Annak idején nálunk otthon nem volt szokás, hogy húsvétra nagyobb ajándékot adjunk/kapjunk, Apa azonban ragaszkodott hozzá, hogy ezt a szokást az ő családjából örökítsük át a miénkbe. Így nem csak a Mikulásnak és az Angyalnak, de a Húsvéti Nyuszinak is levelet írnak a gyerkőcök, amelyben elmondják, hogy éppen mire vágynak, mit szeretnének a kiscsizmában, karácsonyfa alatt vagy éppen az előre elkészített nyuszifészekben találni. A levél elkészülte után pedig következik a napi izgalom, hogy elvitte-e már a levelet a címzett. Panna általában meglepit kér, ami igencsak nagy fejfájást okoz az ajándékozónak. Pedig a kicsi lány határozottan állítja, az ajándékozók úgyis jobban tudják, hogy mire vágyik igazán, eddig még mindig eltalálták, s ő tényleg nagyon örült a meglepetésajándékoknak, amiket kapott. (Hajrá Nyuszi, nem is nagy a nyomás!) Azt azonban, hogy a Matyi idei húsvéti kívánságlistájára mi kerüljön, a nagylegény már karácsonykor kitalálta. Kapott ugyanis legókatalógust, amelyből kiszúrt egy igencsak méretes és olcsónak közelről sem nevezhető, versenyautókat szállító járgányt, s nyomban beleszeretett. Nem tulajdonítottunk a dolognak különösebb figyelmet, bíztunk abban, hogy húsvétig úgyis hosszú az idő, sok minden történik, ejsze’ belefelejtkezik. De nem így történt.
Ahogy egyre többször szóba került a húsvét, Matyi is egyre gyakrabban említette a levélírást, s hogy ő már nagyon jól tudja, mit fog a nyuszitól kérni. Amikor aztán kiderült, hogy a karácsony óta dédelgetett legó kerülne a kívánságlistájára, igyekeztünk elmagyarázni neki, hogy ekkora ajándékot (s itt nem csupán a doboz méretére gondoltunk), nem igazán tud hozni a nyuszi. Erre a nagylegény feldobta, hogy akkor lehet, hogy egy kicsit segíteni kellene neki, s ő készen áll erre. Eleinte nem igazán értettük, hogy mire gondol, de amikor a levélírásra került a sor, s ő a malacperselyét is előszedte, összeállt a kép. A levélbe pedig bekerült a magyarázat is, miszerint teljesen érthető számára, hogy ekkora ajándékot nem várhat el, ugyanis nem futná a világ többi gyerkőcének az ajándékára, ezért a szorgalmasan összegyűjtögetett és őrizgetett spórolt pénzéből szeretne belepótolni a legó árába, mert erre az ajándékra vágyik igazán. Megbeszéltük, hogy nem aprópénzről van szó, s biztos-e abban, hogy ennyi pénzt kivesz a perselyből. De Matyi nem tágított: szerinte a Nyuszival lehet üzletelni. Így a rajzokkal díszített levél a bankókkal együtt került ki az ablakba. Ezután a kismanók huncutul összesúgtak, hogy remélik, nem jár felénk mostanában rossz szándékú betörő, s mielőtt a Nyuszi elvihetné a levelet, betörjék az ablakot, megkaparintsák a pénzt, a Nyuszi pedig ne tudja beszerezni az ajándékot. Szóval, kedves Nyuszi, mi tényleg nagyon várunk!
