MÚRE: tisztújító közgyűlés és díjátadás Gyergyószárhegyen

Miután a pénteki közgyűlésen jelenlévők elfogadták a második mandátuma végéhez ért Rácz Éva elnök, a két alelnök, Gáspár Sándor és Szűcs László, valamint az igazgatótanácsi tagok, Sarány Orsolya, Győrffy Gábor, Forró László és Szucher Ervin beszámolóját, titkos szavazással választották meg az egyesület új tisztségviselőit.

A következő három évben a MÚRE elnöke Szűcs László, a Várad folyóirat igazgatója lesz, a két alelnök Simonffy Katalin televíziós újságíró, tanár, illetve Újvári Ildikó, a kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztője. Az Igazgatótanácsban a Székelyföld felelőse továbbra is Szucher Ervin, a Krónika munkatársa, Vicsi Judith, a Szilágyság hetilap volt főszerkesztője a Partium és Kolozs megye felelőse, míg a szórvány kérdéseivel Forró László, a román közrádió munkatársa foglalkozik. Az oktatási témák felelőse a testületben Rácz Éva lesz. A közgyűlés ugyancsak titkos szavazással választotta meg az etikai testület, a Becsületbíróság kilenc tagját, majd utóbbiak saját körben választották elnökké Sarány Istvánt, a Hargita Népe főszerkesztőjét, alelnökké Maksay Magdolnát, a Kolozsvári Rádió szerkesztőjét. A testület titkára Bögözi Attila lett. A Becsületbíróság további tagjai: Balázs Bence, D. Mészáros Elek, Kacsó Sándor, Kövér Tamás, Tomcsányi Mária, Urbán Izabella. Póttag: Bajna György.

Szombaton a MÚRE idei díjainak ünnepélyes átadására került sor. Életműdíjban részesült Ágopcsa Marianna (Veres István laudációját Szűcs László olvasta fel), az írott sajtó nívódíjat Gáspár-Barra Rékának ítélték (laudálta Forró László), az audiovizuális nívódíjat pedig a bukaresti közszolgálati televízió Magyar Adása szerkesztőségének adták át (laudált Rácz Éva), a  Pro Amicitia díjat idén Stefan Both (laudált Bartha Csaba) érdemelte ki. Különdíjat is átadtak, Kupás János médiavállalkozónak (laudált Tomcsányi Mária).

A díjátadás után a MÚRE új elnöke, Szűcs László, és a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, Bedő Zoltán szándéknyilatkozatot írt alá, egy lehetséges együttműködésről a két egyesület között.

Alább Rácz Éva leköszönő elnök szövegét olvashatják, majd Szűcs Lászlónak, a MÚRE új elnökének a gyűlést követően elhangzott beszédét.

Csend: (Zárszám)adás!

Hülye szóviccből könnyű ám címet kreálni, de hát mi mást tehetne egy rádiós, aki most épp ír? Kihasználja a rádiós emlékeket, hogy szentélyként kell tisztelni a stúdiót, amelynek ajtaján ezt írja: Csend! Adás. Belépek hát settenkedve emlékeim közé a számítógépes mappákba, s csak halkan pötyögök a billentyűkön, nehogy megzavarjam a kötelező zárszámadást.

Öreg emberek szoktak zárszámadást írni – gondoltam magamban, amikor eszembe jutott, hogy ismét itt a vezércikkírás ideje. De nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mégis, ez az a pillanat, amikor ismét el kell mondanom, mi minden történt az elmúlt (kétszer) három évben. S azt is tudom, hogy kikapok a szerkesztőtől a sok betűért, ami itt most következik.

Kedves fiatal kolléga ígérte: összeírja, hány helyen jártam MÚRE-elnökként. A terv megvalósulása gépelésem pillanatában még várat magára (az eredménnyel Gyergyószárhegyen bárki szembesülhet majd). Emlékszem, hogy ezalatt lett sok év után újra útlevelem, hogy átránduljak Kárpátaljára és otthagyhassam az autóm dísztárcsájának egyik darabját, illetve megtudjam, hogy a „zsurnaliszt” kifejezést az ukrán rendőrök is értik, és hirtelen zavarba jönnek tőle. Ezalatt jártam először (meg másodszor is) a Vajdaságban, előbb szakmai tanácskozáson, majd a Brassai-2017 vándorkiállításunk díjátadással egybekötött megnyitóján. Ezalatt voltam legtöbbször Budapesten hivatalos ügyekért, és szinte biztos vagyok benne, hogy ezalatt utaztam itthon is a legtöbbet, és ezalatt hiányoztam a legkevesebb (egyetlen egy) MÚRE-rendezvényről. (Most, persze, leírhatnám, hogy hova nem hívtak meg ezalatt sem, és miért fáj azóta is, de minek?)

Szóval van az „azelőtt” s lesz mostantól nekem az „azalatt”.

Nekifutottam már többször, hogy összeírjam, mi minden nem volt azelőtt, és sok mindenre rácsodálkoztam. Tudom, nem mi találtuk fel a melegvizet, de azért lássuk!

Lett új honlapunk (amely most már ismét megújulni készül), rajta több, s mostanra mégis kevés képpel. Lett állandó nyelvészkedés, lettek beszámolók a rendezvényeinkről. Lettek riportköteteink és szakmában eligazító köteteink (s még mindig hiszem, hogy hamarosan lesz újabb évkönyvünk).

Lett MÚRE-study tour, ahol a fafaragótól a kovács műhelyéig, a vadászmúzeumtól a kastélyszállóig sok mindent láttunk. Máskor meglátogattunk egy-két pincét az ezerből, szekereztünk káposztaföldre, vagy tanultunk a kiberbiztonságról. Lett meghívásos pályázati támogatásunk a székház működésére, az (egyébként elég új és még mindig egyetlen) alkalmazott fizetésére. Minden pénzt elköltöttünk rendeltetése szerint. Lett könyvkiadási támogatásunk és lettek szórványnapi találkozóink. Buliztunk és nótáztunk, no meg néha csobbantunk a termálvizes dézsában vagy a jéghideg-vizes medencében. Lett képzés például tördelésről, lapok és honlapok külcsínjáról, amelyet követ most hamarosan a belbecs felmérése is. (És remélem, követi a rég megígért beszédtechnika-képzés is, mert ezzel még, úgy érzem, tartozom.) S a lett-sort folytassa ki-ki a kedvenceivel.

A végére azért meghagytam a kedvencemet: lettek ismét éveken át hiányolt újságírótáborok, ahol dolgozni kellett, de kikapcsolódni is lehetett. S ezekért vagyok a leghálásabb: Zsobokért és Farnasért, Óradnáért és Temesvárért, Déváért és Vajdahunyadért, majd a Szilágyságért és Szovátáért: a sok-sok történetért, amelyet ott, akkor sikerült megörökítenünk. S persze, azért, hogy mindig volt lelkesedés bennünk, hogy higgyük: jövőre is lesz tábor, s leszünk benne mi is!

S mindezekért írásban is köszönetet mondok most mindenkinek! Köszönöm két igazgatótanács tagjainak, akik velem dolgoztak, nevettek, szerveztek, vitatkoztak. Köszönöm a sértődötteknek is, de nyilván, hálásabb vagyok a támogatóknak, a velem robogóknak.

Ha csak annyit mondanék, „folytatása követekezik”, az is igaz volna. De, Kedves Kollégák, ismertek annyira, hogy elhiggyétek: hat év alatt hittem benne, és igyekeztem tenni azért, hogy ne legyen mindegy, merre megy tovább Egyesületünk.

Fiatalon lettem MÚRE-elnök, ezért elég fiatalon készítem a zárszámadásom. Tudom, hogy sokszor nem ezt mondtam, de le merem most írni: nem bántam meg, hogy vállaltam az elnökséget. Nem könnyű feladat ez, de bárkinek sikerülhet, aki tenni akar értünk, egyesületünkért. Több ilyen kollégával dolgoztam együtt: voltak ötletek, ma már nem tudjuk, melyik melyikünké, mert a lényege, hogy megvalósult. Persze, nem magától: mindig kellett hozzá a munkánk, az energiánk, az elszántságunk, néha a vakmerőségünk.

Úgy gondolom, jó ez a két mandátumos szigorúság, és úgy gondolom, folytatni kell sok mindent a megkezdett projektek közül – és kell még hozni újakat melléjük. Hat év után azért szurkolok, hogy kellő megfontoltsággal, körültekintéssel tudjunk dönteni ismét az egyesület elnökségének összetételéről, a folytatásról.

Bízom az újságírók érzékenységében. Bölcsességet kívánok a döntéshez, s utódomnak kitartást a folytatáshoz!

Rácz Éva, aki most még utoljára leírhatta, hogy: a MÚRE elnöke.

Bizalom, csapatmunka, szolidaritás – vallja Szűcs László, a MÚRE új elnöke

„Igazából egyetlen mondatba is össze tudom sűríteni a motivációimat: szeretem az újságírókat. Szeretem ezt a hivatást, s azokat az embereket, akikkel harminc éve együtt űzöm az ipart.” – kezdte beszédét Szűcs László, a MÚRE új elnöke, a tisztújítást követő felszólalásában. Röviden eddigi pályáját is ismertette: egy évig a budapesti Dátum napilapnál dolgozott, tizenhárom évig az Erdélyi Riport hetilapnál, tizennyolc éve a Várad folyóiratnál, ezek között egy év a Sziget ifjúsági lapnál, ugyanennyi a kolozsvári Jelenlét művészeti folyóiratnál, egy év a Kelet-Nyugatnál, egy szűk évtizedet töltött  tanítással-igazgatással a váradi Sajtókollégiumban.

Volt alkalma megismerni és megszeretni, csalódni és újrakezdeni – vallja, de még nem vesztette el minden illúzióját, bár szépen halad ebbe az irányba. „Valamennyien tapasztalhatjuk, hogy ez a mi szakmánk, amelyet szeretnek negyedik hatalomnak nevezni többnyire a másik három, valódi hatalommal rendelkező kategória reprezentánsai, szóval ez a mi szakmánk, a mi újságíróink, mi újságírók nem vagyunk jó helyzetben. Messze nem. Súlyos alulfizetettség, minimálbéren vagy ott sem tartott újságírók, szerkesztők stb., az 1990 után megszerzett-visszaszerzett társadalmi elismertség hiánya” – mondta, hozzátéve, hogy pályakezdő riporterként jobban keresett 1990-ben egy középkorú tanárnál, ma egy pályakezdő tanár többet kereshet, mint ő főszerkesztőként.

„Esik a szakmai színvonal, romlik a nyelvi színvonal, sok médiaműhelyt, szerkesztőséget, kollégát igénytelenség jellemez, kiesnek munkafolyamatok, nincs mindenhol szerkesztő, olvasószerkesztő, korrektor — hogy csak az írott sajtó bajait említsem. Hamar elkopnak a kollégák, átlag alattiak az életkilátásaink, sok a pályaelhagyó.” Mindezeket a civil szervezet nem tudja megoldani, ám szeretne a lehetőségeik mértékében velük, értük cselekedni, az intézményi kapcsolatok helyett a személyes kapcsolatok, kapcsolati hálók építését szorgalmazná. Sajnálatosnak tartja a politikummal szembeni kiszolgáltatottságot, legyen az regionális, országos avagy helyi, és az egyes újságíró még kiszolgáltatottabb, mint egy szakmai szervezet.  „Próbáljunk abba az irányba haladni, hogy rólunk nélkülünk ne döntsenek, törekedjünk szakmai szolidaritásra, mégoly nehéz is legyen a közöttünk is meglévő ellentétek miatt” – hangoztatta. Sokkal közelebb érzi magához a vele ellentétes véleményeket képviselő kollégát, mint a hozzá hasonló nézeteket valló politikust, közéleti embert. Szerinte hatékonyabb, projektközpontúbb támogatáspolitikát kellene szorgalmazni, vonzóvá tenni az egyesületet, kapcsolatokat építeni a szerkesztőségek, kollégák felé, ami majd a tagság számában is megnyilvánulhat. De inkább legyen ötven tenniakaró, aktív, igényes tag, mint ötszáz, aki nem csinál semmit - vélte. Fontosnak tartja folytatni a kapcsolatépítést a többi külhoni újságíró szervezettel, a székelyföldi egyesülettel, la román szakmai tömörülésekkel. Továbbá bátorítani és támogatni kívánja a kisebb helyi szakmai rendezvényeket, át kell gondolni a szakmai díjak jelölési és döntési folyamatát, széleskörűbbé, transzparensebbé tenni; szakosztályok megalakulását, működését (fotó, kulturális, sport stb.) kell kezdeményezni. Továbbá érzékeny és gyors reagálást tart szükségesnek médiaetikai ügyek, jelenségek kezelésekor.

A további terveihez kapcsolódik többek között: a mure.ro oldal fejlesztése, havi hírlevelek meghonosítása, egy romániai magyar online sajtólexikon szerkesztése, megkezdett programok folytatása (szórványprojekt, riporttáborok, Brassai pályázat, könyvkiadás, stb.), valamint megpróbálni magyarországi mintára a tagjaiknak különböző szolgáltatási kedvezményeket elérni (egészségügyi vizsgálatok, kulturális programok, színházbérletek, oktatás, képzés, szabadidő, üdülés).

„Bizalom, csapatmunka, szolidaritás” – összegzett Szűcs László.

Bedő Zoltán és Szűcs László alárják a szándéknyilatkozatot

Borítókép - a MÚRE idei díjazottai. Fotók: VICSI JUDITH