtak az elmúlt tíz év foglalkozásai.
Az idei iskolakezdés bonyodalmai miatt az érintett osztályfőnökök nem tudtak szombat délelőtt ünnepelni, lefoglalta őket a tanév indítása, a tíz év néhány foglalkozásáról, azok hangulatáról a kivetített fényképek tanúskodtak. Nem marad más hátra, mint a folytatáshoz sok örömet és elszántságot kívánni a program vezetőjének és a színház vezetőségének, hiszen közösségi szolgálatot végez, és ugyanakkor nézőket nevel. Az iskoláknak, tanároknak, csoportvezetőknek és a színház iránt érdeklődőknek szívesen ajánljuk a foglalkozást: akár a hányattatott sorsú tanügyi rendszert, akár világunkat nézzük, nagy szükség van a játékos önismeretre, a védett térre, a színházzal foglalkozásra, a színházra, ahol igazi önmagunk lehetünk.
