Bemutatták Fodor Sándor Válogatott novellák című kötetét
Kós Katalin, az emlékház vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Fodor Nagy Éva festőművészt, az író özvegyét, valamint lányát, Esztert, és boldogan nyugtázta, hogy a Hargita Kiadó a Györkös Mányi Albert Emlékházat választotta a rendezvény helyszínéül. – Fodor Sándor meghatározó személyisége volt a hátunk mögött hagyott évszázad erdélyi irodalmának. Csipike-tetralógiája a világirodalom olyan gyöngyszemei mellé állítható, mint az Alice Csodaországban, A kis herceg vagy éppen a Micimackó, ugyanakkor a székely életvilágot bemutató novellái a Tamási Áron képviselte irodalmi nagyságokba emeli – hangsúlyozta.
Lövétei Lázár László költő, szerkesztő, a Hargita Kiadó vezetője elsőként a Ferenczes István költő, író, korábbi Székelyföld-főszerkesztő ötlete nyomán elindított Székely Könyvtár sorozatról beszélt, amelynek célja összegyűjteni a székely magyar írott kultúra alapműveit. A száz kötetesre tervezett sorozat első ötös csomagja (Székely népballadák, Mikes Kelemen: Törökországi levelek, Tamási Áron: Ábel a rengetegben, Bözödi György: Székely bánja, Kányádi Sándor: Válogatott versek) 2012 tavaszán jelent meg, és az idei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra lát napvilágot az ötvenedik kiadvány.
A százas lista, amelyet kezdetben összeállítottak, az évek során folyamatosan módosult, így került be a sorba például a Márton Áron válogatott írásait és beszédeit tartalmazó kötet, „Fodor Sándor neve viszont már az alaplistán is ott szerepelt; Ferenczes eleve számolt azzal, hogy előbb-utóbb ez a könyv is megjelenik”, fűzte hozzá Lövétei Lázár László. A novelláskötet szerkesztésére az életmű egyik legjobb ismerőjét, Molnár Vilmos írót kérték fel, aki több interjút készített Fodor Sándorral. Kettejük beszélgetése nyomán született a „… mindig bíztam az emberekben…” című is, amelyet a Székelyföld 2007 júliusában közölt. Lövétei, aki korábban Fodor Sándor Mária lábától a sündisznóállásig című művét is szerkesztette, felidézte: „amikor Sanyi bácsi hazajött Csíkba, mindig bejött a Székelyföld szerkesztőségébe. Örömmel hallgattuk, valahányszor meglátogatott bennünket.”
Molnár Vilmos a Mária lábától a sündisznóállásig című önéletírásban szereplő egyik történettel indította visszaemlékezését: tizenéves leventekatonaként hetekig nyomasztotta a szerzőt, hogy bélelt téli kesztyűpárjának egyik fele valahol elmaradt – ez a hozzáállása, tisztessége, felelősségtudata pedig a későbbiekben is nagyon jellemezte őt. A mostani kötetben szereplő ajánlóját olvasta fel a folytatásban a szerkesztő, amelyben a 2007-es interjúból kiindulva közelít a novellák felé: „Fodor Sándor így vall a vele készült beszélgetésben: »A tisztázatlan helyzeteket soha nem szerettem, ezeket mindig értelmezni próbáltam.« Ez a mondat lehet a kulcs az író novelláihoz. (…) Valahol mindenik novella egy-egy félreértés története. A szereplőkből többnyire hiányzik az empátia, nem képesek vagy nem hajlandók beleképzelni magukat a másik helyébe, megérteni más felfogásmódokat, más értékrendeket. A kicsinyes önzés és az előítéletek korlátai kötik gúzsba őket. Pedig – hogy ismét Fodor Sándort idézzem –: »Az emberek iránti önzetlen ragaszkodás és bizalom nélkül elviselhetetlenné válhat az élet.«”
Rekita Rozália színművész az Édesapám új ruhája című novellát olvasta fel, valamint Cseke Péter irodalomtörténész, szociográfus ajánlóját is; ez utóbbiban a szerző egyebek mellett arra utal, hogy a válogatott novellákat olvasva „halljuk az író még bennünk élő hangját, és nemcsak vele beszélgetünk: önmagunkat is hallgatjuk. Hogy miről is? Csak arról, hogy honnan jöttünk, merre tartunk, mit vittünk magunkkal útjainkra, mihez kezdtünk otthonról hozott és útközben szerzett javainkkal, és hogy utunk végén miként adunk számot a ránk bízott javakról.”
Vári Attila ajánlóját, amely a szeptemberi Székelyföldben olvasható, Lövétei Lázár László ismertette a résztvevőkkel, ugyanakkor azt is elárulta, hogy ha minden jól megy, az író születésének 90., halálának 5. évfordulója jegyében jövőre emléktáblát avatnak Fodor Sándor tiszteletére a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium dísztermében, Ferenczes István kezdeményezésére.
Karácsonyi Zsolt költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke a 2002-ben alakult liga első elnökéről, Fodor Sándorról szólva írásművészete és irodalomszervezői tevékenysége mellett az egyház és az írószervezetek körüli munkálkodására, derűt, szeretetet, egymásra való odafigyelést sugalló jellemére is kitért. – Ezen felül Fodor úr hihetetlen színárnyalatokban mondta azt, hogy nocsak. A legkülönbözőbb helyzetekben tudta ezzel irányítani a dolgokat és azok eljövendő irányát. Ezzel is bizonyította, hogy a magyar nyelv mestere, ezzel a kis szócskával sikeresen el tudta hozni közénk a derűt – összegezte, ugyanakkor szót ejtett arról is, hogy jövőre az E-MIL is szándékszik megemlékezni Fodor Sándorról.
