Megnyílt a festőművész retrospektív kiállítása a Művészeti Múzeumban
A kiállítás megszervezését már több ideje tervezik, a kialakult járványhelyzet miatt azonban többször is elhalasztották a megnyitót. Végül Nagy Anna festőművész, grafikus úgy döntött, hogy a körülmények ellenére vállalja az ideutazást, hiszen ő maga is régóta tervezi, hogy egy tárlat erejéig visszatér szülővárosába, örömmel fogadta tehát a Művészeti Múzeum meghívását.
Bordás Beáta kurátor elmondta: Nagy Annával a 2018-as Vlahuţă 63. című, a kolozsvári képzőművészek műtermeinek történetét bemutató kiállítás szervezésekor ismerkedett meg, ekkor találkozott az ő, illetve a férje, Andonis Papadopoulos alkotásaival. Később közelebbről is összeismerkedtek, meg is látogatta Budapesten, így közösen kezdtek el gondolkodni egy kolozsvári kiállításon.
A tárlat anyaga összesen 50 munkát tartalmaz, ebből kilenc a múzeum gyűjteményéből, 41 pedig a képzőművész saját tulajdonából származik.
„A kiállítás elrendezésekor próbáltam szemléltetni a különböző életszakaszokat, így az első teremben olyan képeket helyeztem el, amelyek még az elmenetel előtt születtek, és többnyire idilli világot mutatnak be a kolozsvári szülőház udvaráról, a különböző erdélyi tájakról. De van két olyan munka is, amelyek ennek az idilli világnak a megszüntét vetítik előre, ezek közvetlenül az eltávozás előtt születtek. A következő teremben elősorban a művészeti ágak ihlette képek vannak. Következnek a különböző stílusban készült portrék, végül az utolsó teremben olyan témákat válogattam, amelyek gyakran foglalkoztatják Nagy Annát, mint például az anyaság, a bensőséges családi együttlétek” – magyarázta Bordás Beáta.
Festményeiről szólva, Nagy Anna elmondta: a munkák életének három különböző helyszínein készültek. Indulása nyilván Kolozsvárhoz kapcsolódik, ahol 1966-tól vett részt kiállításokon, ezzel magyarázható az is, hogy kilenc alkotása a múzeum tulajdonában van. A kolozsvári életszakasza idején párhuzamosan festett és tanított, de mivel nehezen lehetett összeegyeztetni a tanári munkát a festészettel, végül lemondott a fél katedrájáról, és folytatta a festészetet.
Görögországba 1988-ban telepedtek ki, Athénba költöztek, ahol fél év alatt megtanult annyira görögül, hogy személyesen tudott a különböző fővárosi galériákkal kapcsolatot tartani. A férje tanított, ő pedig kiállítások szervezésével foglalkozott, a maga és a férje számára. Mint elmondta, „a görög kollégáktól szeretetet és támogatást” kapott, tagjai voltak a művészeti szövetségnek ott is, és később megjelent a modern görög művészet nagylexikonában az életrajzuk és a munkásságuk.
Úgy vélte, nem a modern festészet hatott rá, szellemileg inkább a régi görög vázafestészet, a krétai, a pompeji, a római freskók, és a kora reneszánsz művészet volt az inspirációs forrása. „Ugyanakkor úgy éreztem, és ma is úgy érzem, hogy az idő egységes tömb, nem vertikális, hanem horizontális és mindannyian benne vagyunk, és ez a világ, amit én ábrázolok, különböző történelmi periódusokból egy képbe sűrített jeleneteket, figurákat, érzelmeket, történéseket tartalmaz” – részletezte Nagy Anna. Hozzáfűzte: a képek címein is látható, hogy mi foglalkoztatja: a szellemiség, az emberi érzelmek, a karakterek és a velük kapcsolatos történések. Megjegyezte: kolozsvári periódusában sok olyan képe volt, amelyek kötődnek magához a művészvilághoz, a családhoz, az ismert emberekhez, később pedig, amikor új világokat ismert meg, az is „betüremkedett” a festészetébe.
(Fotók: Florin Gherasim)
