Igen, most kellene nagyvonalúnak lenni, elereszteni dolgokat, idő sincs már rá, meg ideg, a neuron, az kérem fogyó portéka a szakmánkban, mint a pályatársak is: most a fronton tucatnyi céhbeli veszett oda. Eddig. Hagyni kéne a logikát ülepen rugdosó retorikai fordulatokat, a harsánykodó, buta szlogeneket. Amelyek csak decibelekkel álcázzák sekélyes és esetlen semmitmondásukat.
Hagyjatok ki a játékból, „mökár” ebből a körből! Jól tudom, hogy ez képtelenség. Egy ország sem maradhat ki a buliból, mert csak így diktálja valami kommunikációs guru. És nem állhat csak a saját pártján egy állam (miközben persze, hogy állhat… micsoda evidenciapuffogtatás!). Hát akkor miért kapnék személyre szóló passzust. Rövidre szabott eltávozásra érvényes okmányt.
Nem lehet a szélre csücsülni és azt játszani, hogy meredeken kinézünk a képből, miközben a végtelenített kamera (szimplábban a történelem) rád zummol, befog, követ. Keresztapám mondta volt, hogy a jó kibicnek három tulajdonsága van: hallgasson, legyen cigarettája és ne bűzlödjön a lába. Január negyedikétől nem gyújtottam rá, naponta kétszer is cserélek stüsznit, ha kell... már csak a kussolást lenne jó gyakorolni.
Még akkor is, ha drónok tévednek a légtérbe, ha közös a határ az épp megtámadott országgal, ha a százezres tételben érkező menekültek között biztosan van orosz kém, ukrán alvilági figura – és nem csak mutatóban. Ha kormányok úgy nyilatkoznak patriotárd partitúrában, hogy a feszülő bicepsz inkább a görcsösséget, mint az erőt demonstrálja, ha valakik a hon keblére omló Kárpátaljával álmodnak makacsul, és reggel nem kóvályog ettől a fejük. Még így is jó, ha tartom a számat; pofát súlyba! – hogy szakszerűen besoroljak a módiba jött militarista diskurzus mögé.
És miközben a számítógép billentyűzetén éjfélre licitál az idő, a rohamosan fogyó… látni vélem a következő hétfőt: a háború negyvenedik napja, emberségből, megértésből böjtöl a Föld, ugyanezen a napon állt a naptárban Magyarország felszabadulásának ünnepe 39 éven át. De erről már jó ideje hallgatás van, ne mondjátok, hogy ezt is én kezdtem!
