Majó Zoltán volt a ZeneSzó vendége
Majó Zoltán zenei képességeit egy tehetségfelmérő körúton ismerték fel, és a tanárok meggyőzték a szülőket, hogy érdemes a fiút a zenelíceumba íratni. Fuvola szakon érettségizett, a zeneakadémián hangszeres előadói szakot végzett, majd a Kolozsvári Román Opera zenekarában helyezkedett el fuvolistaként. Később egészségügyi okokból el kellett hagynia a fuvolát, és autodidakta módon megtanult furulyán játszani régizenét. Majó Zoltán elmondta: a régizene iránti érdeklődését megalapozta a marosvásárhelyi Babrik József és Brantner Nóra tevékenysége is.
– Teljesen mást jelentett régizenét furulyán játszani az operás fuvolajátékhoz képest. Azt is hozzá kell tenni, hogy 1979-ben és az 1980-as években a régizenét nem korhűen és nem korhű hangszereken játszottuk. Noha a 20. század elején Európában a zenészek érdeklődése egyre inkább a korhű előadásmód és hangszerek felé fordult, Romániában még nem beszélhettünk ilyesmiről. A régizene iránti érdeklődésemnek köszönhetően létrehoztam a Musiqua Antiqua régizene-együttest, amely 1987-ig működött. Rengeteg fellépésünk volt a nyolcvanas évek első felében, többször hívtak a Csíkszeredai Régizene Fesztiválra is – idézte fel emlékeit a meghívott.
– Azt is hozzá kell tenni, hogy a bukaresti televízió magyar adása Boros Zoltán tévés szerkesztőnek köszönhetően nagyon támogatta a régizenét játszó együtteseket és a Csíkszeredai Régizene Fesztivált, amelyről több stúdiófelvétel is készült 1986-ig, amikor a fesztivált betiltották – emlékezett Antal Áron televíziós szakember.
Az 1989-es rendszerváltás után Majó Zoltán svájci mesterkurzuson vett részt, magyarországi szakkönyvekből sajátította el a barokk előadásmódot. 1995-ben létrehozta a Transylvania Barokk Együttest, majd 2000-ben a Flauto Dolce Kamaraegyüttest. Azóta mindkét formációval több száz koncerten lépett fel bel- és külföldön egyaránt.
Majó nemcsak aktív koncertező művész, zenepedagógusként is több évtizedes pályát tudhat maga mögött. Tanított az Apáczai-líceum óvó- és tanítóképző osztályaiban, illetve az Augustin Bena Zeneiskolában is; huszonegy éve a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Református Tanárképző Karán a zenepedagógus hallgatók oktatója. Tanárként az a cél vezérelte, hogy kottaolvasóvá váljanak azok a fiatalok, akik ezt a képességet még nem sajátították el, továbbá megismertesse növendékeivel a magyar gyermekdalok és népdalok világát.
Régizenészként mindig az erdélyi és a magyar zene népszerűsítését tűzte ki célul. Ennek köszönhetően az általa vezetett Flauto Dolce Együttes – Szabó Mária furulya, Miklós Noémi csembaló és Mihaela Maxim szoprán – magyar régizenét, kolindákat, máramarosi haszid dalokat és cigányzenét is előadott a beszélgetőest zárómozzanataként.
(Borítókép: Majó Zoltánnal Antal Áron beszélgetett. Fotó forrása: Györkös-emlékház)
