„Örömmel mondhatom, hogy a Spectator-ház találkahelye lett a kolozsvári újságíróknak” – ezzel a gondolattal nyitotta meg a találkozót Szabó Zsolt. Az est házigazdája röviden beszélt az esemény két apropójáról: a Brassai-sajtófotó-pályázat vándorkiállításának Kolozsvárra érkezéséről és a riportkötet bemutatásáról, amely a MÚRE Fehér megyei riporttáborának gyümölcse. Szabó Zsolt szerint a riporttáborok lényege, hogy a résztvevők „csoportosan megszállják az illető megyét” és igyekeznek bemutatni az adott térség lakóit, mindennapjait, egyszersmind lelkületét.
Szabó Zsolt rövid köszöntője után Szűcs László, a MÚRE elnöke vette át a szót, aki részletesebben beszélt a Brassai-pályázatról. Elmondta, a sajtófotó iránt érdeklődők számos kategóriában nevezhetik munkáikat, amelyeket szakmai zsűri értékel és díjaz. A kategóriák között szociofotó, drónfelvétel, természet- és sportfotó is szerepel. Az elnök elmondása szerint a vándorkiállítás csak kis szeletét mutatja be a pályamunkáknak, hiszen rengeteg olyan sorozat is díjat nyert, amelyeket nem lehet teljes valójukban kiállítani. A fotók témájukban változóak és színesek, a mindennapi életünk számos szegletét lefedik: nyári szárazság, téli tájak, ukrajnai háború, székelyföldi utcák forgataga – hogy csak néhányat említsek. A kiállítást az egyesület több erdélyi városba is elviszi, az érdeklődők Nagyenyeden már megtekinthették a munkákat, ezúttal erre a kolozsvári közönségnek is lehetősége nyílik.
Szűcs László és Szabó Zsolt az eseményen
Mint már említettem, az eseménynek volt második felvonása is: a MÚRE riportkötetének bemutatása. Szűcs László moderátori szerepet öltve magára először az esemény vendégét, meghívottját, Lőrincz Helgát, Nagyenyed alpolgármesterét kérdezte. Az egyesület elnöke arra volt kíváncsi, az alpolgármester szerint sikerült-e a kötetnek visszaadni Fehér megye lelkületét. A kérdésre az alpolgármester széles mosoly kíséretében igennel válaszolt, és háláját fejezte ki az egyesület riporterei felé. Lőrincz Helga elmondta, azért is különösen fontos ez a könyv, mert Fehér megyének nincs magyar sajtója, így a riportok kötetbe rendezése adhat valami kézzelfoghatót a lakosoknak. Itt ugyanis magyar nyelven olvashatnak magukról, a mindennapjaikról, az egyes anyagok még a környék történelmét is megidézik, ezt az emberek szívesen olvassák. De kik is azok a riporterek, újságírók, egyesületi tagok, akik ezt a kötetet „összehozták”? A szerzők közül hatan jelen voltak az eseményen, ők mind beszámoltak személyes tapasztalataikról.
Basa Emese, aki maga is nagyenyedi, a város épített örökségeinek járt utána, Rácz Éva a tejesgazdák életének rejtelmeibe vezette be az olvasókat, Újvári Ildikó rózsatermesztőkkel és lovas gazdákkal beszélgetett, Lukács Orsolya és Farkas Kriszta a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ballagóinak szokásait térképezte fel. A szerzők elmondása alapján és a kötetet lapozgatva igaznak bizonyult Szabó Zsolt nyitógondolata, miszerint a tábor résztvevői megszállják az adott megyét és a lehető legnagyobb részletességgel próbálják bemutatni a térség életét és embereit.
A kellemes hangulatú találkozásnak, könyvbemutatónak és fotókiállításnak talán ez a legnagyobb tanulsága: a riporter – készítsen fényképeket vagy írjon szöveget – mindig hitelesen és átéléssel, a pillanat megélésével mutatja be a témát, az embert, a tevékenységet, amellyel dolgozik. Hiszen, végtére, a riporter szó is ezt jelenti: olyan személy, aki beszámol, tudósít, hírt ad. Tapasztal, amit tapasztalt feldolgozza és visszaadja az olvasónak, nézőnek, hallgatónak.
Borítókép: Kötetborító és kiállításrészlet. Fotók: Horváth László
