Lucian Nastasă-Kovács, a kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, megjegyezve, örül annak, hogy ilyen nagy számban kíváncsiak a kiállításra. Az igazgató elmondta, többen kellett együttműködjenek azért, hogy ez a tárlat létrejöjjön: a Művészeti Múzeum a Quadro Galériával, Dan Breaz, Portik-Blénessy Ágota, Székely Sebestyén György és Vécsei Hunor, a kiállítás kurátorai pedig a Vremir családdal.
A festményeket a Művészeti Múzeumban állították ki, mert a Bánffy palotában nagyobb a tér, a Quadróba pedig a grafikák és a fafaragványok kerültek, magyarázta az igazgató.
– Mircea Vremir munkássága egy elszánt kutatóra vár, az alkotások nincsenek rendszerezve, nincs adatbázis, ahonnan információkat lehetne gyűjteni az egyes művekről. Nekem is a klasszikus módszerrel kellett dolgoznom, szövegeket feldolgozni, megállapítani, mi a kapcsolat mű és cím között. Ám erre a munkámra nagyon büszke vagyok – mondta Dan Breaz.
A kurátor kiemelte, Vremir munkássága több figyelmet érdemelne, egyes munkáit restaurálni is kéne, hiszen voltak olyan alkotások, amelyeket szeretett volna beválogatni a kiállítás anyagába, ám azok állapota miatt nem tehette.
Breaz elmondta, Vremir azért különleges festő, mert munkássága érett, kiforott, és bár volt expresszionista, posztexpresszionista, absztrakt korszaka is, munkásságának legfontosabb eleme a szintézis, a lényeg kiemelése.
A kurátor röviden kifejtette, hogyan helyezte el a képeket a négy helyszínen. Az első terembe a tipikus Vremir-tájképek kerültek, a festőre nem jellemző alkotásokkal együtt, így például a Duna-deltát ábrázoló munkák mellett van egy 1989-es forradalmi képe is. A második teremben a tájképek mellé önarcképeket helyezett el, ezek Vremir legkiforrottabb alkotásai. A harmadik termet a csendéletek uralják, ám akad néhány alakot ábrázoló festmény is, amelyek átvezetnek a negyedik terembe, ahol a portrék, önarcképek vannak kiállítva.
Ioan Sbârciu, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem szenátusának elnöke elmondta, ismerte személyesen Mircea Vremirt, kortársak voltak, majd saját történetein keresztül szemléltette, hogy megjelenésében, beszédében, viselkedésében is művész volt. A professzor, Dan Breazt megerősítve kifejtette: számos olyan romániai képzőművész van, akinek munkásságát nem ismerjük, pedig a híres Kolozsvári Iskola előzményeivel is kéne foglalkozni.
Székely Sebestyén György, a Quadro Galéria igazgatója és a kiállítás másik részének egyik kurátora kiemelte, fontosnak tartja a magán- és közmúzeumok, galériák közötti együttműködéseket, és örül, hogy ezekkel egyre gyakrabban találkozik, fejlődik a kapcsolatrendszer.
– A kincses város fontos, nagy múltra visszatekintő művészeti központ, amelynek szüksége van a népszerűsítésre, jó kiállításokra. Ebben az értelemben, rengeteg lehetőség van az együttműködésekre – jelentette ki Székely Sebestyén.
A galériaigazgató elmondta, Mircea Vremir grafikáin és szobrászatában érződik a szabadság- és vitalitásvágy, amely a 60-as években alkotók jellemzője volt. Azok a művészek, akik az 50-es évek szocialista realizmusában tanultak és éltek, munkásságukban próbáltak minél szabadabbak lenni, a szabadságot keresték, ezért, mint Vremir, több műfajban alkottak.
Kováts Ildikó, Mircea Vremir özvegye is felszólalt a megnyitón. Elmondta, életük legnagyobb kalandjai voltak a Duna-deltában tett látogatások, ott érezték magukat igazán szabadnak, saját csónakjaikban, sátraikban. Vremir ezek miatt a kalandok és a szabadságérzet miatt nem vágyott soha külföldre.
A Fény síkjai kiállítás a Művészeti Múzeumban (Főtér 30 szám) április 15-ig látogatható, szerdától vasárnapig, 10 és 17 óra között, a Quadro Galériában (Jókai/Napoca utca 2–4. szám, I. emelet, 64.) április 14-ig, keddtől szombatig, 10 és 13 óra, illetve 14 és 18 óra között.
(Borítókép: Pillanatkép a Bánffy-palotai megnyitóról, balról jobbra: Székely Sebestyén György, Kováts Ildikó, Dan Breaz, Ioan Sbârciu, és Lucian Nastasă-Kovács. Fotó: Ilyés Zalán)
