Sokan érezhetik úgy, hogy inkább sírni, mint nevetni való az, ami a közéletben történik. Az elmúlt hetekben sok találgatás folyt arról, hogy Donald Trump és az Egyesült Államok buktatta meg a Bolojan-kormányt a görögországi amerikai nagykövet nyilatkozatai alapján, bár Athén megfenyegetése, hogy a Bolojan-kormány sorsára juthat, lehetett puszta dicsekvés is. Egy kis zsarolás. Trump blöfföléseit már megszokhattuk, nem lepne meg, ha nagykövetei is hasonló komolyságú kijelentéseket tesznek.
Itthon a politikai szereplők görcsösen belekapaszkodtak ebbe az összeesküvés-elméletbe, aminek lehet ugyan igazságmagva, hiszen Bolojan megszorításai valóban érintették az amerikai energetikai projekteket. A nagykövetasszony szavai – amennyiben az ominózus találkozón valóban elhangzott a kormánybuktatásra vonatkozó kérés a PSD felé – lehettek ugyan hatással Sorin Grindeanura, de a döntést végül a szociáldemokraták hozták meg. Túlzás azt mondani, hogy az Egyesült Államok vagy bármely más külföldi hatalom azt tesz Romániában, amit akar. Nem ilyen egyszerű megdönteni demokratikus eszközökkel egy kormányt, ezért a történtek inkább a hazai politikusok gyengeségét, műveletlenségét, hatalmi becsvágyát és erkölcstelenségét támasztják alá. A PSD amúgy is eléggé Bolojan-ellenes, nem kellett feltétlenül egy amerikai nagykövet ahhoz, hogy ellene forduljanak. Megtették volna ők maguktól is, hiszen a PSD mai vezetősége annyira amatőr, hogy képtelen előre látni egy-két lépéssel, felmérni, hogy milyen következményekkel járhatnak cselekedetei. Május 5-én – a kormány megbuktatásának napján – sajnos egy egész párt elméje és józan ítélőképessége volt elborulva, hiszen nem volt nehéz előre látni, hogy mi fog következni.
Tegnap a második miniszterelnök-jelölt kormánya is megbukott a parlamentben, és ha hozzáadjuk Eugen Tomac kurta-furcsa jelölését is, akkor elmondható, hogy az elnök harmadik miniszterelnök-jelöltje is elvérzett. Következhet a negyedik vagy a parlament feloszlatása és az előrehozott választás. Egyik sem kecsegtet rózsás kilátással olyan körülmények között, hogy a gazdaság szinte recesszióban van, ésküszöbön áll Románia államadós-besorolásának leminősítése. Jöhet a „junk”, vagyis a bóvli, ami könnyen fizetésképtelenség határára sodorhatja az országot. Akkor lesz aztán az igazi sírás-rívás, mert nem vagyunk messze attól a forgatókönyvtől, amikor az állam képtelen lesz folyósítani a nyugdíjakat és a fizetéseket a közszférában.
De a legabszurdabb ebben a történetben meglátásom szerint Nicuşor Dannak a szerepe és az elnöki hivatalban nyújtott gyalázatos teljesítménye, hiszen a rendszerváltás óta nem történt akkora átverés a politikában, mint a tavalyi rendhagyó elnökválasztáson. Eddig minden államelnökről lehetett tudni, hogy kicsoda, milyen nézeteket és értékeket vall. Senki nem ment át akkora pálforduláson mint Dan, aki szűkszavúságával sikeresen palástolta valódi énjét.
Nicușor Dan körül még mindig csak a balladai homály uralkodik, hiszen ügyetlenül eldadogott mondataiból aligha körvonalazódik egy világos értékrend. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy kiszólásaiból, ügyetlen mondataiból és múltjának bizonyos epizódjaira visszapillantva a legionárius múlt iránti szimpátia sejlik fel.
Sokan azt hitték, hogy ismerik, de a választási kampányban a rendkívüli körülmények miatt sikerült megtévesztenie 6 millió választót, akik azt hitték, olyan jelöltre voksolnak, aki Nyugat-orientált és reformpárti. Az elnök olyan témákkal kampányolt, amelyekről megválasztása után 180 fokkal megváltoztatta a véleményét. Nem valami elvszerű hozzáállás, holott egyesek épp az elvszerűség bajnokát látták benne bukaresti főpolgármesterként. Utólag viszont arról is kiderült, hogy nem volt csapatjátékos. Bár volt egy-két fő érdeme, inkább csak akadályozta a város fejlődését.
Dan a Nyugat-orientáltság mellett még kitart a szavak szintjén, de minden nap ez ellen cselekszik. Hogy tudatosan teszi vagy sem, ez még mindig rejtély számomra, hiszen nem látom benne a született politikusi tehetséget. Lehet keresni cselekedetei mögött a stratégiát, de attól tartok, mások szabják az elnök háta mögött a stratégiákat, Dan pedig ezeket megpróbálja ügyetlenül gyakorlatba ültetni. Főleg ezért tűnik úgy, hogy több mint négy hónapja viharvert hajóként bolyong az ország.
Siegfried Mureșan kormányának megbuktatásában is nagy szerepe volt az elnöknek, aki egy pillanatig sem mutatta, hogy kiállt volna mellette. Dan mindent elkövetett, hogy megbukjon ez a kabinet, az utolsó szeget pedig a szavazás előtt egy nappal ütötte a kormány koporsójába, amikor nem tudni mire alapozva kijelentette: Románia bármilyen körülmények között a jelenlegi „pénzügyi pályán” marad, hiszen erről politikai megállapodás van a pártok között. A pénzügyi pályára vonatkozó kijelentésével gazdasági szempontból akarta megnyugtatni a közvéleményt és a piacokat, de ekkora sületlenséget mondani egy akut politikai válság kellős közepén – amikor megegyezés már szinte semmilyen kérdésben nincs a pártok között – azt mutatja, hogy az elnök áldását adta a PSD tegnapi álláspontjára, amivel megbuktatta a Mureșan-kormányt.
