Minél aszimmetrikusabbak a nyelvi viszonyok, annál méltánytalanabbak
– A több mint egymillió romániai magyar nagy hátrányként éli meg, hogy nem beszél jól románul, és azt szeretnék, ha a gyerekeik jobban elsajátítanák az állam nyelvét. Régóta foglalkoztatja a Mathias Corvinus Collegiumot az a kérdés, hogy miért nem beszélnek jól románul a magyar fiatalok. Ugyanakkor édesanyaként nekem is sokszor el kell magyaráznom a játszótéren, hogy a nyolcéves fiam miért nem beszél románul. A kérdésre rengeteg válasz létezik, ám a sajátom az lenne, hogy ki kellene lépnünk az eddigi védekező, önvádoló magatartásból – kezdte a beszélgetést Ugron Hanna moderátor, az MCC akadémiai ügyek csapatának munkatársa.
– Az előítéletek és a tévhitek szerint, aki tömbmagyarságból származik, soha nem tanul meg úgy románul, mint aki a szórványból érkezik, vagy aki sokkal többször találkozik a román nyelvvel. Nyelvi szempontból ez nem igaz, hiszen sokan tanultunk meg angolul, miközben nem találkoztunk angol anyanyelvű emberekkel – fogalmazott Kovács Karola nyelvész, az MCC volt diákja, akinek kutatási területe a nyelvi attitűd és jogtudat az erdélyi magyar egyetemisták körében.
– A tömbmagyarságban élők a szülővárosukban mindent el tudnak intézni magyar nyelven, és nincs szükségük a románra, hogy a létfontosságú szükségleteiket kielégítsék. Ilyen településeken fennáll a román nyelv ismeretének hiánya, de ez nem a románok ellen irányul, hanem a román nyelvismeret hiányosságát bizonyítja – mondta a Székelyudvarhelyről származó Daniel Rotaru bölcsészhallgató, akinek feltett szándéka visszatérni Székelyudvarhelyre és ott romántanárként elhelyezkedni.
– A legfontosabb tévhit az, hogy a magyarok nem akarnak tudni románul. A szociológiai mérések azt mutatják, hogy a magyarok 50 százaléka állítja, hogy a többi magyar nem akar megtanulni románul, de 90 százalék fontosnak tartja, hogy ő és a gyermeke megtanulja a román nyelvet. A román nyelv elsajátítása feladat és kötelesség a magyar közösségre nézve – mutatott rá Bethlendi András kisebbségjogász, az MCC erdélyi akadémiai ügyeinek igazgatója, az MCC magyar nyelvű vitaklubjának vezetője, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója.
Cristian Andrei Ciornea jogász, az MCC román nyelvű vitaklubjának vezetője, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója és Akadémiai Vitaklubjának elnöke, az AGORA Debate tagja is az egyik legnagyobb előítéletnek nevezte azt a többségi véleményt, miszerint a romániai magyarok nem akarnak megtanulni románul. A vitaklub vezetőjeként elmondta: ennek az ellenkezőjét tapasztalta a magyar fiatalok körében, akik részt vettek az általa szervezett vitákon.
– Dél-Tirolban, a finnországi svédek kevesebb akadályba ütköznek az állam nyelvének elsajátításakor, mint a romániai magyarok. Szükségét látnám különböző támogató intézményeknek, amelyek elősegítik a román nyelv és irodalom tanrendje követésének a kiteljesedését. Létezik jogi keret, innovatív tanterv, csak azt nem tudjuk gyakorlatba ültetni, mert erre nincsenek gyakorlati fogódzóink. Ezért van szükség a romántanárok képzésére. Akadályozhatja a diákok nyelvtanulását a román nyelvhez való viszonyulás. Ha „félnek” a román nyelvtől, kevésbé törekednek arra, hogy román barátokat szerezzek, tehát saját magukat korlátozzák az attitűdjükkel. Ha nem akarnak megtanulni románul, az a cselekedeteikre és az érzelmeikre is kihat. Oda kell fejlődnünk, hogy ki tudjuk használni a lehetőségeinket – mondta Kovács Karola nyelvész, aki szerint a romániai közoktatás teret enged annak, hogy a magyar fiatalok elsajátítsák a román nyelvet, de nem minden tanár és diák tudta elsajátítani az új szemléletet, amely a nyelvi készségekre helyezte a hangsúlyt.
Daniel Rotaru kifejtette: a romániai magyarok az iskolában sajátítják el a román nyelvet, és ha a romántanár hajlandó egyénileg is foglalkozni a diákokkal, és érdekessé teszi az órákat, akkor a tanulók szívesen foglalkoznak a nyelvvel.
Cristian Andrei arra emlékezett: a román nyelvű vitaesteken érezni lehetett, hogy a fiatalok tartanak attól, hogy nyelvtani hibát követnek el, és akkor megróják őket, ám az angol viták során ez a fajta félsz nem volt érezhető, mivel a nyelvtani hibákért senki sem szidta meg őket.
– Egyrészt természetes, hogy a többségiek nem fogadják el, ha a magyarok nem beszélik helyesen az állam nyelvét, de ezen túl kell lépni, és meg kell érteniük, hogy csak együttműködés által tudunk ezen segíteni. Ha egy-egy nyelvtani hiba miatt nem stigmatizálnának, csökkenne a nemzeti kisebbséghez tartozón a nyomás – vélekedett Cristian-Andrei Ciornea.
– Nyomás nehezedik az emberre azért, ahogy románul beszél, és ez nem csak közösségen kívüli nyomás. Mi egymást is kínozzuk, hogy nem beszélünk elég jól románul. Hozzájárulunk ahhoz, hogy mi, magyarok frusztráltak legyünk a román tudásunk miatt. A magyar nyelvű oktatás versenyképes, és ha a román érettségi átlagból kivesszük a románvizsgán elért jegyet, akkor a magyar fiatalok magasabb arányban mennek át. Ám a román érettségi jegy csökkenti a magyar diákok sikerarányát, akár 5-10%-os különbséggel is. Ennek következménye pedig az lesz, hogy érettségi nélkül nem férünk hozzá a felsőoktatáshoz úgy, mint a többségi fiatalok, és ennek hosszú távon súlyos következményei vannak. A román nyelv nem megfelelő szintű elsajátítása, a román nyelv ismeretének hiánya szorongást eredményez, és a közügyekben való hatékony részvételünk is sérül. A román nyelv bátortalan használata jövedelemkülönbségekhez is vezet. Kolozsvári informatikusoknál is kimutatható, hogy kevesebbet keresnek azok, akik nem beszélik magabiztosan a román nyelvet – magyarázta Bethlendi András.
– Ha a románnyelv-tudásommal kapcsolatosan a többségtől pozitív visszajelzést kapok, nő a motiváció a továbbtanulásra. Ha nem hiányosságként értékelik azt, hogy mennyire tudok vagy nem tudok románul, hanem azt nézik, sikerült-e elintézni valamit románul, elolvasni egy könyvet románul, akkor a motiváció és ezáltal a lehetőségeink száma is nő. Az attitűd és a motiváció dinamikusan változik, ezért nem szabad beleragadni az adott gondolati sémába – mondta Kovács Karola.
– Ott, ahol a legnagyobb számú nemzeti kisebbség nem beszéli jól az állam nyelvét, a közpolitikák elbuktak. Ugyanakkor a társadalom minden tagjának toleránsnak és elfogadónak kellene lennie, és a román nyelv hiányos ismeretét természetesnek kell tartania, hiszen az nem gátolja meg egymás megértését. A probléma bonyolult, de nekünk kell hatékony megoldást találni – közölte Cristian-Andrei Ciornea.
A románnyelv-tanulás és a két nép közötti kapcsolat jó példái között a beszélgetőtársak megemlítettek egy cserediákprogramot hargitai és krajovai iskolások között; az Erdélyi Mini Park létrehozását, ahol kiállított tárgyak makettjén román, magyar és angol nyelvű felirat is van, továbbá a mérai világzene-fesztivált.
– Európában, ahol multietnikus, többnyelvű régiók vannak, jól vagy kevésbé jól, de működik egy adott struktúra. Erdélyben nincs meg sem a szabadság, sem a szándék vagy a lehetőség, mint Dél-Tirolban – mutatott rá Kovács Karola.
Arra a kérdésre, hogy a többségiek milyen körülmények között tanulnának meg magyarul, a két román válaszadó azt mondta: csak akkor tartják ezt elképzelhetőnek, ha a románoknak érdekükben állna ez, azaz a magyar nyelv ismerete jobb megélhetést, jobb érvényesülést biztosítana számukra.
– Bármilyen idegen nyelv elsajátítása aktiválja az agyat. Legyünk toleránsak, és legyünk tudatában annak, hogy bármelyik nyelv megtanulása az egyén és a társadalom hasznára válik – mondta Cristian-Andrei Ciornea.
– Amíg nyelvi aszimmetria jellemez egy társadalmat, addig méltánytalanság is felmerül. Ha a többségi társadalom nem tanul meg magyarul, a szimmetria nem tud megvalósulni. Mindkét közösségben nyilvánvaló, hogy idősebb hölgyekkel szemben előzékenyek vagyunk, ám az interetnikus és többnyelvű interakció esetén az előzékenység már nem működik. Például, ha kolozsvári társasházban lakó 80 éves magyar néni szomszédjába beköltözik egy 20 éves román fiatal, az nem fog udvariasságból csókolomot köszönni a néninek, és a magyar néni fog igazodni a román fiatalemberhez. Komoly aszimmetria észlelhető az együttélésünkben, és a szimmetria felé való elmozdulás hozná meg a méltányosságot. Abban a helységben, ahol születtem, és ahonnan nem akarok elmenni, szeretném viszontlátni az anyanyelvemet. Jó példa erre, hogy a kolozsvári műemlék épületeket négynyelvű felirattal látta el a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal, de ahhoz, hogy a város nevét magyarul is kiírja, pereskedni kellett. Ami pedig a nemrég megnyitott gyógyszerészeti múzeumot illeti, a látogató számára nem derül ki, hogy mi köze van a magyarokhoz. Minél aszimmetrikusabbak a nyelvi viszonyok, annál méltánytalanabbak – összegzett Bethlendi András.
